Jeff VanderMeer: Expedíció

Írta : Jeff VanderMeer
Eredeti cím : Annihilation
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : Expedíció
Fordította : Török Krisztina
Kiadó : Ageve Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 172
78
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A Déli Végek nevű titkos kormányzati ügynökség már tizenegy expedíciót küldött a katasztrófa sújtotta övezetként számon tartott X Térségbe. A számos furcsasággal szolgáló, érintetlennek tűnő területet szinte teljes homály fedi, a többnyire sikertelen és tragikus véget ért expedíciók csak keveset voltak képesek feltárni a térséget övező rejtélyekből.


A tizenkettedik expedíció négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. Küldetésük célja minél több hasznos információt szerezni a térségről, és mintákat gyűjteni – mindezt minimális technikai segítséggel, szinte kezdetlegesnek mondható felszereléssel. A csapat vezetését a pszichológus látja el – aki időnként hipnózist alkalmazva osztogatja az utasításokat –, egyébként mindenkinek az a feladata, hogy saját szakterületének megfelelő tudományos megfigyeléseket végezzen, és ezeket a naplójában dokumentálja.

Jóllehet sok mindenre felkészültek indulás előtt, hamar szembesülniük kell a térségben található szokatlan képződményekkel és életformákkal, valamint a megmagyarázhatatlan jelenségekkel. Ezek, és a csapat tagjainak egymáshoz való viszonyulása – a szinte mindenre kiterjedő bizalmatlanság – hamar megbontja a négy nő kapcsolatában az egyensúlyt, innentől kezdve pedig már csak idő kérdése, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ez az expedíció is tragédiába torkolljon.

Jeff VanderMeer kortárs sci-fi és fantasy szerző, az ún. New Weird irányzat képviselője, akárcsak a műfaj fenegyerekének tartott China Miéville. Kétszer tüntették ki a World Fantasy-díjjal, magyarul korábban a Predator: A vadászok szigete című regénye jelent meg. Az Agave Könyvek gondozásában 2014 elején, a nemzetközi megjelenéssel egy időben megjelent legújabb könyve, az Expedíció, a Déli Végek-trilógia első kötete.

A történet viszonylag egyszerű, szűk mederbe kényszerített, részben a rövid, mintegy 170 oldalas terjedelemnek, részben pedig az egyes szám első személyben történő mesélésnek köszönhetően, ami minimális kilengést tesz lehetővé a fő cselekményszáltól. A narrátor a biológus, az egyetlen szereplő, akiről többet is megtud az olvasó – többek között néhány részletet az expedíció előtti életéről –, a másik három karakter szinte teljes mértékben ismeretlen marad számunkra. A szereplőnek még bár a nevét sem tudjuk meg, merthogy az X Térségben igazából nincs jelentősége annak, hogy ki kicsoda. Sőt, különösebben a nemük sem fontos, ez a személytelenség ugyanis helyenként annyira erőteljes, hogy olvasás közben, amikor megpróbáltam a lelki szemeim előtt, vizuálisan is elképzelni egy-egy részletet, nem egyszer férfi szereplők ugrottak be elsőre.

A titokzatosság áthatja az egész regényt, és hiába tárul fel egyre több részlet az olvasók előtt azáltal, hogy az expedíció tagjai egyre mélyebbre hatolnak az övezetbe, a megválaszolatlan kérdések egyre csak szaporodnak, és nem is csak kimondottan az X Térséggel, hanem a szereplőkkel és az őket – különösen a biológust – gyötrő gondolatokkal kapcsolatosan is. Útkeresés az ismeretlenben és az önmagunkkal történő szembenézés érdekes összjátéka ez. Mintha mindent egy leheletvékony fátyol takarna, ami mögé ugyan be-bepillant az olvasó, ez viszont kevés ahhoz, hogy mindent lásson és megértsen. Az egészet csak fokozza a helyenként igencsak nyomasztó hangulat, valamint a fokozatosan kibontakozó, de aztán végig ott vibráló, már-már kényelmetlen feszültség, ami részben az események folyamatából, részben a narrátor zaklatott lelkiállapotából, vagy éppen delíriumszerű állapotából fakad, és amit teljesen a végkifejlet sem képes feloldani. A sci-finek induló történet az események előrehaladtával szép lassan egy pszichothriller jegyeit kezdi magára ölteni, az X Térség szinte önálló életet élve lüktet és lélegzik, majd fokozatosan beeszi magát az expedíció tagjainak bőre alá és elméjébe, belülről kezdve el bomlasztani őket.

Az Expedíció a maga nemében akár önálló, kerek sztoriként is felfogható, azonban az olvasó szinte anélkül is érzi, az X Térség története nem ér(hetet)t itt véget, hogy tudná: egy trilógia első kötetét tartja a kezében. Túl sok maradt a megválaszolatlan kérdés, a felvillantott mozaikdarabkák túl kuszák ahhoz, hogy egy világos kép rajzolódjon ki belőlük. Ennek tükrében a folytatás mindenképpen ígéretesnek tűnik, és az olvasók joggal remélhetik, hogy nem csak az X Térségben zajló furcsa jelenségekre kapnak magyarázatot, hanem feltehetően kialakulásának előzményeire is. A kérdés csak az, hogy mennyi marad meg a következő rész megjelenéséig az első kötet részleteiből és hangulatából.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •