Augusztus 20-án reggel eltávozott az élők sorából az egyik legnagyobb kortárs amerikai krimiszerző, Elmore Leonard. Hat évtizedet felölelő karrierje során 45 regényt írt, meghódította a filmipart, lenyűgöző stílusával és sziporkázó humorával egyedit alkotott. A regényírók nagyjai tollat ragadtak, a klaviatúra mögé ültek a szomorú hírt követő órákban, és megemlékeztek a detroiti Dickensként is emlegetett Elmore Leonardról. Az Edgar-díjas Ian Rankin a The Guardiannek azt mondta, hogy ő volt a Mester; westernt, krimit és politikai szatírát is írt, képes volt megnevettetni egyetlen mondattal, és megbotránkoztatni egy erőszakos jelenettel, mindezt a lehető legszárazabb prózai stílusban.
Mark Lawson angol író, a The Guardian munkatársa Elmore Leonard dialógusait dícsérte: Elmore Leonardnál maga a cselekmény mozdította előre a párbeszédet; ebben ő volt a legnagyobb. A prózája attól volt különleges, hogy kihagyta belőle azokat a részeket, amelyeket más írók benne hagytak volna, a párbeszédei pedig azért voltak ragyogóak, mert beleírta azt is, amit más regényírók kihagytak belőle: a tétovázást, az ismétléseket, az elharapott mondatokat.
Martin Amis brit regényíró, Találkozások háza, a Pénz és a Siker szerzője a The New York Times hasábjain azt írta, hogy Mr. Leonard sokkal többet tett annál, minthogy érvényt szerzett a krimi és a thriller műfajának. Levetkőztette az elkoptatott, mesterkélt tulajdonságait, újra feltalálta a műfajt a következő generáció számára, és egy magasabb szintre emelte.
Elmore Leonard 2001-ben publikálta a regényírásra vonatkozó saját 10 szabályát, ez előbb a The New York Timesban jelent meg, később könyv formájában is. Augusztus 20-án, halála napján derült ki, hogy nagyon sok kortárs író mérvadónak tartja Leonard előírásait, többen linkelték az eredeti cikket a Twitteren vagy a Facebookon, például Chuck Palahniuk, Edgar Wright forgatókönyvíró és Duane Swierczynski amerikai krimiíró. Jackie Collins előbb a Twitteren írta, hogy hiányozni fog Elmore Leonard, később a The Guardianben publikált megemlékezésében azt mondta, hogy sokan próbálták utánozni, de senkinek sem sikerült. A Hollywoodi házasságtörők, a Szegény kis kurva és a Szeretők és játékosok szerzője Elmore Leonard színes prózáját és formabontó karaktereit dícsérte.
Michael Connelly, a nálunk is népszerű Harry Bosch-sorozat szerzője a Los Angeles Timesban azt írta: „Soha nem akartam Raymond Chandler lenni. Én Philip Marlowe akartam lenni. Soha nem akartam Ross Macdonald lenni. Én Lew Archer akartam lenni. Elmore Leonard volt az egyetlen író, akivé válni szerettem volna. […] Elmore Leonard volt a lazaság királya. Ki nem szeretett volna ő lenni?” Connelly visszaemlékezett arra az időkre, amikor első regényéért irodalmi díjat kapott, s azt éppen Elmore Leonard nyújtotta át neki, néhány jó tanács kíséretében. Az egyik úgy szólt, hogy ne üljön a babérjain. Ő csak annyit mondott: Köszönöm, Mr. Leonard. Később bánta, hogy nem szólította ő is egyszerűen Dutch-nak, mint mindenki más.
Robert Crais amerikai krimiszerző is kellemes emlékeket elevenített fel Elmore Leonardról a Los Angeles Timesban. Azt mondja, ő sokkal korábban, még tizenéves korában felfedezte őt, amikor 17 centért vásárolta meg egy régi louisianai könyvesboltban az első western-regényeit – Crais ide járt Raymond Chandler könyveiért is. Személyesen egy olaszországi irodalmi fesztiválon találkozott Elmore Leonarddal, ahová mindketten hivatalosak voltak. Crais azt mondja, hogy kissé zavarban volt, amikor leszólította őt az olasz vendéglátók között, és csak annyit akart mondani neki, hogy nagyra tartja a munkásságát, amikor Elmore Leonard átkarolta, és az ő regényeit kezdte dícsérni az olaszoknak.
George Pelecanos jó barátja volt Elmore Leonardnak, akiről azt mondja, mindig úriemberként viselkedett. Pelecanos szerint Leonard valami újat hozott a krimi műfajába, zseniális volt a karakterábrázolásban, a regényei pedig ki fogják állni az idő próbáját, és évszázadok múlva is olvasni fogják őket. A nálunk is népszerű amerikai krimiszerző (Feketén-fehéren, A pokol tornácán, Fekete tűz) olvasta Elmore Leonard összes regényét, és a USA Today kérésére megosztotta az olvasókkal öt személyes kedvencét: Waldez is Coming, egy western-regény 1970-ből; Hombre, egy másik western 1961-ből; Swag, Elmore Leonard egy korai krimije 1976-ból; Unknown Man #89, 1977-es regénye; és végül a The Hot Kid, amely 2005-ben jelent meg, és a nagy gazdasági világválság idején játszódik. Magyarul sajnos egyik sem olvasható, de reméljük, hogy az elkövetkező években a hiányt a hazai kiadók pótolni fogják.