Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat végre átadta a kultúrális miniszternek Vaszilij Grosszman Élet és sors című regényének eredeti kéziratát. Az FSZB elődszervezete, a rettegett KGB 1961-ben kobozta el Grosszmantől a regény írógépes változatát. Egy szovjet hivatalnok annak idején azt mondta, hogy a 900 oldalas regény olyan ártalmas a kommunista rezsimre nézve, hogy az „elkövetkező 200-300 évben” szóba sem jöhet a kiadása a Szovjetunióban.
Az USA 1958-ban Nagy-Britanniába, 1961-ben pedig Olaszországba és Törökországba telepített nagy hatótávolságú rakétákat. Erre válaszolt a Szovjetunió, amikor 1962-ben rakétatelepek építésébe fogott Kubában. A szovjetek tervéről egy magasrangú kubai hivatalnoktól ellopott iratokból szereznek tudomást az amerikaiak, a felderítésben egy francia, André Deveraux segíti a tengerentúli hírszerzést. Közben meg egy átállt szovjet kém a világ legnagyobb kémhálózatát fedi fel.
A szerző rendkívül színesen, érdekfeszítően írja le a német urántervet, a japán N-tervet, az amerikai Manhattan-tervet, az angol Tube Alloys programot. Megtudhatjuk, hogy hol tartott az atomfegyverkezés a második világháború után, miről maradt le a közvélemény, mennyire közel volt a világ egy harmadik, mindent elsöprő atomháború kitöréséhez, és végül mi akadályozta meg az érintett feleket abban, hogy erre a végzetes lépésre elszánják magukat.
