Cormac McCarthy: Átkelés

Írta : Cormac McCarthy
Eredeti cím : The Crossing
Eredeti kiadás : 1994
Magyar cím : Átkelés
Fordította : Totth Benedek
Kiadó : Magvető
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 526
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

A Határvidék-trilógia második része hangulatában és mondanivalójában sok ponton hasonlít az elsőhöz, bár kétségkívül komorabb, mint a Vad lovak. A főszereplője Billy Parham, egy tizenhat éves fiú, aki a családjával a mexikói határ közelében él Új-Mexikó állam területén. A regény Billy három utazását meséli el; Billy mindhárom esetben átkel a mexikói határon, hogy ott aztán különböző kalandokba bonyolódjon és mindenféle emberekkel találkozzon. A cselekmény a második világháború idején és után játszódik.


A regény első része arról szól, hogyan vadászik Billy és az apja egy farkasra, amely feltehetően Mexikóból jött át az Egyesült Államokba. A farkas időnként rátámad a család állatállományára, pusztítja a borjakat és ügyesen kikerüli a csapdákat. Végül Billynek sikerül kelepcébe csalnia, de a fiúnak nincs szíve meglőni a farkast, és úgy dönt, hogy hazaviszi őt a mexikói hegyekbe. Ez a döntése, ahogyan minden későbbi is, újabb eseményeket idéz elő, és Billy útra kel. A Mexikóból való hazatérésekor egy másik világ várja, Billy pedig másodszor is Mexikóba lovagol, ezúttal öccsével, Boyddal, hogy megkeressék az apja lovait, és azt, aki ellopta a lovakat. Az események alakulása egy későbbi, harmadik átkelésre készteti, de ez hadd derüljön ki a regényből.

Az Átkelés egy összetett mű. Elsősorban a felnőtté válás regénye: akárcsak a trilógia első részében, itt is egy tizenéves fiatal felnőtté válásának vagyunk a szemtanúi, bár Billy Parham esetében ez a folyamat sokkal kegyetlenebb és keserűbb, a történetnek a hangvétele sokkal melankólikusabb. Az Átkelés ugyanakkor kalandregény is, a műfajra jellemző sajátosságokkal: a tizenéves fiú farkasra vadászik, a farkast befogva idegen területre vándorol, összetűzésbe kerül a hatóságokkal, banditákkal és lótolvajokkal, menekülni kényszerül, lövöldözésben lesz része, stb. Az Átkelés nem utolsó sorban egy remek szépirodalmi mű, hibátlan prózával, költői képekkel, mélyenszántó és lélekemelő gondolatokkal. Billy Parham átkelései egy posztmodern Gulliver utazásaira hasonlítanak; az útjai során különleges emberekkel találkozik (előbb Don Arnulfóval, akihez a farkassal és a csapdákkal kapcsolatosan fordul tanácsért; majd Mexikóban a pappal, később a bölcs vak emberrel, a legvégén pedig a cigánnyal, aki megmenti Billy lovát), akik sorsról, Istenről és emberről, küldetésről és hitről beszélnek neki. Ezek a történetek a történetben McCarthy világról, természetről, emberről, vallásról és Istenről alkotott nézeteit tükrözik, a jó meg a rossz természetéről és sajátosságairól szólnak.

McCarthynál megszokhattuk: nincsenek pontok, kérdő-, felkiáltó-, gondolat- és párbeszédjelek, nem használ idézőjeleket, egyszerűen csak nagy betűvel kezd egy mondatot, és ponttal fejezi be. Ezzel együtt McCarthy prózája nagyon is élő, tájleírásai festőiek (a Vadnyugatot csak a szavak erejével képes olyan intenzíven megeleveníteni, amire az ecset bűvölői közül is kevesen lennének képesek), jellemábrázolásai nyomán megnyerő, szimpatikus karakterek kelnek életre egy elbűvölő történetben, egy-egy jelenetet pedig olyan közelről mutat meg, hogy szinte érezzük a főszereplők jelenlétét, látjuk a gyertyaláng lobogását a falon, a verejtékben úszó ló szagát, a kopogó esőt, a csontig hatoló hideget vagy a fülledt forróságot. Hihetetlen precizitással, a legapróbb részletekre is odafigyelve mutatja be például a Boydon végrehajtott orvosi beavatkozást (381-388. oldal), vagy úgy mesél a csapdákat óvatosan kikerülő farkasról, hogy az olvasó képes azonosulni az állattal.

Miközben Billy oda- és visszautazik a mexikói határon, egy egész világ változik meg, és a fiú csak a tényekkel szembesül. Első utazása után rádöbben, hogy mindent elveszített, ami őt Új-Mexikóhoz kötötte, és ez a veszteség a későbbiekben csak még hangsúlyosabbá válik. Billy az előző világhoz tartozott, ahol ember és természet közelebb volt egymáshoz. A második világháború kezdetén járunk (bár erre csak a végén van utalás), Amerika a modernizáció útjára lépett, Billy pedig azt a típusú embert képviseli, aki a lovak között és a ló hátán, a szabad ég alatt érzi jól magát. McCarthy néhány erős kép segítségével érzékelteti ezt, amikor például a fiú belovagol a buszpályaudvarra, és az éjszakát a váróterem sarkában tölti, miközben a lovát egy villanyoszlophoz köti ki. A kontraszt érzékletes: az új világban lovak helyett buszok szállítják az embereket és a hold helyett villanyoszlop világít, Billy pedig elesettként árválkodik a jelenetben. Ugyanígy önmaga helyének keresését szimbolizálja az a jelenetsor is, amikor Billy a hadseregbe jelentkezik, de több helyszínen is alkalmatlannak nyilvánítják – mintha csak kilökné magából ez az új világ, mert ő nem odavaló.

McCarthy keretbe helyezte a történetet: a regény elején Billy megfogja a farkast a csapdával, de nem öli meg, hanem magával viszi Mexikóba, napokon keresztül ápolja, gondozza, megóvja, de az állat sorsát nem változtathatja meg. A regény végén Billy újra egy állatba botlik: a fiú egy vályogépületben keres menedéket az eső elől, amikor felbukkan egy sárgásszőrű, ezernyi megaláztatás és aljasság nyomát viselő kutya. Billy ezúttal nem segít az állaton, minden dühét kiengedve elkergeti a korcsot a ház közeléből, amely hátborzongató, nem e világi hangon vonyítva menekül. Billy rádöbben, hogy már nem változtat a megtörténteken, ha ezúttal nem segít az állaton, és sírva fakad. Ez a világirodalom egyik legszomorúbb, legmegindítóbb jelenete.

A Határvidék-trilógia második része a Magvető gondozásában jelent meg magyarul, igényes kivitelezésben, kemény borítóval, borítóvédővel és befűzött könyvjelzővel. A magyar kiadást dícséri az is, hogy a regényben található spanyol szöveget lefordították magyarra, az eredeti angolban ugyanis – úgy tudjuk – nincs fordítás a spanyol szövegrészekről, és ez nagyban csökkentheti az olvasmányélményt.


Vidd hírét!
  •  
  •