Amikor az ember nagyon vágyik valamire, előbb-utóbb, tudva vagy tudatlanul megteremti a lehetőségeket és a körülményeket ahhoz, hogy a vágyai valóra váljanak. És mivel így van ez minden vágyakozó ember esetében, egyszer csak azon kapja magát, hogy mások szolgálják ki a vágyait, éppen úgy, ahogy ő szolgálja a másokét. Ahogy Mitch Albom mondja: a vágyak irányítják az iránytűnket, ám a való élet határozza meg az útvonalat.
Albom Hívások a mennyből című könyvében a vágyak olyasmire irányulnak, amelyeket földi halandó aligha tud kielégíteni. Ugyanis ha arra vágyunk, hogy az evilági életből jobblétre szenderült szeretteinkkel kapcsolatba lépjünk, fizikai eszközeink tárháza véges, hiszen nincs olyan készülék, amellyel a túlvilág adásait fogni lehetne. Vagy mégis?…
A michigani Coldwaterben minden a megszokott rendben zajlik, a városka lakói hétköznapi életüket élik. Egészen addig a napig, amikor a baptista gyülekezet egyik hölgytagja, Katherine az egyik istentiszteleten nem tudja magában tartani az információt, és bejelenti a csodát: halott nővére hívta fel őt a mennyországból. A tiszteletes csupán néhány másodpercig csodálkozhat a megnyilvánulásán, mert a hátsó sorban egy férfi emelkedik fel, és közli: hozzá is befutott a hívás a mennyből. A kijelentések futótűzként terjednek a kisvárosi közösségben, és amíg az ámulat, csodálat, áhitat és kétkedés lassan elhatalmasodik és elhatárolódik egymástól, kiderül, hogy akadnak még páran, akik halott családtagjuk, barátjuk, munkatársuk hangját vélik hallani a vonal másik végén.
Sully Harding, egykori vadászpilóta hitetlenkedve követi a történteket, annál is inkább, mert saját kisfia is egy játéktelefonnal a párnája alatt alszik el, abban a reményben, hogy elhunyt édesanyja hívni fogja a mennyből. Az események felduzzadnak, de ezzel egyidőben Sully nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi vagy ki áll a mennybéli telefonhívások mögött.
Mitch Albom tehetséges kortárs író, újságíró, forgatókönyvíró, aki jótékonysági munkáiról és szervezeteiről is ismert. Műveit nagyrészt az élet nagy kérdései köré emeli és nem egyszer ezeken keresztül meg is próbál válaszolni rájuk. Nagyszerűsége talán épp egyszerűségében lelhető fel, ahogy mindenféle burkolt, kétértelműségtől mentes hangvételben kimondatlan kérdéseket mond ki helyettünk. Hiszen kit nem foglalkoztat az, hogy mi van a halál után, mi az életünk értelme, miben hiszünk igazán? Filozófiai és teológiai értekezések helyett azonban hétköznapi emberekbe botlunk, akiknek megvannak ugyan a maguk fájdalmai, csalódásai, tévedései, bűntudatai, de szeretetre vágynak, megbocsájtásra, közelségre, reménységre – mint ahogy mindannyian. Ez a fajta megközelítése a dolgoknak ugyanolyan hatékony és izgalmas a filmvásznon is, hiszen nem egy könyve szolgált alapul játékfilmek készítésének, amelyekben az egyszerűség, az élet szeretete és a tisztaság minden szinten visszaköszön.
Talán kissé közhelyesnek tűnik ez a felsorolás, és való igaz, hogy az olvasó nem hatódik könnyekig, amíg a Hívások a mennybőlt olvassa, mégis van bennem valami magával ragadó, megközelíthető és valóságos. Könnyű olvasmány és mégis nehéz, az író pedig sikeresen gondoskodik arról, hogy kellőképpen izgalmas legyen. És bár a köny végén kiderül, hogy alaptalan volt-e Sully gyanúja vagy sem, mégis összezavar azzal, hogy a leglényegesebb kérdés megválaszolása rejtély marad számunkra. Annak, aki látta a Leckék az életről című filmet, mindenképp el kell olvasnia, és annak, aki nem látta – nos, annak is.