Gitta Sereny: A sötétség felé

Írta : Gitta Sereny
Eredeti cím : Into That Darkness
Eredeti kiadás : 1974
Magyar cím : A sötétség felé
Fordította : Lázár Júlia
Kiadó : Park Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 528
90
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A magyar felmenőkkel is rendelkező Gitta Sereny (az apja Serény Gyula volt) 1921-ben született Bécsben. Oknyomozó újságíróként olyan művek megírásával vált híressé, mint az 1972-ben kiadott  A Mary Bell-ügy. Egy gyilkos gyermek portréja (The Case of Mary Bell: A Portrait of a Child Who Murdered), melyben egy 11 éves kislány bírósági tárgyalását mutatja be. Mary két kisfiút gyilkolt meg, de a tárgyaláson a megbánás legkisebb jelét sem tanúsította. Az írónő az évek során kapcsolatban volt a kislánnyal, figyelemmel kísérte életét, megpróbálva feltárni az okokat, amik a kegyetlen tetthez vezettek. Könyve közfelháborodást váltott ki, sokan úgy vélik, hogy az írónő szimpatizált a gyilkossal, mentegetni próbálta tettei alól. Másik ismert műve az Albert Speer küzdelme az igazsággal (Albert Speer: His Battle with Truth) című kötete, amelyben Hitler főépítészének életrajzát tárja az olvasó elé, és amely miatt a náci szimpatizáns vádjával illették.


Gitta Sereny 2013-ban magyarul megjelent riportkönyvében ismét egy háborús bűnös lelkivilágába próbálja elkalauzolni az olvasót, feltárva az okokat, amelyek elvezettek az embertelen tettek elkövetéséhez. A sötétség felé – Az eutanáziától a tömeggyilkosság felé című tényfeltáró regénye középpontjában Franz Stangl, egykori sobibóri, majd treblinkai haláltábor volt parancsnoka áll, akivel a szerző közel hetven órát beszélgetett a fegyházban. Sereny részt vett a tárgyaláson, számos levéltári dokumentumot átnézett, hogy ellenőrizhesse Stangl állításait, hathatósabban megismerje életét, a Harmadik Birodalomban kifejtett tevékenységét. Beszélt a haláltábor túlélőivel, volt őrökkel, beosztottakkal, de Brazíliába is ellátogatott, hogy a családtagoknak, ismerősöknek személyesen tehesse fel kérdéseit.

A könyv „főhőse”, Franz Stangl 1908. március 26-án született Ausztriában. 1931-ben állt rendőrnek, később belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. 1941-ben Hartheimbe helyezték, ahol részt vett a T4 akcióként is elhíresült eutanázia programban. A program keretében legfőképp beteg és munkaképtelen embereket, elmebajban vagy örökletes betegségben szenvedő gyerekeket gyilkoltak meg. Kiváló munkavégzése ajánlólevélként szolgálhatott előreléptetéséhez, mely a következő évben meg is történt, kinevezték a sobibóri haláltábor parancsnokává. Nem sokkal később innen került a treblinkai haláltábor élére, ahol több százezer zsidót küldött a halálba.

A sötétség felé némiképp szakít a holokausztot bemutató regények megszokott sémájával, lélektani kontextusból próbálja meg az olvasó elé tárni a második világháború ideje alatt elkövetett szörnyűségeket. Nehéz oly módon írni a népirtásról, hogy az ne legyen elborzasztó, Sereny mégis erre tesz kísérletet, a „hóhér” lelkivilágában kutatva próbál a történteknek racionalitást tulajdonítani. Stangl lelke mélyére hatolva keresi a választ arra, hogy mi indít egy embert arra, hogy ilyen súlyos bűncselekményre vetemedjen.

Serenynek sikerült Stangl bizalmába férkőznie, az egykori táborparancsnok egészen gyerekkorától karrierje végéig mesélte el az életét. Nyilván nem számolt be minden tettéről, kulcsfontosságú momentumokat hagyott ki a történetből. A kirakós hiányzó részeit az írónőnek sikerült más személyek beszámolóiból pótolnia, főként felesége elbeszélései bizonyultak hasznosnak.

Stangl az interjú során nem tanúsított megbánást, meglátása szerint parancsot teljesített. Gitta Sereny írói stílusa arra engedne következtetni, hogy a düsseldorfi bíróság 1970-ben egy ártatlan embert ítélt életfogytiglani börtönre, csakhogy a tények, a túlélők beszámolói nem ezt támasztják alá. Ez a szemlélet vált Gitta Sereny védjegyévé, ez adott okot írói pályafutása során közfelháborodásra. A sötétség felé című könyvet is ez teszi félelmetessé, az ahogyan a tollforgató a gonoszt hétköznapinak állítja be. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk: Gitta Sereny elismerte a holokauszt létezését, elítélte azt, csupán szerette volna más szemszögből is górcső alá venni a történéseket.

A sötétség felé egy jól strukturált, alaposan dokumentált, részletbemenően megírt riportkönyv. Sereny anyanyelvi szinten beszélte a németet, angolt és franciát, Stangl ügyének megírása előtt már beleásta magát a holokauszt témába. Számos eredeti levéltári és bírósági dokumentumot átnézett, bejárta mindazon helyeket, ahol Stangl megfordult vagy szolgált. Munkájában remekül kamatoztatta újságírói képességeit: jól kérdezett, figyelt a részletekre, illetve tudta mikor kell hallgatni.

A könyvben található illusztrációk, térképek, lábjegyzetek, illetve életrajzok színesebbé, értékesebbé teszik az olvasmányt. A keménytáblás könyv borítóján található fotót az írónő férje, Don Honeyman fényképész készítette.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •