1964–1968, Mississippi állam. A feketék és fehérek közötti gyűlölethullám egyre erőteljesebb, a Ku-Klux-Klan ténykedései egyre több áldozattal járnak, a rendőrség pedig vagy nem tesz semmit vagy maga is a tevőlegesen segíti a Klan tagjait. Különösen egy, a szervezetből kivált csoport – a Natchez környékén szerveződő Dupla Sasok – jár élen a kegyetlenkedésekben, ők több feketét is brutálisan meggyilkolnak. Közöttük két polgárjogi aktivistát, miközben egyikük nővérét, a Natchez köztiszteletben álló fehér orvosa, dr. Tom Cage mellett dolgozó Viola Turnert pedig csoportosan megerőszakolják. A fekete lánynak csak segítséggel sikerül megmenekülnie, és elhagynia a várost.
Négy évtizeddel később, a menekülése után Chicagóban letelepedett Viola Turner végső stádiumban levő rákbetegként hazatér meghalni fiatalkori lakóhelyére, Natchezbe. Mielőtt azonban a rák végezne vele, meghal, és minden nyom arra utal, hogy nem természetes halállal. A helyi államügyész, Shad Johnson Viola fiának, Lincoln Turnernek az unszolására a nyugdíjas és nemrég infarktuson átesett Tom Cage-et vádolja meg a nő meggyilkolásával, aki az utolsó napjaiban kezelte a nőt. Shad két legyet ütne egy csapásra, ha sikerülne rács mögé juttatnia az orvost: egyrészt a helyi fekete közösség szimpátiáját szeretné elnyerni, másrészt törlesztene Tom fiának, Penn Cage-nek is, aki pár éve legyőzte őt a natchezi polgármesteri címért folytatott versenyben.
Penn számára elképzelhetetlennek tűnik, hogy a becsület és kötelesség mintaképének számító apja, aki mellesleg a helyi fekete közösség körében is nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, bármi olyant elkövetett volna, ami indokolná az ellene folyó eljárást. Ám amikor a felajánlott segítséget az apja határozottan elutasítja, és egyetlen részletet sem hajlandó elárulni Viola kezeléséről, illetve a vele való múltbéli kapcsolatáról, Penn elbizonytalanodik. Félti apját, hogy a bírósági eljárás miatti izgalmakat beteg szíve nem bírja meg, ugyanakkor érzi, hogy valamit titkol, aminek fontosságát viszont nem tudja felmérni. Hogy apja mekkora veszélyben van, arra csak akkor jön rá, amikor a hatvanas évek emberjogi mozgalmainak sötét oldaláról több tényfeltáró cikket is megjelentető újságíróval, Henry Sextonnal közösen próbálja kideríteni, hogy mi is állhat a háttérben. Henry az évtizedek során rengeteg adatot és bizonyítékot gyűjtött össze a hatvanas években a feketék ellen elkövetett bűncselekményekről, ezek napvilágra kerülése pedig sokak érdekeit sértheti, így kettejük vállalkozása nem éppen veszélytelen. De hogy mégis milyen magasra nyúlnak a szálak, és milyen hatalmas téttel bíró események húzódnak a háttérben, arra csak akkor jönnek rá, amikor egyre több lehetséges tanú hal meg gyanús körülmények között, és az ő életükre is rátörnek. Most már nem az igazság napvilágra kerülése a cél, hanem saját és családjuk életének a mentése.
Greg Iles neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, hiszen a németországi Stuttgartban született amerikai bestsellerírónak eddig tizenkét (egy kivételével az összes) regénye jelent meg magyarul, a General Press Kiadó Világsikerek című sorozatában. Legutóbbi, az Egyesült Államokban 2014-ben kiadott regénye, a Lángoló kereszt a tizenharmadik a sorban, és szintén a General Press Kiadó gondozásában látott napvilágot, bár sajnos nem az említett sorozat megszokott, általam különösen kedvelt, védőborítós-élfestett formátumában. Nemcsak a szerző és a kiadó lehet ismerős, hanem a főszereplő, Penn Cage is, akivel már több Iles-regényben találkozhattunk (Csöndes játszma, Forgó angyal, Az ördög hajója). A súlyos autóbalesete miatt több évet is kihagyni kényszerülő Greg Iles egy trilógiával tér vissza, ennek az első kötete a Lángoló kereszt. A regényben a szerző arról ír, amihez talán a legjobban ért, és aminek különösen jó ismerője: az amerikai dél életéről, társadalmi viszonyairól. A trilógia első kötete is kedvenc helyszínén, a Mississippi államban található kisvárosban, Natchezben játszódik, ahol a szerző felnőtt és jelenleg is él, és amely több regényének helyszínéül is szolgált.
A Lángoló kereszt műfaját tekintve egy családregénnyel ötvözött krimi, amelynek központi témája az 1960-es évekbeli amerikai faji megkülönböztetés elleni polgárjogi mozgalom, pontosabban annak árnyoldalai, és napjainkig lappangó következményei. A regény cselekményének jelentős része 2005-ben játszódik, azonban a jelenben elkövetett bűncselekmények is mind az 1960-as években gyökereznek, így a szerző több idősíkon futó történetvezetést alkalmaz, ahol a jelenben történteket egy-egy múltbeli esemény közbeszúrásával vezeti fel vagy teszi érthetőbbé. Az elbeszélési stílus sem teljesen hétköznapi, hiszen váltott személyű elbeszéléssel van dolgunk: a regény nagy részét a központi szereplő, Penn Cage meséli el, azokat a fejezeteket, amelyekben a natchezi polgármester nincs jelen – beleértve a múltban játszódó cselekményszálakat is –, egyes szám harmadik személyben írta a szerző. Részben emiatt, részben 700 oldal fölötti terjedelem, valamint a részletekbe menő, összetett cselekmény miatt a regény nem tartozik a legkönnyebb olvasmányok közé, nem túl bonyolult nyelvezete ellenére sem.
Bár Greg Iles húszas éveim egyik kedvenc szerzőjének számított, és igazából most sem csalódtam benne, azt azért be kell vallanom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Két dolgot emelnék ki, ami igazából zavart a regényben: egyrészt számos ponton túlírtnak éreztem a történetet, az az aprólékosság, az a szájbarágós stílus és az a törekvés, hogy minden szálat a legutolsó részletig kézben tartson, nem sok teret engedve az olvasói fantáziának, nálam jelentősen rontott az olvasmányélményen. Egy idő után már meg sem próbáltam találgatni, nem a mozaikdarabkák összerakosgatásával foglalkoztam – ahogy nem ritkán egy-egy krimi esetében tenni szoktam –, hanem egyszerűen csak rábíztam magam a szerzőre. Ő pedig valóban mindent elvégez az olvasó helyett, az események fejezetről fejezetre gyűrűznek, és szép lassan kibontakozik, kerekké válik az egész történet, csak éppen ez az izgalom nagy részét is megöli. A szerző csak nagyon kevés olyan váratlan, kiszámíthatatlan helyzetet teremt, amikor tényleg felpörög a történet, és azt érezzük, egy vérbeli krimit tartunk a kezünkben. Éppen ezért tűnik nagyon sokszor mesterkéltnek, erőltetettnek egy-egy ilyen próbálkozás, azt érezzük, hogy az agyonmagyarázott, agyonrészletezett sztorival nagyon kontrasztban áll egy-egy olyan jelenet, amikor valamelyik szereplő teljesen ésszerűtlen, megmagyarázhatatlan döntést hozva veszélybe sodorja önmagát. Jóllehet ezeknek az akciódúsabb jeleneteknek pont az lehetne a szerepük, hogy felpörgessék az eseményeket, fokozzák az izgalmakat, tisztára olyannak mintha miattuk a szerzőnek ki kellett volna mozdulnia a komfortzónájából. És elég furának tűnik ezt leírni, hiszen ilyent korábbi regényeinél nem tapasztaltam – igaz, már legalább öt-hat év eltelt azóta, hogy bármit is olvastam tőle. Egyébként Iles mindent megtesz (többnyire sikeresen), hogy ne váljon unalmassá a történet, ha szükséges egy kis történelmi visszatekintővel, egy kis erotikával, esetleg egy kis leheletfinoman becsempészett összeesküvés-elmélettel (a Kennedy-testvérek és Martin Luther King meggyilkolására való utalások) próbálja még színesebbé tenni.
Alaphelyzetben tehát a sztori szép lassan hömpölyög (akárcsak a Mississippi – mondhatnánk), és lassan minden a helyére kerül – vagy legalábbis szinte minden, hiszen még két kötetre való esemény hátravan, ami az első kötetbe belezsúfolt tömény történetmennyiség után szinte hihetetlennek tűnik, még a több szálat nyitva hagyó végkifejlet ellenére is. A hiányzó izgalmak helyett azonban kapunk valami mást, ami viszont egyáltalán nem okoz csalódást, és amivel kárpótol a szerző: egyrészt nagyon élénken megrajzolt, kiváló karaktereket (szimpatikusakat és kevésbé szimpatikusakat egyaránt), és egy, bár jelentős mértékben kitalált történeten alapuló, mégis nagyon hihető és hiteles mélyfúrást a déli államok, azon belül is elsősorban Mississippi életébe, társadalmi viszonyaiba, megkörítve néhány globális érvényű jelenséggel (mint pl. a rendőrségi korrupció vagy az üzleti élet gátlástalansága). Ez nemcsak a hatvanas évek történéseit segít jobban megismerni és megérteni, hanem arra is rávilágít, hogy a sokszor idillinek tűnő felszín alatt most is kimondatlan, elsimított, de nem megoldott feszültségek forrongnak, amelyek néha napjainkban is napvilágra kerülnek és megrázzák az amerikai társadalmat. Én személy szerint kíváncsian várom a folytatást, bár valószínűleg a több száz oldalnyi terjedelem helyett sokkal jobban örülnék valamivel több izgalomnak. A trilógia második kötete, a The Bone Tree (Csontfa) idén tavasszal jelent meg az Egyesült Államokban.