Davide Enia dramaturg, író, neve fiatal kora ellenére ismert szerte a nagyvilágban. Úgy a földön is című regényét több mint húsz nyelvre fordították le, megjelenése óta sikert sikerre halmoz. A regény címe misztikusan hangzik, mintha az író a legszentebb imánk egy sorát elegyítené a bokszban kudarcnak számító földre kerüléssel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kudarc és Szicília történelmének analógiáját, nagy valószínűséggel Enia is erre próbál rávilágítani, valamint arra, hogy mindig van lehetőség a felemelkedésre.
Már olvasás közben felmerült a kérdés bennem a regény műfaját illetően, de mindeddig nem sikerült definiálnom azt. Enia regénye a klasszikus műfajok egyvelege: nevezhetnénk családregénynek, hiszen három emberöltőn keresztül nyerhetünk betekintést egy bokszoló família életébe, de tekinthetjük kalandregénynek is, mivel a főszereplő kalandos gyerekkora tárul elénk.
A cselekmény egyszerű: Davidú egy 9 éves kisfiú, akinek eltökélt szándéka, hogy apja és nagybátyja nyomdokaiba lépjen, híres ökölvívó legyen. A cél elérésében nagybátyja, a kemény, szabadszájú Umbertinó segít, aki a Lovag (Davidú édesapja) halála után saját gyerekeként tekint a kisfiúra. Az olvasók többsége szerintem ilyenkor arra számít, hogy egy Rocky-filmsorozatot megidéző történet következik, ahol a főhős keményen edz a siker érdekében. Hála Istennek ebben az esetben nem ez történik, az író nem faragja sportcentrikussá a történetet, hanem egy zseniális keretbe ágyazza azt. Ily módon megismerhetjük Szicíliát, azon belül is Palermo utcáit, betekintést nyerhetünk Olaszország történelmébe a második világháborútól az ezredfordulóig. Rosario nagyapa pikáns történetei a második világháború eseményeiről, az afrikai hadviselésről és raboskodásról színt visznek a történetbe. Nem maradnak ki a maffiáról szóló részek sem, habár személy szerint kissé keveseltem az erre szentelt sorokat.
Davide Enia mesterien bánik az idősíkokkal, oly módon vetíti egymásra őket, hogy az olvasás zökkenőmentes, élvezhető legyen. Bevallom, nehezen szoktam meg ezt a stílust, de rá kellett jönnöm, hogy az idősíkok közötti lavírozás az olvasás élményét növeli. Meglátásom szerint (természetesen szubjektív vélemény) ez az írói stílus a szereplőkkel való könnyed azonosulás rovására mehet. Habár jól megrajzolt, markáns karakterek vannak a regényben, egyikőjüknek sem sikerült igazán magát a szívembe lopnia. Davide, a főszereplő, kora ellenére kellő érettséggel rendelkezik, könnyedén veszi az akadályokat, legyen az sport vagy akár szerelem. Umbertino nagybácsi alakja talán a legmarkánsabb, ő az akire minden fiatal srác felnéz: erős, jóképű és magabiztos. És ott van akkor Rosario nagyapa alakja, aki ritkán beszél, ám olyankor emlékezetes történetekkel rukkol elő. Az író rajta keresztül avatja be az olvasót Olaszország második világháborús történelmébe. A kiváló karakterek, valamint a szicíliai társadalom valós ábrázolása az, ami jó regénnyé varázsolja Davide Enia Úgy a földön is című művét. A regény nyelvezete könnyed, humorral telített, de nem maradhattak ki az olasz vérmérséklettel bármikor összeköthető trágár kifejezések sem. Gyakran megrökönyödünk, ha vulgárisabb nyelvezettel szembesülünk, de be kell látnunk, hogy ez a valós élet része. Plusz pont részemről az írónak, hogy ezt be merte vállalni.
A Libri Kiadó jóvoltából megjelent, kemény fedeles regény kiváló olvasmány főként azoknak, akik szenvedélyesen rajonganak az olasz kultúra, az olasz világ iránt.