Thomas Enger: Hegek

Írta : Thomas Enger
Eredeti cím : Skinndød
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Hegek
Fordította : Torma Péter
Kiadó : Animus Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 319
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Amikor egy új skandináv krimiszerző regénye kerül a kezembe, még hogyha a fülszövege fel is kelti az érdeklődésemet, akkor is ott motoszkál bennem a kérdés, hogy képes-e bárki újat és eredetit felmutatni ebben a műfajban, vagy a nagy elődök – mint pl. Larsson, Nesbø, Alvtegen, Fossum vagy Mankell – által igencsak magasra tett lécet még alulról is nehéz súrolni, nemhogy átugorni. Mindez nem véletlen, hiszen nem egy esetben a figyelemfelkeltő fülszöveg mögött teljesen átlagos, felejthető történet lapul, felejthető karakterekkel, ez pedig egy idő után elveszi az ember kedvét a kísérletétezéstől, hogy újabb és újabb terepet próbáljon felderíteni a skandináv krimik mára már igencsak felduzzadt útvesztőjében. (Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy néhány ismeretlen skandináv szerző okozott már kellemes meglepetést számomra, még hogyha a „nagyoktól” megszokott színvonalat nem is voltak képesek hozni.) A norvég Thomas Enger a skandináv krimiiírók fiatalabb generációjához tartozik, 1973-ban született Oslóban, újságírást, sporttudományokat és történelmet tanult, kilenc éven keresztül pedig a Nettavisen nevű norvég online újságnál dolgozott. Első bűnügyi regénye, a Hegek 2010-ben jelent meg Norvégiában, magyarul a tavaly látott napvilágot az Animus Kiadó Skandináv krimik című sorozatában.


A Hegek főszereplője a harmincas évei közepén járó Henning Juul, az 123nyheter című internetes újság bűnügyi tudósítója, aki jó szimatának köszönhetően a szakma egyik legjobbjának számít. Egy szörnyű tragédiát követően – a lakásában kiütött tűzben életét veszítette kisfia, ő maga pedig súlyos égési sérüléseket szenvedett –, két év kihagyás és betegszabadság után tér vissza dolgozni. A szerkesztőségben némiképp átrendeződtek a dolgok a távollétében – többek között igencsak karrierista volt tanítványa lett a közvetlen felettese –, így kis időbe telik, amíg hozzászokik az új elvárásokhoz. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy rögtön egy nagy vihart kavaró ügyről kell tudósítania: egy parkban felállított sátorban találnak rá egy egyetemista lány holttestére, a halál oka pedig elég megrázó, a lányt ugyanis megkövezték. A rendőrség egyből a szélsőséges iszlamista vallásjogból, a saríából fakadó indítékokat gyanít, és őrizetbe veszi az áldozat pakisztáni barátját.

Henning előbb csak az újság számára megírandó anyagokhoz próbál információkat gyűjteni, mivel azonban néhány dolog gyanúsnak tűnik a haláleset körül, régi ösztönei felébrednek és mélyebben beleássa magát az ügybe. Egyre több a kérdőjel a rendőrség által őrizetbe vett férfi lehetséges indítékait tekintve, Henning pedig érzi, hogy más irányba kell tapogatóznia. Egy lépéssel a rendőrség előtt járva szép lassan feltárul előtte a teljes történet, viszont vizsgálódása bizonyos körökben nemtetszést vált ki, és szó szerint vadászni kezdenek rá. Mindemellett saját démonai is kísértik: igyekszik végre-valahára túllépni kisfia értelmetlen halálán.

A Hegek – amint az a szerzőről a könyv belső borítóján szereplő leírásból is kiderül – egy hatrészes sorozat első része; Henning Juul alakjával tehát további öt kötetben találkozhatnak az olvasók. A legtöbb skandináv krimitől vagy -sorozattól eltérően – bár nem egyedülálló módon –, Enger főhőse nem rendőr, hanem újságíró (akárcsak Stieg Larsson Millenium-trilógiájában Mikael Blomqvist). A választás valószínűleg összefügg a szerző korábbi foglalkozásával is. Ez pedig amiatt is szerencsésnek tűnik, mivel hiteles betekintést nyerünk az újságírói szakma eme területére, a kulisszák mögé, és végre kissé elrugaszkodhatunk a sokszor már elcsépeltté váló rendőri szakma mindennapjaitól. A szerzőnek ezt a döntését én mindenképpen a regény javára írnám.

Az első bekezdésben megfogalmazott dilemmámhoz visszatérve: úgy gondolom, hogy a Hegek mindenképpen a kellemes meglepetést okozó regények kategóriájába tartozik. Egy nem feltétlenül hősszámba menő, de rokonszenves főszereplő – akinek magánélete legalább annyira romokban hever, mint a műfaj legtöbb sorozat-főszereplőjének –, minimális társadalomkritika – az ázsiai bevándorlók és a norvég alvilág közötti kapcsolatok boncolgatása, nyakon öntve egy kis iszlám törvényismerettel –, egy jól összerakott, izgalmas és kellőképpen fordulatos történet, gördülékeny, világos stílusban megírva – nagyjából minden, ami egy korrekt skandináv krimihez szükséges. Persze, Engernek azért még bizonyítania kell, hogyha azt szeretné, hogy a nevét egy lapon emlegessék a műfaj nagyjaival, de úgy gondolom, hogy első regényként a Hegek mindenképpen megállja a helyét. A regény befejezése pedig nem hagy kétséget afelől, hogy lesz folytatás, és a témáját tekintve remélhetőleg nem is akármilyen.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •