Margaret Atwood: Az özönvíz éve

Írta : Margaret Atwood
Eredeti cím : The Year of the Flood
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : Az özönvíz éve
Fordította : Varga Zsuzsanna
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 549
95
Vidd hírét!
  •  
  •  

Margaret Atwoodnak a hatvanas évektől kezdődően számtalan könyve jelent meg, melyeket negyven nyelvre fordítottak le. Magyarul mindössze négy regénye jelent meg különböző kiadóknál. 2012-től az Európa Könykiadó elindította az írónő életművének teljes kiadását. Az özönvíz éve, bibliai időket idéző címe ellenére, egy bájosnak nehezen nevezhető disztópia a jövőről – Orwell műveinek méltó párja.


Az emberiség végnapjait már sokan és sokféleképpen elképzelték és megírták. Margaret Atwood könyvének nagy előnye az őszinteség. A mód, ahogy mostani életünk tényeire és trendjeire támaszkodva, egy rendszerető háziasszony körültekintésével és egy vátesz éleslátásával sorba vesz minden apróságot, hiteles, bámulatosan komplex, következetes világot teremtve ezáltal. Megvizsgálja a döntéshozatal, a kapcsolatok, a szórakozás, a család, a gyermeknevelés és gondozás, a felelősség, a természetvédelem, a hagyományok és az emberi méltóság kérdését. A díszlet pedig szintetikus ételek, génmanipulált állatok és emberek, óriási hatalommal bíró, felelősségteljes tudósoknak tűnő tudattalanok halmaza, egy olyan világ, amiben a hiánynak legalább akkora szerepe van, mint a meglévő dolgoknak: a természetes méz, az állatok szeretete, a tiszta emberi kapcsolatok, az egyértelmű beszéd és a megbízható barát itt vagy csak feketén kapható, vagy elérhetetlen álom, atavisztikus vágyódás.

Az elme persze itt is résen van, a jövő lakói nem tűnnek szánnivalónak. A négy jól elkülönült réteg mindenike megtalálja, mivel kárpótolja magát értéktelen életéért. Az elkülönített luxusövezetekben biztonságban és bőségben élő gazdagok a hatalom és kiváltság megannyi jelével, a plebsztelepeken szorongó szegények a (feketén végülis mindig beszerezhető) tárgyak tömegével és a szabadság illúziójával, Isten kertészei pedig a világ megmentésének magasztos és nemes, ám kínosan reménytelen feladatával. Negyediknek társul ehhez a kormányzat korrupt rendőreinek csoportja, akik természetesen mindhárom csoporttól megkapják, amit akarnak, és más-más módon, de mindhármat rémületben is tartják. Ezekből a közegekből bukkannak fel a szereplők, átjárva a határokat, ha kell, és bemutatva azt az őrült, évszámok és szeretet nélküli furcsa világot, ami az özönvíz évét megelőzi.

Gondolom, a hagyományos logika szerint, Szodoma és Gomora, valamint az özönvíz mintájára, nem csodálkozunk túlságosan, ha Isten – minden fogadkozása ellenére – megelégeli ezt a fertőt, és eltöröl mindent egy újabb özönvízzel. Pedig tévednénk. Ez a világ annyira istentelen, hogy a büntetés sem istentől jön: az ember találja ki, és szabadítja a világra. És hogy van-e Noé, aki megmeneküljön? Természetesen van: de csak néhány felkészületlen, kétségbeesett és elszigetelt ember, akik képteleneknek tűnnek a túlélésre: nem kiválasztottak, csak szerencsések – ha ugyan ezt szerencsének lehet nevezni. A természet hirtelen mindent újra birtokba vesz, de a megmaradottak számára a természet ismeretlen és ellenséges, segítséget nem kínál. És a szerző nem túl optimista, mikor arra kerül sor, vajon képesek-e megtanulni a túlélést.

Minden negatív felhang ellenére a mű nem a rettenetek elsorolásának könyve. Minden lapja mélyen emberi, és rengeteg kedves lírai részlet található benne, különösen Isten kertészeinek mindennapjaihoz kötődően. Megható, ahogy jeles napokhoz kötve őrzik a régi világból átmentett értékeket, emlékeket, megünnepelve a kihalt növények és állatok, vagy az emberi méltóság napját, emélkeztetve a kegyetlenség, vagy akár a minden vallásban ott bújkáló oktalanság csapdájára, a szeretet és elfogadás erényére. Ezek az ünnepnapok napjaink egy-egy kiemelkedő természetvédőjének, emberjogi képviselőjének nevét viselik, vagy egyszerűen egy kihalt állatét. Van pl. Mahatma Ghandi, Euell, Custeau, kis vakond és a kígyó bölcsességének napja is. Példázzák ezek talán az élet egyszerűségének diadalát, a bölcsesség megszerzésének lehetőségét, de azt a rettenetet is, hogy nem elég bölcsnek lenni: a világ végét okozó vírussal szemben bölcs és oktalan egyaránt védtelen.

A könyv az egész világon nagy sikert aratott, a benne levő vallási énekeket megzenésítették, és nagy sikerrel adják elő.


Vidd hírét!
  •  
  •