Judith Schalansky: Darwinregény

Írta : Judith Schalansky
Eredeti cím : Der Hals der Giraffe/Bildungsroman
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Darwinregény
Fordította : Nádori Lídia
Kiadó : Typotex Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 222
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Az ember nem tud úgy könyvbemutatót írni, hogy ne értelmezné a regényt. A baj az, hogy ez a szó a frászt hozza a legtöbb olvasóra, mert nagyon iskolaszagú… Pedig minden olvasás egy értelmezés; ha valaki kétszer egymás után gondol egy könyvre, cselekményére, valamelyik szereplőjére vagy az illető viselkedésére, gondolataira, már értelmezés. Ha már arra is gondol valaki, hogy másnak is el akarja mesélni mit, miről olvasott, az már kész mélyértelmezés. Nem beszélve arról, hogy ha le is írja… Irodalomértéssel, irodalomértelmezéssel nemcsak irodalom órán találkozik tehát az ember. Így elemezgettem, ízlelgettem, értelmezgettem én is Judith Schalansky regényét. Nem könnyű olvasmány: irodalomnak túl tudományos, tudományos ismeretterjesztőnek túl művészi. Science in fiction (Tudomány a sorok között) – mint a sorozat mottója is jelzi…


A Darwinregény külső megjelenítése lexikonszerű: a bal felső sarokban a fejezetcím, a jobb felső sarokban a címszó, az illető oldal kulcsszava olvasható. Ezek a kulcsszavak biológiai alapfogalmak, mint például: monokultúra, tenyészközösség, modellorganizmus, csillósok, neobióták, társulássá alakulás, stb. Furcsa ezeket a kifejezéseket emberi közösségekre érteni, de a regény folyamatában mindegyik megtalálja a maga helyét, logikáját. Sőt, a biológiát leszűkítem a növénytan területére: a főszereplő szinte teljesen növényekkel kapcsolatos fogalmakkal operál, amikor magáról, szűkebb és tágabb környezetéről gondolkodik. Mintha minden ember egy növény lenne, minimális érzelmi élettel. Ennek a jellemző gondolkodásmódnak érzékeltetésére hadd idézzek egy részletet: „Ha zöldek lennénk, nem kellene többé ennünk, bevásárolnunk, dolgoznunk. Egyáltalán nem kellene már csinálnunk semmit. Elég volna egy kicsit kifeküdnünk a napra, vizet inni, szén-dioxidot felvenni, és minden, de tényleg minden el volna intézve.” Ennyi volna az emberi lét értelme? Vagy az ún. modern civilizáció fásultságában már ennyi? Vagy lassan csak már ennyi lesz? Idézem tovább: „ A néma, türelmes vegetáció. Az igen. Nyelv nélkül képesek kommunikálni, és idegrendszer nélkül érzékelik a fájdalmat. Állítólag még érzelmeik is vannak. Ez viszont nem jelentene előrelépést. Hiszen talán éppen azért állnak felettünk, mert érzelmek nélkül is boldogulnak.” Itt abba is hagyom, mert minden oldalról lehetne idézni ilyesfajta mondatokat, amelyek olvastán felhorkan az ember vagy egyetértően bólogat, de mindenképpen elgondolkozik rajta. Ezt az ambivalenciát erősíti a könyv nyelvezete: noha egyes szám harmadik személyben íródott, mégis naplószerűen személyes. Kíméletlenül őszinte, vallomásos, tulajdonképpen egy „morgolódás” az egész: a főszereplő állandó belső reakciói, monológjai a körülötte történtekről, a körülötte élő emberekről.

De ki is ez az óminózus főszereplő? Inge Lohmark középkorú testnevelés-biológia szakos tanárnő. Németország iparvidékének egy lepusztuló részén él, ahol a munkahelyek megszűnése miatt nagyfokú az elvándorlás, illetve ennek egyenes következményeként az iskolai gyereklétszám fogyása. A nő családi életét is ez a megrekedt állapot jellemzi: férjével közömbös nyugodtsággal élnek egymás mellett, egyetlen leánya Ausztráliában van. Frau Lohmark teljesen „csőlátású”: mindent és mindenkit a maga sivár biológusi szemüvegén át néz: férjét, tanítványait, kollegáit, a szomszédokat. De még ezen belül is csak a növényeket veszi mércének, az állatvilág képviselőit is lenézi. Az ő élete, érzelmei is teljesen elcsökevényesedtek, úgy él, mint egy növény: táplálékfelvétel, pihenés, minimális kapcsolati igény. Ami picit emberi, női benne, az a leánya utáni vágy… De hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez a profilba sehogy sem illő érzelem is csupán a nagy földrajzi távolságnak tudható be.

Inge Lohmark polgári foglalkozása pedagógus. Mégpedig a régivágásúak fajtájából. A negatív értelemben vett régivágásúakéból… Én magam is tanár vagyok, na jó, épp irodalom szakos. (De mielőtt bárki bármit is gondolna, megjegyzem, hogy itt ennek csak annyiban van fontossága, hogy az átlagnál jobban igyekszem szépen fogalmazni és helyesen írni… egyébként egy átlagos, olvasni szerető ember vagyok.) Hát, bizony jó néhány mondatával fejbevágott ez a régi típusú iskolarendszert képviselő, autoriter tanárnő. Elvileg teljesen a másik póluson állok mint pedagógus, gondolatban sokszor szálltam vitába vele, de sokszor vitáztam önmagammal is és sokféle kérdést elindított bennem a szituáció. Ahhoz képest, hogy az írónő, Judith Schalansky fiatal (1978-as születésű) és nincs köze ehhez a hivatáshoz (ugyanis szabadúszó író és tipográfus), mély és problematikus dolgokat érint. „Céhtársaimnak” külön kiemelve ajánlom ezt a regényt. (Személyes ismerőseim közül elsőként legjobb barátnőmnek fogom odaadni olvasásra. Lehet találgatni… igen, nyert… biológiatanár.)

Újabb rétege a Darwinregénynek az a provokatív gondolatsor, amit az írónő szereplője szájába ad. Olyan gondolatok ezek, amelyekért nyílt társadalmi téren „megköveznék” az embert… Épp ezért tabutémák, bár véleménye mindenkinek van, nem ildomos azt hangoztatni, sőt egyes esetekben a törvény írja elő, mit kell róluk gondolni. Az írónő megnyitja a teret a gondolkodásnak és teljes személyi szabadságot élvezhetünk: vagy egyetértünk vagy nem, vagy elfogadjuk vagy nem, vagy vitatkozunk vele vagy rábólintunk. Helyszűke miatt csak két témát említek: a homofóbiát és a feminizmust. Ez utóbbihoz jöjjön megint egy idézet: „Miért van például a férfiaknak is mellbimbójuk? Holott nem kell szoptatniuk. […] Mert az embriogenezis során alapvetően elsősorban a női valósul meg. Még akkor is, ha a megtermékenyítés pillanatától fogva világos, hogy milyen nemű lesz majd az embrió. Az ipszilon azért van ott, hogy elnyomja ezt a női irányba haladó fejlődési folyamatot. A férfiak nem-nők. […] A legtöbb örökletes betegséget az X-kromoszóma hordozza. Ezért nincsenek a férfiak egyensúlyban. Sérülékenyebbek és korábban halnak. – Szinte akár még sajnálni is lehetne őket. Tényleg van némi kompenzálnivalójuk, Ezért is kellett annyi mindent kitalálniuk: találmányokat és háborúkat. No comment…

Nagyon sok mindent kiírtam magamnak, furcsa axiómákat, paradoxonokat, szinte minden oldal rejt egy ilyen, sokszor fekete humorú mondatot. Néha hangosan felröhögtem, máskor megbotránkoztam, akadt nem egy eset, hogy magam előtt is titkolva, de egyetértettem. Nem tudok ellenállni, hogy a kedvenceimből ne írjak ide néhányat: „Az agy hulló gyümölcs, a koponya burkába ideálisan becsomagolva.” Vagy: „Egy be nem jelentett röpdolgozat még a leginkább életközeli dolog, amit az iskola kínálni tud. Felkészülés a valóságra, a meglepő események könyörtelen folyamatára.” Vitatéma: „A születés folyamata csupán anya és gyermek hormonok által irányított szétválasztása.” A következő gondolat nagyon megosztó… „Gyermek és háziállat. Ez soha nem végződik jól. Egy gyereknek állatot ajándékozni az állatkínzás különösen aljas formája. Még hogy a szociális kompetencia fejlesztése. Itt csak életről és halálról lehet szó. Az állat teljes mértékben ki van szolgáltatva a gyermeki teljhatalomnak. És a gyerekek nem ártatlanok. Szeretet ide vagy oda. Soha nem voltak azok. Romlatlanul őszinték és romlatlanul brutálisak. Mint a természet. Előbb vagy utóbb elpusztul az állat. Többnyire előbb.” Még sok van, de a végére jöjjön kis humor: „Csak a verseny tart életben bennünket. A túl nagy követelménybe még senki sem halt bele. Épp ellenkezőleg. Sokkal inkább az unalomba.”

Judith Schalansky alkotását nevezték fejlődésregénynek, illetve az „endékás” múltat megidéző történelmi regénynek is. Ez a változatos besorolás a mű sokrétűségét bizonyítja.  Nem mellesleg elnyerte e legszebb német könyvnek járó díjat és Német Könyvdíjra is jelölték.

A Darwinregény sok pozitívuma közt említem meg a fordítás kiválóságát is. Sikerült egy olyan friss, mai nyelvezetet találni, ami ezt a szakkifejezésekkel, vitatható és kőbevésett tudományos tanokkal tűzdelt szöveget könnyen olvashatóvá, élvezhetővé teszi.


Vidd hírét!
  •  
  •