Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek

Írta : Carin Gerhardsen
Eredeti cím : Mamma, Pappa, Barn
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : Mama, papa, gyerekek
Fordította : Markwarth Zsófia
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 352
100
Vidd hírét!
 
 

A regény cselekménye több szálon is fut: Hannát, egy alig hároméves kislányt egyedül hagytak otthonában, de ösztönei segítségével sikerül tudatnia a környezetével, hogy bajban van. Felfedezi a telefont, majd sikerül kapcsolatba lépnie egy nyugdíjas tanárnővel, aki megígéri neki, hogy kiszabadítja. Közben egy férfi is bejelentkezik a kislánynál, ám az olvasó sejti, hogy ez utóbbit nem a jó szándék vezérli. Ki ér oda hamarabb? Megmenekül a kis Hanna?

Ezzel párhuzamosan egy szétesett család története is kibontakozik előttünk: az anya a nehézségek elől az alkoholba menekült, a tinédzser lányok pedig magukra hagyva élik életüket. Jennifer többek közt ennek köszönhetően lesz gyilkosság áldozata egy sétahajón a Svédország és Finnország közötti vizeken. Conny Sjøberg és csapata nyomozni kezd az ügyben, és nemsokára világossá válik számukra, hogy az áldozat lánytestvérének élete is veszélyben forog.

A több szálon futó cselekmény érdekfeszítőbbé teszi a regényt, az írónő remekül húzza szét a történetet, hogy aztán a végén minden a helyére kerüljön. Gerhardsen stílusa már első regényében megragadott, A mézeskalács ház című regényében is képes volt úgy szórakoztatni, hogy a történet a lényegre szorítkozott. Nincs másként ez most sem, a kevesebb néha több itt is értelmet nyer.

Az írónő regényében mintha nyomatékosabban érződne a skandináv krimik jellegzetessége: a svéd jóléti társadalom bugyraiban nem meseszerűek a hétköznapok. Tönkrement családok, zátonyra futott házasságok, családon belüli erőszak, magukra hagyott gyerekek, mind-mind létező társadalmi jelenségek az északi országban. Tulajdonképpen a skandináv krimiírók zöme ezeket igyekszik vizsgálni regényeikben, de némelyiküknek nem sikerül elérni a kellő hatást. Gerhardsennél a remek lélektani ábrázolásnak köszönhetően mindez jobban átjön. Egy szereplő valós fizikai és lelki ábrázolása remek támpontként szolgálhat a történetépítésben, a különböző társadalmi aspektusok bemutatásában.

Érdeklődéssel követtem a sorozat első részében megismert főszereplők életét. Conny Sjøberg alakja eltér az északi zsaruk archetípusától, házas ember, sok gyerekkel. Munkája és a túlterhelt hétköznapok azonban nyomot hagynak magánéletében, házassága kezd romba dőlni.
Ennél is jobban vártam, hogy mi lesz a csinos nyomozó, Petra Westman ügyének folytatása, hiszen maradt elég elvarratlan szál a trilógia első részéből. Szerettem volna, ha az írónő több figyelmet fordít erre az ügyre, valószínűleg több színt vitt volna a történetbe.


Vidd hírét!