Az Interallié-díjjal (Prix Inetrallié) véget ért a közel egy hónapja indult francia irodalmi díjátadók sora, amelynek keretében olyan rangos kitüntetéseket adtak át Franciaországban, mint a Francia Akadémia Regény Nagydíja, a Femina-díj, a Médicis-díj, a Goncourt-díj, valamint a Renaudot-díj. A november 20-án sorra kerülő díjátadón Mathias Menegoz Karpathia című regénye kapta az idei kitüntetést. A regényt a Philippe Tesson elnökölte zsűri az ötödik körben választotta a legjobbnak, hat szavazattal a négy ellenében. Az utolsó fordulóban Simonetta Greggio Les Nouveaux Monstres című regényével szemben bizonyult jobbnak. A döntőben még Eric Reinhardt L’Amour et les forêts és Serge Joncour L’Ecrivain national című regénye szerepelt.
A díjazott 46 éves, neurobiokémius végzettségű szerző francia-német családból származik, normandiai származású, rendezőként dolgozó apa, és budapesti születésű, sváb származású, neves producer anya gyermeke. A Karpathia az első regénye, amelyen 15 évet dolgozott. A regény Erdélyben játszódik, a kritikusok a nagy orosz regényekhez, elsősorban Tolsztoj műveihez hasonlították, a benne feldolgozott hasonló témák – kötelesség, becsület, morál, szerelem, az ősi föld és a hazaszeretet – miatt. A hétszáz oldalas fiktív mű 1833-ban kezdődik. Főhőse egy magyar gróf, Alexander Korvanyi kapitány, akinek egy párbaj után sürgősen el kell hagynia a császári hadsereget és Bécset, ahol addig élt. Ifjú feleségével, az osztrák Cara von Amprechttel Korványra, családja erdélyi birtokára költözik.
A 46 éves Menegoz egy budapesti családlátogatás alkalmával kezdett el érdeklődni a Közép-Európában, és különösen az Erdélyben együtt élő nemzetiségek iránt. Menegoz a France Info rádiónak elmondta, hogy nemcsak az erdélyi vad tájak miatt találta egzotikusnak megírni ezt a történetet, hanem a korabeli társadalmi viszonyok miatt is. A főhős éppen emiatt sem ismeri fel, hogy rossz úton jár, amikor a múltat keresi az ősei földjén, s ezzel vérontást okoz. Ő és felesége is hisz abban, hogy gazdaságilag fel tudják virágoztatni a gyűlölködésektől hangos vidéket, de ehhez rossz eszközöket választanak, s az egyre erősödő román nacionalista légkörben a helyiek nem fogadják be őket.
„Számomra ez egy kalandregény egy Bécsből érkező földesúrról, aki azért tér vissza a családi birtokra, hogy visszaszerezze az idealizált földesúri szerepét. Határozott jellemével azonban tragédiák sorozatát okozza, magánháborút kezdeményez (egy csempészésből élő, lázadó bandával), s ezzel a térség valamennyi lakóját véres kalandba sodorja” – foglalta össze regényét a szerző a francia hírrádióban.
Menegoz elismerte, hogy az ipari forradalom idején, egy modernizálódó Európában, Bécshez képest a XIX. századi többnemzetiségű és több vallású Erdélyt elmaradott és a középkor óta mozdulatlan vidékként láttatja, ahol még mindig az igazságtalan feudális szabályok, a paraszti világ babonái vannak érvényben. Magyarok, románok, szászok más nyelvet beszélnek, más vallásban hisznek, nem egyforma jogok illetik meg őket, a földesurak közti harcok határozzák meg a mindennapjaikat. A házaspárnak egyszerre kell alkalmazkodnia az ellenséges hangulathoz, és közben elfogadtatnia a környezettel, hogy vissza akarnak költözni a családi kastélyba.
A 2013-as díjazott, Nelly Allard – aki egyébként a zsűrinek is tagja volt – a következőképpen méltatta a regény: a Karpathia „nagyon szép regény, nagyon eredeti témával, egy szélsőségesen romantikus korszakból.” A zsűri egy másik tagja, Jean-Marie Rouart szerint „a regényt, amelyet egyébként nem lehet letenni, csak azért érheti bírálat, mert túlságosan klasszikus.”
Az Interallié-díjat mintegy harminc francia újságíró alapította 1930-ban, akik az Union Interallié Klubban ebédeltek, és a Femina-díj győztesének kihirdetésére vártak. A zsűri tíz férfi újságíróból és az előző évi győztesből áll. A díjátadóra általában novemberben kerül sor, a Goncourt-díj kihirdetését követően, jelenleg a Lasserre nevű párizsi étteremben. A díj csupán tiszteletbeli, tehát nem jár pénzjutalommal, viszont általában nagymértékben hozzájárul a győztes regény eladott példányszámainak a megnövekedéséhez.
Forrás: MTI, Le Monde, Libération, Le Point, Olvasóterem