D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Írta : D. Tóth Kriszta
Eredeti cím : Húszezer éjszaka
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : Húszezer éjszaka
Kiadó : Bookline Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 264
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Amikor a többé-kevésbé gyors számításon már túl vagyunk, – természetesen abban az esetben, ha nem rögtön a könyv hátlapján olvastuk el a megfejtést, – akkor következik a valós értékelése annak, hogy mit is jelent húszezer éjszaka érzelmekben és élettörténetekben kifejezve. D. Tóth Kriszta újonnan megjelent könyve életbe vágóan fontos kérdéskört jár körbe. Bár maguk a kérdések kevésbé megfogalmazhatóak, és feltehetően meg kell érni egy bizonyos életkort ahhoz, hogy valamelyest aktuálisak és értelmezhetőek legyenek, a történet mégis folyékony, eseménydús, fordulatos, kiváncsivá téve azt az olvasót is, aki nem feltétlen azonosul a szereplőkkel.


A szerző érdekesen építi fel a szereplők személyiségét, több helyen találunk töréseket a képek síkján, ahol segítségképpen vissza-visszanyúl a múltba, hogy a jelen alakulását alátámassza és megmagyarázza. Teszi mindezt anélkül, hogy ezzel unalmassá vagy túlságosan elbeszélő jellegűvé válna, hiszen érzékelésünket leköti annak a fiatal nőnek az élete, aki a mindennapi rutin és a kiüresedés elleni harcban végső soron az elevenséget választja, talán egy kevésbé várt módon.

Helga, a negyven éves életmód tanácsadó élete bármely külső szemlélő számára tökéletesnek tűnik: gondoskodó, hűséges férj, csodálatos gyermekek, biztonságos otthon, testhez álló munka, ígéretes karrier. És mégis, mintha ez a varázsvilág, ez a remekbe szabott, kiszámítható, eltervezhető élet valahol hiányos lenne. Elméjében egyre gyakrabban jelennek meg képek a múltból, ahol a szenvedély, a dinamikusság és vakmerőség mindennapos szereplők voltak. Képek abból az időből, amikor még a férje jelentette számára a romantikát, az erőt, a szexuális beteljesedést. A jelenben ennek már csak halvány nyomai vannak, így a békés családi élet számára paradox módon a hiány kifejeződésének színtere lesz, és a döntés elkerülhetetlen.

A mű a sors-hívők számára igazi aha-élményt jelenthet. Ahogyan az igény és a vágy megjelenik arra, hogy újra azt érezzük, kívánatosak, érdekesek és újszerűek vagyunk valaki számára, aki felébreszti bennünk a rég elfeledett szenvedélyt, úgy jelenik meg ezzel egy időben a lehetőség is a változásra, mondhatni sorsszerűen. Egy idegen férfi személye, aki mindenben más, mint az, akivel évek óta együtt élünk, aki azonban éppen arra az önmagunkra ébreszt rá, akik akkor voltunk, amikor a férjünk belénk szeretett. Jogosan tevődik fel a kérdés, hogy melyik önmagunkat válasszuk, és mi a garancia arra, hogy ez az új szenvedély később nem válik-e ugyanolyan megszokássá, mint a jelen kapcsolatunk, amelyben végső soron elégedettek vagyunk?

Emellett értékes társadalmi ábrázolás is egyben, mely bemutatja egy nagyvárosi nő dilemmáját a múltból megöröklött értékrend és a személyes boldogság kiteljesedése között. Úgy tűnik, a kettő nem hozható fedésbe egymással, hiszen a modern világban minden megengedhető, elfogadható és semmi sem számít, csak hogy mi magunk célba érjünk, bármi áron. Ezzel szemben a hűség, a család, az együtt töltött évtizedek értéke, szépsége és akár boldogsága csupán divatjamúlt utópiának tűnik, amelyben sokszor csak önmagunk megtagadása által tartható meg az egység.

Valójában a központi kérdés a személyes szabadság kérdése, amikor dönteni lehet a két világ között: vagy az ismeretlen, bizsergető, ugyanakkor bizonytalan életet választani, vagy a már megszokott, unalmas, de biztos talajon nyugvó kapcsolatot, ami látszólag nélkülözi a szenvedélyt. A kérdés az, hogy mi alapján döntünk?

D. Tóth Kriszta zseniális egyszerűséggel és teljesen valóságos, életszerű módon oldja fel ezt a dilemmát és vezet rá arra, hogy nem feltétlen szükségszerű ennyire fehéren és feketén látni a világot. Annál is inkább, mert a szenvedély ott nyugszik az eltelt évek alatt, és csak arra vár, hogy valaki kicsomagolja onnan. Ehhez persze be kell járni az önismeretnek egy újabb, mélyebb szintjét, és olykor visszatérni a kiindulási ponthoz, hogy tovább tudjunk lépni. A mű különleges izgalmát az adja, hogy az olvasó számára az utolsó pillanatig nem világos, hogyan dönt a főhős, és ő maga sem tudja eldönteni, hogy melyik irányba drukkoljon Helgának. A belső történések azonban rávezetik őt arra, hogy valóban lehetséges az, hogy újra szeressük azt, ami már a miénk, csak nem szabad hagynunk, hogy ez magától értetődővé váljon. 


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •