Jussi Adler-Olsen 1950. augusztus 2-án született Koppenhágában. Négy gyerek közül ő volt a legfiatalabb, és az egyetlen fiú a testvérek között. Az apja a sikeres pszichiáter, Henry Olsen volt, a család az apa munkája miatt bejárta egész Dániát, gyakorlatilag folyton egy-egy elmegyógyintézet közelében laktak. Amint azt egy interjúban elmondta, az írásaira hatással volt az, amit a pszichiátriákon látott, de gyerekkorát nem befolyásolta a környezet, úgy emlékszik vissza rá, mint egy izgalmakkal teli, boldog időszakra. Jussi tizenévesként zenélt, a Milkshake Bufferbandben, a Dirty Drummer Trousersben és a Studiegruppenben gitáron játszott. A zenéhez később, 1984-ben még visszatért – Bent Hesselmann-nel és Ron Goodwinnal közösen írta a Valhalla filmzenéjét.
A rødovrei állami iskolában érettségizett, és összeköltözött a barátnőjével, Hannével, akit majd 19 évvel később vett feleségül. Az érettségit követően orvostanhallgató volt, majd szociológiát és filmgyártás is tanult. A szünidőkben egy nyomdában dolgozott, majd antikváriumot nyitott, ahol a könyvek mellett filmeket, képregényeket és posztereket is árult. A 70-es években Walter Lantz- és Disney-képregényekhez írt párbeszédeket, dolgozott szövegszerkesztőként és újságíróként is. 1980 és 1985 között a Komiklexet szerkesztette, ez volt az első dán képregény-enciklópédia.
1984-ben és 1985-ben két könyvet írt Groucho Marx-ról, az amerikai filmsztárról és komédiásról, de az első igazi sikerét az 1997-es Alfabethuset c. regényével érte el. Ez két második világháborús brit pilótáról szól, akiknek a gépét lelövik Németország fölött egy bevetés során, de a két pilóta túléli a becsapódást, és egy kutyás őrjárat elől egy kórházban keresnek menedéket, elvegyülve a betegek között. Később kiderül, hogy egy pszichiátriára tévedtek – vagy elmebetegnek tettetik magukat, vagy megszöknek.
Az első könyvsikert 2003-ban és 2006-ban a Firmaknuseren és a Washington dekretet c. regények követték – előbbi Irakban játszódik, ahol egy cégek csődbejuttatására specializálódott indonéz férfit azzal bíznak meg, hogy tegyen tönkre egy olajcéget; a második Washingtonban játszódik, ahol az elnökválasztás előestéjén meggyilkolják a demokrata jelöltet. Ezeket követően (egy dán filmproducer javaslatára) Dánia felé fordította a figyelmét, és 2007-ben “létrehozta” a Q-ügyosztályt – leginkább azért, hogy megteremtse a svéd Sjöwall/Wahlöö páros híres Beck-sorozatának dán változatát. A sorozat első része magyarul a Nyomtalanul címet kapta, ebben mutatkozik be Carl Mørk nyomozó, a koppenhágai rendőrség frissen megalakult részlegének, a Q-ügyosztálynak a vezetője. Kávéfőzőnek egy Assad nevezetű arabot osztanak be mellé, akinek még a bevándorlási papírjai sincsenek rendben. Elsőként Merete Lynggaard ügyét porolják le: a csinos és népszerű politikusnő 2002-ben tűnt el egy komp fedélzetéről. Mørk és Assad hozzálátnak tehát, és megpróbálnak valami új kapaszkodót találni. – A sorozathoz Adler-Olsen azóta további három részt írt, magyarul (akárcsak az első, ez is az Animus Kiadó gondozásában) már a második, a Fácángyilkosok is olvasható.
[adrotate banner=”74″]
Adler-Olsen ma már nem olvas krimit – attól való félelmében marad távol ezektől a könyvektől, hogy ne befolyásolják az ő munkáját. Ellenben rengeteget olvas azoktól a szerzőktől, akiket a kedvencének nevez, és akik nagy hatással voltak rá: John Steinbeck, Charles Dickens, Victor Hugo, Peter Bischel, Jerzy Kosinsky és Erlend Loe.
A Q-ügyosztály sorozat harmadik epizódjáért, a Flaskepost fra P.-ért 2010-ben megkapta az év legjobb dán thrillerének járó Harald Morgensen-díjat és a Skandináv Krimiírók Egyesületének elismerését, az Üvegkulcs-díjat. 2011-ben a sorozat negyedik részét, a Journal 64-et a dán Könyvforgalmazók Klubja De Gyldne Laurbær-díjjal jutalmazta.
Jussi Adler-Olsen és családja (a felesége és a fia) ma Koppenhágától északra él egy kis erdő szélén. Sokat utaznak, népszerűsíti a könyveit, szereti a hideg sört és a labdarúgást.