London, 1563. A fiatal Erzsébet királynő még csak néhány éve uralkodik Anglia trónján. A mélyben dúl a vallási konfliktus, és jóllehet keményen fellépnek velük szemben, országszerte titkos katolikus összeesküvések szerveződnek a királynő ellen. A katolikus William Harley Cleranceaux heroldot egy este, szokatlan időpontban meglátogatja barátja és hittársa, Henry Machyn. A férfi igen feldúlt állapotban bízza rá hosszú éveken keresztül írt krónikáját, arra kérve, hogy rejtse el és jól őrizze meg. A krónika olyan titkot rejt, ami megrengetheti a királynő uralmát, így rögtön megindul a hajtóvadászat a könyv megszerzése és a vele kapcsolatban álló személyek kiiktatása érdekében. Clarenceaux-nak Francis Walsinghammel – a királynő későbbi főkémével és államtitkárával –, valamint annak brutális megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal kell szembenéznie, akik semmitől sem riadnak vissza a krónika megszerzése érdekében.
Clarenceaux – aki teljesen véletlenül csöppen az események forgatagába –, miközben életét menti, menekülve és bújkálva Crackenthorpe és emberei elől, igyekszik kideríteni, hogy milyen titkot rejt a krónika, és próbálja megtalálni az őrzésére létrehozott titkos társaságot, a Kerekasztal Lovagjait. A nem egyszerű küldetésben elsősorban, Henry Machyn feleségére, Rebeccára számíthat, aki mindvégig mellette van és segíti a legnehezebb pillanatokban is. Mellettük áll még néhány jóbarát, azonban üldözőik sem tétlenkednek, így egyre inkább kérdésessé válik, hogy sikerre vihetik-e küldetésüket, és még azelőtt megfejtik-e a krónika titkát, mielőtt üldözőik kezébe kerül a dokumentum.
Az elmúlt években egyre felkapottabbá válnak Magyarországon is azok a történelmi krimik/thrillerek, amelyek a Tudor-kori Angliában játszódnak. Ezek népszerűsítésében élen jár az Agave Könyvek, amely C. J. Sansom, Rory Clements és S. J. Parris után egy újabb szerző – James Forrester – regényével próbál kedvére tenni olvasóinak. Négy szerző – egy történelmi kor: mindannyian megragadják a Tudor-kor egy-egy meghatározó korszakát, és elhelyeznek ebben néhány izgalmas történetet, amelyeket a fikciós cselekmény mellett számos történelmi tény színesít és tesz érdekessé.
James Forrester – eredeti nevén Dr. Ian Mortimer – Sansomhoz hasonlóan történészként kapott kedvet arra, hogy a történelmi események valóságát és a fikció szórakoztató erejét ötvözze, és megpróbálkozzon a történelmi krimi/thriller műfajával. A felsorolt szerzők közül időrendben harmadikként vagy negyedikként lépett az olvasók elé – Sansomnak 2003-ban, Clementsnek 2009-ben, Parrisnek 2010-ben jelent meg első regénye –, 2010-ben kiadott Megszentelt árulás című regényével. Közös bennük, hogy akár történészként, akár újságíróként vágnak bele a dologba, műveiket alapos kutatómunka előzi meg, ilyenképpen hiteles képet festenek az általuk vizsgált korszakról. Forresternek ez utóbbi különösen sikerült, ami nem véletlen, hiszen történészként a XIV–XVIII. század közötti Anglia a szakterülete, és ebbéli minőségében az utóbbi idők egyik legnevesebb angol szakemberének számít.
Hogy Forrester jó ismerője a Tudor-kornak, azt számos tudományos publikációja mellett jól bizonyítja a Megszentelt árulás is. A regényben egy olyan történelmi kontextusba helyezi a cselekményt, amely jó táptalaja a hasonló jellegű, összeesküvéselmélet-szerű történeteknek: Erzsébet királynő uralkodásának korai éveibe, amikor még javában forrongott a háttérben a katolikus tábor és állandó veszélyként ott lebegett a katolikus Spanyolország fenyegetése, így érthető, hogy minden bomlasztó szándékkal szemben kemény fellépésre lehetett számítani. Forrester valós történelmi szereplőket és történelmi dokumentumok által alátámasztott tényeket használ fel, kiegészítve őket fiktív szereplőkkel és eseményekkel, megtalálva közöttük az egészséges egyensúlyt. A karakterek többsége élethű figura – sajnos azonban közülük csak keveset dolgozott ki részletesen a szerző, a többi elvész egy homályos felületességben –, a történelmi kor ábrázolása hiteles, a cselekmény többnyire izgalmas és szórakoztató. A bonyodalmak kiváltó okát jelentő krónika – amely egyébként hiteles történelmi dokumentum – és a benne rejlő titkos üzenet egy olyan plusz rejtélyt visz a történetbe – persze itt nem kell valami eget rengető dologra gondolni –, amivel az kissé eltávolodik az említett szerzőtársakra jellemző, inkább krimiszerű történetszövéstől. Míg Sansom, Clements és Parris regényeiben elsősorban egy-egy bűncselekmény, gyilkosság és az arra vonatkozó nyomozás köré épül fel a cselekmény, Forrester regényéből ez hiányzik, a nyomozás a krónikában rejlő titkok felderítésére irányul. Jóllehet emberi áldozatok itt is vannak, ezek halála nem kiváltó oka a nyomozásnak, hanem következménye vagy járulékos vesztesége. Így talán közelebb áll a napjainkban oly népszerű, némi misztikával fűszerezett, összeesküvéselmélet-alapú thrillerekhez, mintsem a klasszikus történelmi krimikhez.
A történetvezetés és a történelmi hitelesség mellett Forrester írói stílusa is rendben van, olvasmányos, élvezhető, egyszóval az a típusú könyv, amin könnyen átrágja magát az ember. Persze itt is találni olyan cselekményrészleteket, amelyek erőltetettnek vagy hihetetlennek tűnnek – elég csak Clemenceaux fizikai állóképességére gondolni, aki képes egyedül, többszörösen sebesülten is kitartóan küzdeni a túlerőben levő ellenfelekkel –, esetleg túlságosan is felületesnek – a herold és Rebecca között, kibontakozóban levő viszony – vagy túlságosan is részletesnek – az ellenfelekkel való párbajok, összecsapások ábrázolása – viszont ezek olyan dolgok, amiket megszokhattunk a hasonló típusú regényekben. Van akit zavar, van aki számára ez adja meg a regény igazi ízét, így azt mondhatjuk, hogy a hiteles történelmi szereplők és események mellett ennek is helye van egy hasonló regényben, és az már a szerző döntése, hogy mennyit adagol belőlük.
A Megszentelt árulás egy trilógia első kötete, a második kötet 2011-ben jelent meg The Roots of Betrayal címmel, a harmadik kötet pedig egy évvel később The Final Sacrament címmel. Minden bizonnyal a következőkben magyar fordításban is olvashatjuk őket. Aki szerette Sansom, Clements és Parris regényeit, annak bátran tudom ajánlani. Forresterről nyugodtan kijelenthetjük – főként, ha eltekintünk az első könyvből adódó hibáktól és kiforratlanságtól –, hogy hozza azt a színvonalat, amelyet elődeitől megszokhattunk, és még akkor is bátran belevághatunk a könyvébe, ha úgy gondoljuk, hogy erről a korról ebben a műfajban már túl sok újdonságot nem lehet elmondani. Pont a Tudor-kor színes és eseménydús volta garancia arra, hogy még mindig van létjogosultsága újabb és újabb szerzőknek, főként, hogyha sikerül kevésbé ismert történelmi eseményeket és dokumentumokat ismertté tenni az olvasók előtt, a könnyedebb, szórakoztató irodalom műfaját igényesen felhasználva.
Lapozz bele a könyvbe a Lapozó rovatban!