Az embereket évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés, hogy mi rejlik pontosan a csillagok között. Léteznek rajtunk kívül más, értelmes civilizációk? Vajon találkozni fogunk velük a jövőben? És mi történik majd akkor, ha igen? Hogyan fogunk reagálni mi emberek? Brandon Hackett legújabb könyvében ezekre a kérdésekre próbál választ találni. A Földet egy migrátoroknak nevezett felsőbb rendű faj gyarmatosítja a 21. század közepén, így 2117-re bolygónk lakossága eléri a tizenötmilliárd főt. Ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd pedig idegen fajú, más néven xeno.
Előző könyvében az író azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mi történik akkor, ha valaki feltalálja az időutazást, hogyan hat az adott szituáció a társadalomra és/vagy az egyénre, annak közeli családjára.
A Xenóban a fő problémát viszont a migránsok jelentik, a több milliárd idegen, akiket a mindenütt jelenlévő migrátorok szabadítottak a Földre, látszólag semmiféle jelentősebb ok nélkül. A történet főszereplője dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó neves xenológusnő, aki arra tette fel életét, hogy megértse a művészeteknek hódoló firkákat, a titokzatos hidrákat és a rejtélyes, kihaló félben lévő ostorosokat. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a 22. századi világot, őt végigkísérve értjük meg valamennyire a különböző kultúrákat. A firkák saját bolygójukon túlnépesedésben élnek, a hidrák holdjának óceánjai pedig folyamatosan hevülnek, köszönhetően a tengerfenék alá temetett atomhulladéknak.
A regény egyik legérdekesebb része az, ahogyan az író a xenók helyzetét kezeli. Megjelenésük után az emberi összefogás soha nem tapasztalt szintre emelkedik, csökken az emberek egymás iránti gyűlölete, a valláson vagy bőrszínen alapuló viták gyakorisága szintén, a Föld humán lakosságának célkeresztjébe az idegenek kerülnek.
Napjainkban a bevándorlók kérdése rengeteg embert foglalkoztat, szakértőket és civileket egyaránt, az elmúlt években tapasztalható csoportos migrációk pedig teljesen párhuzamba állíthatóak a regényben megjelenő kényszermigrációval. Ahogyan a háborúktól sújtott országok civil lakossága sem tehet arról, hogy otthonaikat feldúlják és őket menekülésre késztetik, úgy a xenók is kénytelenek végignézni azt, ahogyan a migrátorok tömegével toloncolják ki fajtársaikat saját élőhelyükről. Bár az emberek között is akadnak olyanok, akiket más világokra száműznek, ezen személyeket mégsem éri annyi előítélet és gyűlölet, mint amivel a többi faj egyedei találkoznak a Földre érkezve: megverik és kigúnyolják őket, sok esetben pedig gyilkosság áldozataivá válnak.
Ha a regényről beszélek, muszáj megemlítenem egy másik fontos elemet, a migrátorok jelenlétét. Ők azok a szinte isteni hatalommal rendelkező lények, akiknek a beavatkozása az egész alapkonfliktust okozza. Ők lennének az a faj, akik létezéséről mi emberek már évtizedek óta vitatkozunk, az a faj, akikkel egyikünk sem szeretne találkozni.
Felmerülhetne bennünk a kérdés, hogy a történetben szereplő isteni lényeknek van-e joguk azt tenni amit csak akarnak, felelősségre vonhatóak-e mindazért a szenvedésért, amit a különböző fajoknak okoznak/okoztak. A válasz pedig az lenne, hogy nem tudjuk. Ahogyan a regény szereplői, úgy mi sem ismerjük igazán a gyarmatosítókat, néhány információ morzsa alapján kell kialakítanunk róluk egy képet. Tudjuk, hogy mit tettek, de nem tudjuk, hogy miért. Tudjuk, hogy meg kell tőlük szabadulni, de nem tudjuk, hogy hogyan lenne ez lehetséges.
Véleményem szerint pedig a Xeno gyengeségét éppen ez, az egész könyvet átjáró titokzatosság adja. Több szereplőről és kultúráról is szó esik, viszont senkit sem ismerünk meg igazán. Olga Ballard gyermekkoráról megtudunk néhány dolgot, azonban ez sem elég ahhoz, hogy közel kerüljön hozzánk. Karaktere a regény nagy részében esetlen, kissé sablonos, csak olyankor élénkül fel igazán, ha xenókkal kerül kapcsolatba. Mindez pedig kihat a könyv végjátékára is. A regény első felében felmerült kérdések nagy része homályban marad, a cselekmény az utolsó oldalakon ellaposodik és érdektelenné válik.
A Xeno egy könnyen olvasható, sok érdekes ötletet rejtő sci-fi, a végére azonban sajnos elfárad, és ezt kilencmilliárd idegen lény sem akadályozhatja meg.