Az orosz kultúráról, társadalomról, politikáról, illetve magáról Putyinról is számos könyv jelent meg magyar nyelven, az orosz sportról és különösen a fociról viszont alig lehet bármit is olvasni. Ackermann Sándor könyve már akkor is hiánypótló lenne, ha csak a sporttal foglalkozna, de az orosz futball és a politika szoros összefonódását bemutatva különösen színes folt az Oroszországról szóló tényirodalmi könyvek sorában.
Szerdán, május 15-én, a londoni Westminsterben adták át immár huszadik alkalommal az Orwell-díjakat. A kiemelkedő színvonalú politikai témájú írásokat elismerő rangos brit díjat két kategóriában – legjobb könyv és újságírás – osztották ki, blogdíjat és különdíjat az idén nem osztottak. A hét könyvet tartalmazó szűkített listáról A. T. Williams A Very British Killing: The Death of Baha Mousa című könyvét találta legjobbnak a zsűri, újságírás kategóriában pedig megosztott díjat kapott Andrew Norfolk és Tom Bergin.
A Londongrád elsősorban a hazájukból elmenekült orosz oligarchák óriási vagyonával és költekezésével foglalkozik, de az továbbra is rejtve marad, hogy ki miből szerezte az első millióit. Az orosz állami vállalatok kétes és máig tisztázatlan privatizációja során meggazdagodott üzletemberek gyerekes versengést folytatnak a jacht-, repülőgép és kastélyvásárlás terén, Putyin ellen harcolnak, vagy éppen szót fogadnak neki, de ez mind csak a felszín.
Az apja sikereinek árnyékában nőtt fel, az üzleti életben semmi nem sikerült neki. Előbb az alkoholizmus, majd a fanatikus vallási nézetek felé menekült, végül olyan barátokra tett szert, akik pénzén garantált volt az üzleti és a politikai karrier – de ez titkos szövetségeket, összeesküvéseket követelt. Ismerősen hangzik? Ez nem egy fiktív regény, ez George W. Bush titkos világa.
