A magyar könyvpiac egyik nagy sikere volt tavaly Veres Attila első regénye, amely Odakint sötétebb címen jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. A könyvekkel foglalkozó különböző oldalakon és blogokon számtalan pozitív értékelést olvashatunk erről a Magyarországon játszódó, horrort, sci-fit és szürrealizmust keverő regényről, így tehát nem meglepő, hogy a kiadó idén egy novelláskötetet is megjelentetett az írótól, amely az Éjféli iskolák címet viseli.
A kötetben tizenöt novellát olvashatunk, és az már az első, a Pornó éjfél után című történet után nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy itt valami újat és különlegeset, de legalábbis magyar viszonylatban egyedit tartunk a kezünkben. Veres Attila történetei ugyanakkor ismerősek lehetnek azoknak, akik már találkoztak H.P. Lovecraft munkásságával, hiszen írásai néhány helyen a mester műveire hasonlítanak, azonban az író leszögezi, hogy novelláit nem Lovecraft előtti tisztelgésnek szánja.
A kötetben szereplő novellák három részre lettek felosztva, ezek sorrendben a Testetlen-lelketlen, Éjszakai bőr és végül a Nulla óra nulla perc címeket viselik. Ahogy az a fülszövegben is olvasható ez a kötet „15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz”. És ez valóban így is van. Nem minden nap olvas az ember lakóit felfaló és kínzó városokról, különleges borokról, amikbe emberi életeket zárnak, vagy olyan turisztikai iroda által szervezett utazásokról, ahol a visszatérés nem garantált. Az Éjféli iskolák mindazokról a dolgokról szól, amelyek álmainkban kísértenek minket, az ágyunk alatt és ruhásszekrényeink sötét sarkaiban élő szörnyekről, félelmeinkről és függőségeinkről. Az író karakterei hétköznapi emberek, olyanok, akikkel könnyen azonosulhatunk, hiszen mindannyian tartunk valamitől és mindannyian rabjai vagyunk valaminek, legyen szó szexről, drogokról, alkoholról vagy egy monoton, életet elszívó munkáról.
Bár a novellák különálló történetek, közös bennük az, hogy mindegyik Magyarországon játszódik, elszigetelt kis falvakban vagy a nagyobb városok betondzsungeljeiben. Bizonyos történetek főszereplői sok esetben később máshol is felbukkannak (többnyire említés szintjén), ezáltal kapcsolatot teremtve két, hangnemben teljesen különböző novella között, és komplexitást adva a teljes kötetnek.
Veres Attila eddig megjelent műveivel megalapozta magának a helyet a magyar weird irodalom képviselői között és bizonyára a jövőben még sok olyan alkotást tesz le az asztalra, amelyek rettegéssel töltik majd el az olvasót.
Weird fictiont érdekes lehet írni, és még érdekesebb olvasni. A lapokon mintha magának az írónak a rémálmai elevenednének meg, az a személy pedig, aki kezében tartja az adott kötetet oldalról oldalra egyre kényelmetlenebbül érzi magát, hiszen betekintést nyer egy olyan ember elméjébe, aki szörnyekről, erőszakról és sötét zúgok teremtményeiről ír. Mindez pedig még nagyobbat képes ütni, ha az író magyar, és írásaiban jelen vannak mindazok a dolgok, amelyeket magyarként mi is jól ismerünk.
Az Éjféli iskolák nem egy terjedelmes kötet, mégis rengeteg egyedi ötlettel operál, a novellákat olvasva egyre távolabb és távolabb kerülhetünk a valóságtól, hogy aztán a színfalak mögül előbukkanjon egy kéz, amely a teljes sötétségbe invitál. Az pedig, hogy elfogadjuk-e a meghívást, csupán rajtunk áll.