Átadták az idei Orwell-díjakat

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

2013. május 15-én, helyi idő szerint fél hétkor a londoni Westminsterben található Church House-ban került sor az idei Orwell-díj (Orwell Prize) átadására. Az idei gála a rangos irodalmi kitüntetés jubileumi, 20. díjátadója volt.


Az Orwell-díj a kiemelkedő színvonalú politikai témájú írások legrangosabb díja az Egyesült Királyságban. A díjat 1993-ban alapította Bernard Crick brit szociáldemokrata politikus, aki a George Orwell életrajzáért kapott szerzői jogdíjakat ajánlotta fel erre a célra. A díjat emellett Richard Hiratio Blair, Orwell fogadott fia is támogatja, a további támogatók között szerepel a Reuters, a The Political Quarterly, a Blackwell Publishing, az A. M. Heath & Company és a Media Standards Trust; utóbbi a díj adminisztrálásában is szerepet vállal. A zsűri elnöki tisztét 2006-ig maga Crick töltötte be, 2007-től ezt a szerepet Jean Seaton médiatörténész látja el. A díjjal 3000 fontos pénzjutalom jár (ennek az összege 2008-ig 1000 font volt).

Az Orwell-díjat olyan személyek kaphatják meg előző évben megjelent írásaikért, akik a legközelebb állnak Orwell alkotószelleméhez, miszerint „művészetté tenni a politikai témájú írásokat.” Legelőször 1994-ben adták át, két kategóriában: legjobb könyv és újságírás. Pár évig, 2009 és 2012 között blog kategóriában is osztottak díjat, emellett 2007-től kezdődően néhány évben különdíjat is átadtak. A jelölési időszak a díj átadását megelőző év késő őszén kezdődik és a díj évének januárjában zárul. (Az idei díj esetében ez 2012. ősz – 2013. január volt). A díjra a könyveket szerzőik, kiadóik vagy újságírók nevezhetik be, az újságírás kategóriába jelölt személyeket pedig az újságírók maguk vagy szerkesztőik javasolhatják. A jelölés januárban zárul, tavasszal közzéteszik a bővített listákat (18 könyv és 12 újságíró), majd pár hétre rá a szűkített listákat (6 könyv és 6 újságíró). Minden évben új zsűritagokat neveznek ki, és a kinevezésen túl a díj adminisztrátorai és támogatói semmiféle szerepet nem kapnak az elbírálási folyamatban. A zsűri tagjait felkérik, hogy a lehető legobjektívebben, politikai nézeteiket félretéve hozzák meg döntésüket.

A 2013-as, jubileumi huszadik díjátadón két kategóriában adták át a díjat: a legjobb könyv kategóriában A. T. Williams A Very British Killing: The Death of Baha Mousa című könyvét találta legjobbnak a zsűri, a zsurnalisztika kategóriában pedig megosztott díjat kapott Tom Bergin és Andrew Norfolk. A könyv kategóriában a zsűri tagjai Nikita Lalwani írónő, Joan Bakewell bárónő, újságíró, televíziós műsorvezető, valamint Arifa Akbar, a The Indepenent irodalmi szerkesztője és művészeti újságírója voltak, míg az újságírás kategóriában Jo Glaneville, az angol PEN igazgatója, Nicholas Timmins, a Financial Times szerkesztője, valamint Chris Mullin író, újságíró, politikus. Különdíjat és blog-díjat az idén nem osztottak.

A legjobb politikai témájú könyv kategóriában díjazott A. T. Williams A Very British Killing: The Death of Baha Mousa című könyvében az iraki háború egy sötét eseményéről számol be. 2003. szeptember 15-én egy hotel recepciósát, Baha Mousát megölték a brit hadsereg tagjai. Előző nap tartóztatták le Baszrában és kihallgatásra vitték egy katonai bázisra. Negyvennyolc órán keresztül őt és másik kilenc civil társát – mindannyian ártatlanok voltak – tartották fogva fejükön homokzsákkal, kezeiket műanyag bilinccsel összekötve, miközben ököllel ütötték és lábbal rugdosták őket. Az őrök és hadsereg alkalmi látogatói örömüket lelték abban, hogy verjék és megalázzák az irakiakat, 50 Celsius fok feletti hőmérsékleten, különböző stresszhelyzeteknek téve ki őket, nézték, ahogy a piszkos betonon szenvednek. Más katonák, tisztek, orvosok és a lelkész ugyan nem vettek részt a kínzásokban, de látták, hogy mi történik, és mégsem tettek semmi ellene. Voltak, akik tudták, hogy ez nem jó. Voltak, akik ebben nem voltak biztosak. Egyesek féltek közbelépni. De senki nem szólt egy szót sem, amíg már túl késő nem lett, és Baha Mousa el nem hunyt az ütlegelések következtében.

A könyv ennek a gyilkosságnak és következményeinek a történetét meséli el. Megvizsgálja az intézményes brutalitást, az apatikus bürokráciát, az elhibázott katonai rendőrségi vizsgálatot, a nevetséges hadbírósági ítéletet. A 2011. szeptemberi nyilvános vizsgálat feltárta ugyan a gyilkossággal kapcsolatos dolgokat, azonban hatásköre csak a szavakra korlátozódott. A teljes történet megmutatja viszont, hogy ez a dolog nem csupán néhány rossz emberről vagy „rothadt almáról” szól. Rávilágít a gyilkosságban és annak kivizsgálásában érintett összes személyre, a hadsereg elitjének legalacsonyabb beosztású tagjaitól a kormányban szereplő politikusokig. És amit feltár, az megrázó.

Az újságírói kategória két győztese, Andrew Norfolk, a The Times újságírója, valamint Tom Bergin, a Reuters európai, közel-keleti és afrikai tudósítója. Norfolk a Rotherham-i gyámügyi botrány feltárásában játszott fontos szerepet. Nemrég elnyerte az oknyomozó újságírásért járó Paul Foot-díjat. Bergin elsősorban vállalati és gazdasági ügyekről ír. Ő a szerzője a brit olajágazatról szóló Spills & Spin: The Inside Story of BP című, a kritika által hangosan üdvözölt cikknek. 2013 márciusában elnyerte a Bris Sajtódíjat (British Press Awards) az év üzleti újságírója kategóriában, és magyarázó jelentéseiért megkapta az Amerikai Üzleti Szerkesztők és Írók Társaságának (Society of American Business Editors and Writers) díját.

A könyv kategóriában a szűkített listán szerepeltek még: Carmen Bugan (Burying the Typewriter című könyvével), Pankaj Mishra (From the Ruins of the Empire), Clive Stafford Smith (Injustice), Richard Holloway (Leaving Alexandria), Raja Shehadeh (Occupation Diaries) és Marie Colvin (On the Front Line: The Collected Journalism of Marie Colvin). Az újságírás kategória további döntősei: Christina Patterson, a The Independent újságírója és rovatvezetője, Ian Cobain, a The Guardian vezető tudósítója, Kim Sengupta, a The Independent védelmi tudósítója, valamint Jamil Anderlini, a The Financial Times pekingi irodavezetője.

Forrás: theorwellprize.co.uk, Wikipedia


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •