1888, Barcelona. A város Spanyolország történetének első világkiállítására készül. A tét nagy: megmutatni az új felfedezéseket, a tudomány, ipar és művészet fejlődését, a világ elé tárni a nagyváros, Katalónia és az ország potenciális lehetőségeit és ezáltal beírni azokat a gazdasági körforgásba. A megnyitóra várják a spanyol királyi családon kívül a különféle hercegi házak képviselőit, rangos diplomatákat és nem utolsó sorban a befektetőket. Mert ez az egész nem más, mint hatalmas üzleti lehetőség: a város vezetősége és a vállalkozók más-más módszerekkel ugyan, de azonos célért dolgoznak. A pénzért és a még több pénzért. Nem csoda hát, hogy mindenkit kellemetlenül érint, amikor több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. A helyzet bonyolult. Ha napvilágra kerülnek ezek az esetek, még jobban feltüzelik a városszéli munkástelepek nyomorban élő népeit. Pedig a szakszervezetek így is elégedetlenkednek a nehéz munkakörülmények és a kevés bér miatt. Még az hiányozna, hogy a közbiztonság romlásával, a rendőrség tehetetlenkedésével riogassák a munkásokat. Kapóra jön egy régi-régi legenda felélesztése: az ördög a kegyetlen és vérszomjas Fekete Kutya képében szedi áldozatait. Aztán kellemetlen az eset azért is, mert a holttestek a világkiállítás fényét szolgáltató elektromos erőmű közelében bukkannak elő. Az elektromos energia nagy újdonság. Nagy befektetés, de óriási hasznot várnak tőle. Félő, hogy ha az üzemet kapcsolatba hoznák a gyilkosságokkal, a botrány miatt akár a világkiállítás megnyitóját is el kellene halasztani. És az felbecsülhetetlen anyagi kárt (is) okozna. Az erőművet működtető vállalkozó, Bartomeu Adell kettős nyomás alatt van: egyfelől a városvezetés fenyegetőzik, hogy nyakába varrja az egész eset anyagi és erkölcsi felelősségét, másfelől saját anyagi érdekei szorítják. Megvesztegeti tehát a rendőrség amúgy nagyon könnyen korrumpálható vezetőjét, Sánchezt, hogy tussolják el az ügyet, illetve adjanak neki olyan végkifejletet, ami számukra kedvező. A lelkiismeretlen, pénzsóvár és szadista Adell, illetve kegyetlen cinkosa sok nehéz pillanatot okoz a regény főhőseinek.
Mert ebbe a mocskos történetbe keveredik bele három a kívülálló. Daniel Amat, a szépreményű ifjú filológus egy családi tragédia miatt hagyta el szülővárosát, Barcelonát és kezdett új életet Oxfordban. Ám felkavarodik a múlt, amikor apja halálhírét kapja. Hazautazik a temetésre, és akkor tudja meg, hogy orvos édesapja a meggyilkolt lányok ügyében nyomozott és valószínűleg megölték. A hírt egy újságíró, Bernat Fleixa közli vele, akit adósságai és rendetlen, züllött életmódja miatt kicsapással fenyegetnek. A firkász tudott idősebb Amat doktor kutatásairól, és úgy gondolja, Daniel segítségével felgöngyölíti az ügyet, övé lesz az évszázad sztorija és kimászik végre a szakmai és magánéleti válságból. De sajnos nem sejti, mekkora darázsfészekbe készül nyúlni… A harmadik civil, az orvostanhallgató Pau Gilbert kénytelen-kelletlen kerül kapcsolatba a két férfival. Gilbert súlyos titkot őriz, ami miatt ajánlott neki minél kevésbé feltűnő módon élni, beszélni, viselkedni… Csak azt várja, tehesse már le a sebészi vizsgát és tűnhessen el a városból. Ám felbukkan egy zsaroló, aki nemcsak pénzt követel Gilberttől, hanem bántani is akarja. Daniel és Fleixa jókor vannak jó helyen és kimentik az orvosjelöltet szorult helyzetéből. Erre az apró szívességre hivatkozva kéri meg az újságíró, segítsen néhány orvosi helyzet értelmezésében. És Gilbert jobban belekeveredik az ügybe, mintsem szeretné…
Idővel ugyanis kiderül, hogy a lányok orvosi kísérletek áldozatai és a nyomok egy régi orvosi kézirathoz, Andreas Vesalius XVI. századi anatómiakönyvéhez vezetnek. Kegyetlen hajsza kezdődik, Daniel, Fleixa és Gilbert folyamatosan életveszélyben vannak. Üldözi őket a gyilkos, a korrupt rendőrkapitány, az érdekeit védő vállalkozó. Már nemcsak az ügy felgöngyölítéséért, hanem saját túlélésükért nyomoznak. És hét életük kell legyen, hogy mindent túléljenek…
Jordi Llobregat regénye nagyon jó történelmi krimi, mely egyesíti magában a műfaj különféle sajátosságait. Folytatja az Agatha Christie-féle vonalat azzal, hogy sejtésünk sincs a gyilkos kilétéről. Természetes, hogy a gyakorlott krimiolvasó nem veszi készpénznek az első gyanút, de még a másodikat sem, de a Vesalius titkában legalább annyira váratlan a végső fordulat, mint a krimi nagymesterének regényeiben. Aztán folytatja a műfaj talán legismertebb példájának A Da Vinci-kódnak a vonalát: az a naturalisztikus, hátborzongató, helyenként soft-horrorisztikus stílus, mely annyi olvasó hátán felállította a szőrt Dan Brown regényében, itt is megjelenik. Remekül passzol ez a stílus a regény korának ábrázolásához, a helyszínekhez, a félig babonás-félig haladó világ bemutatásához. Jordi Llobregat a történelem és a várostörténet megszállottja, évek óta szoros kapcsolat fűzi Barcelonához, ahonnan anyai ágon származik. Helyismerete és dokumentáltsága teszi, hogy a regény helyszínei változatosak, érdekesek, látványosan vannak bemutatva, a sztori hihető, élő, történelembe helyezhető, magával ragadó. Nemhiába aratott nagy sikert Spanyolországban, és nem sokkal később több mint tizenöt országban vették meg a fordítási jogokat. Amerikai megjelenése 2017-re várható, érdemes lesz nyomon követni a tengerentúli olvasóközönség és kritika reakcióját is.