Julia Heaberlin: Véres margaréták

Írta : Julia Heaberlin
Eredeti cím : Black-Eyed Susans
Eredeti kiadás : 2015
Magyar cím : Véres margaréták
Fordította : Lakatos Anna
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2016
Terjedelme (oldalszám) : 361
85
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Julia Heaberlin legújabb regényének főszereplőjét tizenhat éves korában elrabolja egy pszichopata, majd napokkal később eszméletlenül találnak rá egy margaréta mezőn, egy sírban egy halott lány és további csontok társaságában. A Véres margaréták pszichológiai thrillernek ígérkezik, a szó szoros értelmében azonban én nem igazán találtam annak.


A történet dupla síkon halad. Egyrészt megismerkedünk azzal a kamasz lánnyal, aki túlélte egy sorozatgyilkos támadását, és ezt követően pszichoterápiára jár; majd felnőtt nőként találkozunk vele újra, tizennyolc évvel a támadás után, hónapokkal az állítólagos gyilkos kivégzése előtt.

A tinédzser Tessie kamaszkori érzéseibe ágyazva próbálja feldolgozni azt, ami vele történt. Legjobb barátnője, Lydia mindenben mellette áll és támogatja, ő az egyetlen, aki igazán megérti őt. Pszichoterápiás ülésein igyekszik újra összerakni önmagát, illetve pszichiátere segítségével próbál felkészülni a tárgyalásra, ahol szembe kell néznie az állítólagos elrablójával.

A felnőtt Tessa majdnem két évtizeddel később egyedül neveli kamasz lányát és próbál normálisnak tűnő életet élni. Ami önmagát illeti, tisztában van vele, hogy közel sem nevezhető normálisnak az állapota, – folyamatosan a halott lányok hangjait hallja, túlzott elővigyázatossága a lányát tekintve már-már megszállott és minden félreértésnél rögtön katasztrófára gondol – ám meglepően jól együtt tud élni ezzel. Lányát azonban igyekszik múltja minden negatív hozadékától megvédeni. Az állóvíz akkor kavarodik fel, amikor az elítélt védőügyvédje – aki szentül hisz Terell ártatlanságában – Tessa segítségét kéri a közelgő halálbüntetés elhalasztásához. Vegyes érzelmekkel, valamint csilingelő lelkiismerettel úgy érzi, kötelessége megtenni, amit tehet az igazság kiderítése érdekében. Nemcsak egy ártatlan ember megmentése vezérli. A nyomozás, bizonyítékkeresés közben vallja be, hogy valaki évek óta margarétákat ültet az ablaka alá. Így válnak a kivégzésig maradt hetek versenyfutássá az idővel, és bármennyire is felkavarja Tessát ez az egész, továbbra sem képes emlékzeni arra a borzalmas éjszakára.

A regény középpontjában tehát az a nyomozás áll, amellyel Terell ártatlanságát igyekeznek bizonyítani. Vagyis nem a bűntény, vagy a gyilkos. Ettől lett kevésbé pszichothriller. Továbbá, a regény nem kifejezetten pörgős. Először is, az események nem követik egymást olyan vadul, másodszor pedig, Tessa mesél egyes szám első személyben, az ő szubjektív szemszögéből, amitől a hangsúly az ő érzéseire, küzdelmére kerül. Ily módon kívülről jutunk el befelé, Tessához és az esemény magjához. Fejezetről fejezetre hámozódik le egy újabb réteg, és kerülünk közelebb a megismerésben – úgy az eseményeket, mint a főszereplőt illetően.

Ahogy egyre jobban szorítja az idő és kétségbeesés, úgy erősödik fel Tessában az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy elméje legmélyén tudja, mindig is tudta, ki az elkövető. Sajnos azonban ez sem viszi őt közelebb a megfejtéshez, ugyanis egyre több rejtélyes dolog kerül a felszínre abból az időszakból, leginkább legjobb barátnőjét, Lydiát illetően, aki azóta nyomtalanul eltűnt.

A Véres margaréták erőssége tehát nem a megfeszített izgalom és a pörgős események. Inkább a karakterek bemutatása, a jól felépített főszereplő, a kérdés, mely végig vezeti a regényt, hogy ki a gyilkos.

A szereplők tekintetében szeretném egy pillanat erejéig kiemelni Lydiát, aki, bár a háttérből, de mindig kulcsszereplője az eseményeknek. Tessie elrablását követően ő az, aki a felszínen tartotta a lányt, hogy bele ne fulladjon a fájdalomba, később, a nyomozás során pedig újból és újból felbukkan a neve bizonyítékok előkerülése, illetve felmerülő kérdések sokasága során. Jelleme annyira meggyőző, sikeres, hogy lehetetlen eldönteni, furcsa, vagy nem furcsa lány, valóban Tessa iránti érzései vezérlik, vagy teljesen más, mint akinek hisszük.

Ami számomra hiányérzetet ad, az a gyilkos alaposabb bemutatása – főleg, ha már végig ott volt Tessa tudatalattijában. Véleményem szerint jót tett volna a regénynek, ha jobban megismerhetjük, legfőképp az érzéseit és motivációját, amely erre a szörnyű tettre vezérelte őt.

Összességében a Véres margaréták egy jó kis nyomozós regény, amelyben megcsodálhatjuk a technika nyújtotta legújabb lehetőségeket az ismeretlen csontok azonosítására, illetve amelyben felvetődik egy nagyon fontos politikai és erkölcsi kérdés a halálbüntetésre vonatkozóan. Leginkább azonban egy regény a múlt legyőzéséről és feldolgozásáról, nem utolsó sorban a reményről.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •