A regény cselekménye az 1645-ös kelet-angliai boszorkányvadászatra fókuszál. A helyszín Cleftwater, egy fiktív település – de az ott történtek akárhol előfordulhattak, hisz akkoriban ez általános jelenség volt. Cleftwater egy békés kis település, ahová a világ hírei csak átrostálva érkeznek meg, ha egyáltalán megérkeznek. A fordulat akkor következik be, amikor Silas Makepeace, a híres boszorkányvadász megjelenik a színen.
A Morgue utcai kettős gyilkosság legelőször a Graham’s Magazine-ben jelent meg 1841-ben. A szerző ebben a novellában mutatja be a világnak nagyszerű szereplőjét, az amatőr detektívet, C. Auguste Dupint. Jelen kötet a legelső novella címét viseli és tartalmazza mindhárom Dupin-történetet.
A fordulatokban bővelkedő amerikai regény eseménydús cselekménye olyan női sorsokat mutat nekünk, amelyek nem szokványosak, inkább életszagúak, és közös vonásaik révén úgy érezhetjük, akár velünk is történhetnének. Bár a karakterek kidolgozottak, a történetmesélés könnyed és olvasmányos, ‘Az utolsó járat’ mégsem az a könyv, amelyre évek múltán is emlékezni fogok, mint meghatározó olvasmányélményre. Ehhez valamivel bonyolultabb cselekményszövésre lenne szükség.
A könyv a szerkezeti felépítését tekintve összetett; a szerző több perspektívával oldja meg a valószerűség ábrázolhatóságát, s így az olvasó feszültsége már az első mondatoktól kezdve folyamatosan növekszik. A ‘Halál első látásra’ egy nagyon aktuális társadalmi problémával foglalkozik: az online társkereső fórumok negatív oldalára hívja fel a figyelmet.
Egy kiöregedett kém meghal egy londoni buszon. Dickie-vel látszólag a szíve végzett, de hát egy olyan világban élünk, ahol az orosz ügynökök nyomát Londonban novicsok meg plutónium jelzi, így az ember soha nem lehet biztos abban, hogy a látszat nem csal-e. Dickie nem hagyott egyebet maga után a buszon, mint egy régi mobiltelefont egy elküldetlen üzenettel: Kabóca. Az Utolsó Kör vezetője, Jackson Lamb tudja, hogy mit jelent.
Mick Herron regényében egy Albion Hangja nevezetű, rasszista, szélsőséges (és méreteit meg befolyását tekintve nevetségesen törpe) szervezet rabol el egy pakisztáni fiút, hogy megmutassa, Angliában ki az úr. A háttérből a szálakat azonban a titkosszolgálat mozgatja, a konfliktus forrása pedig a hatalomvágy és hatalommal való visszaélés, amihez – ha jól belegondolunk – nem kell sem rasszizmus, sem fajgyűlölő szervezet, sem terrorista.
A cselekmény filmszerűen pörög, olyannyira, hogy szinte minimális módosítással adaptálható lenne a filmvászonra. A szerző mellőzi a hosszabb leírásokat, mindent csak akkora terjedelemben mutat be, amennyi az események vagy a hangulat szempontjából a legszükségesebb – ennek ellenére van néhány leíró rész, ami kimondottan hangulatos.
Madeline Miller regénye mámorító eposz a családi vetélkedésről, intrikáról, szerelemről és veszteségről, illetve a férfiak uralta világban is rendíthetetlen női erőről. Jól megírt karaktereinek és szép, könnyen olvasható nyelvezetének köszönhetően azok számára is vonzó lehet, akik ez idáig nem érdeklődtek a mitológia iránt.
A Mississippi vér Greg Iles Natchez-trilógiájának harmadik kötete. A Németországban született amerikai szerző hatodik Penn Cage-regénye angolul 2017-ben, magyarul 2018 végén jelent meg a General Press Kiadó gondozásában. A trilógia befejező részében nemcsak arra kapunk választ, hogy mi történt Viola Turner halálának estéjén, hanem a szerző az előző két részben nyitva hagyott mellékszálak többségét is elvarrja.
A Jack Swyteck-sorozat tizenkettedik része, a Szökésben ugyanolyan élvezetes azok számára is, akik hozzám hasonlóan eddig még egyetlen részt sem olvastak a sorozatból. Egyszer sem volt az az érzésem, hogy hiányosak az ismereteim egy-egy szereplőt vagy korábbi eseményt illetően, a Szökésben kerek egész önmagában is.
