Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az egykori KGB utódszervezete nyilvánosságra hozta Vaszilij Grosszman (1905-1964) orosz író és haditudósító Élet és sors című regényének eredeti kéziratát, amelyet 1961-ben kobozott el az egykori rettegett kommunista titkosszolgálat. Tizennégy évvel Grosszman eredeti kéziratának lefoglalása után a regény egy másolatát – amely addig az író egyik barátjánál volt elrejtve – kicsempészték a Szovjetunióból és megjelentették Nyugaton – emlékeztet honlapján a RIA Novosztyi orosz hírügynökség.
Grosszmannak, aki a mű elkobzásakor már ismert regényíró volt, és éveket töltött a frontvonalon a második világháborúban a Vörös Hadsereg haditudósítójaként, egy szovjet hivatalnok annak idején azt mondta, hogy a 900 oldalas regény olyan ártalmas a kommunista rezsimre nézve, hogy az „elkövetkező 200-300 évben” szóba sem jöhet a kiadása a Szovjetunióban – írta memoárjában Szemjon Lipkin költő, az író egyik barátja.
A regény rövidített változata 1988-ben jelent meg először a Szovjetunióban és a kommunizmus összeomlása után egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) helyettes vezetője, Szergej Szmirnov csütörtökön adta át a kéziratot Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszternek. A kézzel írt szöveget, annak írógépes változatait, a könyvhöz tartozó további több ezer oldallal, köztük szamizdatkiadványokkal és különféle vázlatokkal együtt, az Oroszországi Irodalmi és Művészeti Levéltárban veheti szemügyre a nagyközönség.
A szolgálat rövid közleménye szerint a régi KGB-raktárban porosodó dokumentumok napvilágra hozatalát „Vaszilij Grosszman kéziratának egyedisége és tudományos jelentősége” indokolta. „Ez a könyv felszabadítása” – idézte az orosz hírügynökség a néhai író lányát, Jekatyerina Korotkovát. A biztonsági szolgálat nem közölte, hogy a kézirat különbözik-e a kiadott regénytől. A levéltár egyik belső munkatársa szerint a kutatóknak eddig nem volt lehetőségük a kézirat tanulmányozására.
Az Élet és sors című regény a zsidó gyökerekkel rendelkező Saposnyikov család története köré épül. A regény története 1942 végén és 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, 
oroszországi és német városokban, s egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt. A regény mindkét birodalom lágereit is leírja: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét. Grosszman könyvében, ha megírása idejébe képzeljük magunkat, meghökkentő a szókimondás bátorsága: akkor beszélt – egészen nyíltan – a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított. A The Wall Street Journal hasábjain Joseph Epstein 2007-ben azt írta, hogy a mű egyike a 20. század legnagyszerűbb regényeinek. „A könyvben több mint 150 karakter szerepel, körképszerűen bemutatva a lidércnyomásszerű sztálini évek alatti orosz mindennapok szinte összes gyötrelmét” – húzta alá Epstein. Magyarul 2012 decemberében jelent meg először az Európa Kiadó gondozásában.
Forrás: MTI