Címke: Margaret Atwood

Tovább
Margaret Atwood: Az ehető nő (Jelenkor, 2020)
Kritika
|
83

Margaret Atwood: Az ehető nő

‘Az ehető nő’ Atwood első regénye; stílusában és szerkezetében már jól kivehetőek a szerzőre jellemző jegyek, a témát nem is említve. Margaret Atwood nem csupán szépirodalmi, hanem filozófiai és szociológiai tanulmánynak is beillő regénye értékes és elgondolkodtató darabja a feminista prózának, amelyet akkor is érdemes kézbe venni, ha egyik oldal mellett sem foglalunk állást.

Tovább
Kritika
|
95

Margaret Atwood: Alias Grace

Látszólag a regény három szálat fon össze, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.

Tovább
Kritika
|
100

Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Shakespeare halálának 400. évfordulóján a Hogart Press arra vállalkozott, hogy korunk legnevesebb, legsikeresebb íróinak újratolmácsolásában jelentesse meg a nagy drámaíró műveit. Margaret Atwood Boszorkánymagzata – ahogy az a Shakespeare-ismerők számára már a címből kitalálható – a Vihar újraértelmezése. Atwood csodálatos érzékenységgel helyezi át a hangsúlyokat úgy, hogy mai élet- és világszemléletünk maximálisan érvényesüljön, és mutatja fel a társadalom és az egyén legnagyobb problémáit anélkül, hogy pesszimizmusba fulladna.

Tovább
Kritika
|
84

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

A Szolgálólány meséje egy különös világba visz bennünket, ahol egy önkényesen megdöntött kormány nyomában a hatalom olyan tehetős férfiak kezébe kerül, akik rendre átértékelik a nők szerepét a társadalomban, elveszik a munkájukat, megfosztják őket a bankszámlájuktól, a joguktól, hogy önállóan rendelkezhessenek az anyagi javaik, a gyermekeik és végül a saját testük felett.

Tovább
Kritika
|
95

Margaret Atwood: Az özönvíz éve

Margaret Atwood Az özönvíz éve c. regényének világa annyira istentelen, hogy a büntetés sem istentől jön: az ember találja ki, és szabadítja a világra. És hogy van-e Noé, aki megmeneküljön? Természetesen van: de csak néhány felkészületlen, kétségbeesett és elszigetelt ember, akik képteleneknek tűnnek a túlélésre: nem kiválasztottak, csak szerencsések – ha ugyan ezt szerencsének lehet nevezni.