Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

Írta : Jennifer Clement
Eredeti cím : Prayers for the Stolen
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : Elveszett lányok országa
Fordította : Mesterházi Mónika
Kiadó : Libri Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 263
95
Vidd hírét!
  •  
  •  

Ladydi Garcia Martinez világában nem működnek az ok-okozati kapcsolódások. A dolgok nem következnek egymásból, szembemennek minden elképzelhető logikai renddel, ellenállnak a megértésnek. Az egész világra átható, fullasztó hőség telepedik, amely megfojt minden rációt, minden erkölcsöt, minden rendet. Ebben a világban egy falunyi magárahagyott asszony válik a drogkereskedők mákföldjévé, fiúk születnek, akik csak akkor változnak át csúnya leányokká, mikor már senkivel sem tudják elhitetni fiú-voltukat. Itt a skorpiók könyörületesebbek az embereknél és az egyetlen hang, amelybe belerezeg a dzsungel, a televíziós talk-showk hostja és dokumentumfilmek narrátora. A falut elhagyták a férfiak, csak ritkán térnek vissza a túlpartról, az Egyesült Államokból, nemi betegségeket és használhatatlan luxustárgyakat hozva magukkal. Mindenek előtt és felett pedig: hiányukat és távozásukat.


A logika és értelem fölszámolódásával mitikus, babonás erők veszik át az uralmat: esőért imádkoznak, mert ha azért könyörögnének, amire valóban szükségük van, erejét veszítené az imádság; bosszú-neveket adnak és bosszú-tetteket követnek el, úgy, hogy akin bosszút állnak minderről semmit sem tud. A lányokat összeköti a félelem a mindannyiukat fenyegető jövőtől – egyikük szenvedését mintha a falu valamennyi lánya sajátjának tudná.

A hegy, a falu az ott élő asszonyok teste. A betonút, ami kettévágja a hegyoldalt és felszínre kényszeríti annak rózsaszín húsát: az asszonyok testébe hasít. A katonaság gyomirtót permetező helikopterei mákföldekké teszik a falut és lakóit. A dolgok nem azonosak önmagukkal, minden többes, minden az asszonyok tapasztalatain keresztül szűrve jelenik meg (vagy jön létre). A ház körüli bozót, a lusta leguánok és a kiürült sörösüvegek temetője a hűtlen férjek testévé válik, a beléjük ütő bot vagy kés, a rájuk dobott kövek pedig szenvedélyekké, üvöltésekké, méreggé és fájdalmas féltékenységgé lényegülnek át.

A történet az elrabolt, szex-rabszolgává vagy élő drogszállító csomaggá változtatott lányok mellett a hátrahagyottak története is. A falu leányaira, a női börtön lakóira, vagy a városban élő nőkre kiszabott sors nem írható le egyetlen – mindannyiukat reprezentáló – történetben. Nem csak a drogkereskedők fogságába esett kamaszlányok tűnnek el, vagy válnak áldozattá ebben a történetben, de a szeretetlenségnek és érzelmi kopárságnak kitett nők, vagy a gyermekek, akiket hatéves korukig maguknál tartanak a börtönben élő anyák, s akiket azért nemzenek, hogy teremtsenek maguknak hat évnyi szeretetet. Áldozatok mindazok, akiket hátrahagytak, akiket elfelejtettek vagy akiket átvertek.

A szöveg nagyon sűrű és erőszakos. Nem enged vállat vonva elfogadni egy világot, ami minden emberinek feltételezett rendnek és erkölcsnek ellentmondva működik, természetes állapota és alapműködése a félelem és a fájdalom. Nem teszi adattá, számmá, áttetszővé a szenvedést, arcot és nevet ad neki, értelmet és motivációkat. Az áldozatokat nem sajnáljuk, nem érzünk részvétet vagy undort irántuk, ehelyett: meglátjuk őket. A szöveg láthatóvá tesz, elfogadhatatlanná, de érzékelhetővé valamit, ami a statisztikává tömörített erőszakról lemorzsolódik.

Ennek a világnak a tényei elviselhetetlenek. És ezt nem azzal orvosolja, hogy elfordítja róla a tekintetünket, vagy eltávolodásra késztet és a pontokból kirajzolódó ábrákon keresztül mutat rá egy emiatt távolinak tűnő problémára. Clement könyve belenéz ennek az embertelen helyzetnek az arcába. Mégsem érzelgős a szöveg, nem esztétizál vagy válik nyálkásan fájdalmassá. Erősen metaforikus, zsúfolt és rétegzett. A szavak ebben a világban már nem jelentenek, csak vannak, mintegy kitöltik az üresen maradt tereket. Tömör, tőmondatos arculcsapások lánca a szöveg, a párbeszédek jelöletlensége pedig a nézőpontok átfordíthatóságát hozza. Ladidy nem csak saját történetét meséli, de egész Guerrero, egész Mexikó történeteit, azoknak a nőknek a történetét, akiket nem szokás, vagy nem lehet meghallgatni. Ez a szöveg sem szólamot ad nekik, ehelyett bekebelezi, magába olvasztja ezeket az új történeteket, új nézőpontokat, a jelöletlen párbeszédeken keresztül. Így válik maga a szöveg is, akárcsak a hegy: minden nő saját testévé, közös mákföldjévé.


Vidd hírét!
  •  
  •