Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztályt bemutató sorozatáról akkor sem tudnék rosszallóan nyilatkozni, ha akarnék. A dán író stílusát leginkább egy űrszondához hasonlítanám, amely saját pályájára állt. Rendre hozza a tőle elvárhatót, stílusa, történetei kezdettől fogva „ugyanazon pályán keringenek”. Deviancia ritkán észlelhető, akkor is pozitív értelemben. A sorozat negyedik darabja, A 64-es betegnapló kiemelkedik a szériából, emlékezetes olvasmánnyal van dolgunk.
A 64-es betegnapló fő témája az eugenetika, mely idegen lehet a skandináv világról kialakított elképzelésünktől. A fogalom hallatán a náci időszak jut eszünkbe, amikor Mengele doktor vezényletével kegyetlen kísérletek folytak embereken. Jussi Adler Olsen személyes tapasztalatait is beleszőtte a regénybe, apja pszichiátriai intézményekben dolgozott ahová családja is követte. Az így szerzett tapasztalatait előszeretettel kamatoztatja írásaiban, a lélektani- és helyábrázolásai lenyűgözőek.
Sprogo Dánia egyik szigete, voltaképpen egy börtönsziget, ahol zavartalanul folytak kísérletek a társadalom peremére szorult nőkön a 20. század közepétől egészen 1987-ig, amikor is látszólag egymástól különböző életutak keresztezik egymást. Ezen a ponton indul be igazán a cselekmény, Karl Morck és lelkes csapata sorra fejti meg a nyomozás hiányzó részeit.
A fő cselekményszál Nete figurája köré épül. A lány bosszút tervel azok ellen, akik felelősek tönkretett életéért. Szemtanúi lehetünk a folyamatnak, ahogyan valaki áldozatból gyilkossá válik. Olsen oly módon kreálta meg főhősét, hogy az olvasó akaratlanul is drukkol szándékának megvalósításában, annak ellenére, hogy ez erkölcsileg nem helyén való.
A vontatott kezdés után a történet fokozatosan indul be, izgalomban nincs hiánya az olvasónak, több érdekes történetszál is keresztezi egymást. Gyorsan pörögnek az események, az akciódús cselekmény azonban nem okoz fejtörést, a történet élvezhető. A 64-es betegnapló méltán tekinthető a sorozat zászlóshajójának.
A regény cselekménye olyan aktuálpolitikai kérdéseket feszeget, mint a bevándorlás és a nacionalista ideológiák újbóli térnyerése. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy az író túlságosan belemélyed politikai vonatkozású részletekbe, ami a személyes véleményformáláson túl nem kölcsönöz szórakoztató jelleget ennek a műfajnak.