Viktor Pelevin: Generation ,P' (Helikon Kiadó, 2019)

Viktor Pelevin: Generation ,P’

Írta : Viktor Pelevin
Eredeti cím : Поколение “П”
Eredeti kiadás : 1999
Magyar cím : Generation ,P'
Fordította : Bratka László
Kiadó : Helikon Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2019
Terjedelme (oldalszám) : 384
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A múlt század nyolcvanas éveinek elején született generációk tagjai gyerekfejjel ugyan, de részesei voltak a vasfüggöny leomlásának, a kommunista rendszerek csúfos bukásának, a demokratikus kapitalizmus berendezkedésének. Emlékszem, sokáig nem voltam tisztában a privatizáció szó jelentésével, miközben úton-útfélen szembejött velem a fogalom, hisz mindenki „privatizélt”, ahogy a szebb időket is megélt Sas József a rendszerváltás körüli időkben fogalmazott. 


A privatizációval egyidőben Közép-Kelet-Európában megvetették lábukat a nagy multinacionális cégek, köztük a Pepsi is, amely – ugyan jelen volt a kommunista blokk országaiban a hetvenes évektől – immár a globalizálódó világgazdasági keretek között terjeszkedhetett a régióban. A kortárs orosz író, Viktor Pelevin 1999-ben megjelent kötete a hetvenes évek szovjet Pepsi-generációjának a fogyasztói társadalom mélybugyrai felé történő elrugaszkodását ábrázolja, zseniális írói eszközökkel. 

A főhős Babilen ​Tatarszkij, aki a kommunizmus utolsó éveiben költői ambíciókat dédelget, ám egyik nap azon kapja magát, hogy a világból eltűnt az „örökkévalóság” fogalma, e nélkül pedig minden költészet értelmét veszti. A gyökeresen megváltozott viszonyok között, egy szerencsés találkozásnak köszönhetően a reklámiparban találja magát, ami a gyors anyagi gyarapodás ígéretét is magában hordozza. Divatos szóval copy writer (szövegíró) lesz, munkája során olyan, a multinacionális termékekhez kapcsolódó szimbólumrendszerrel operáló forgatókönyveket kell letennie főnökei asztalára, amelyek képesek hatni az orosz néplélekre. 

Bölcsész múltjából fakadóan sikereket ér el a szakmában, ám érzi, hogy sokkal többre lenne képes, mígnem egy újabb találkozás, majd az abból fakadó narkotikus látomások szélesre nyitják tudatát, és kezdetét veszi a téboly. A szerző magabiztosan tartja kézben a vezérfonalat, így első és talán második látásra is kuszának ható történet egységes egésszé áll össze, miközben mély gondolatgazdagság jellemzi, melynek középpontjában emberi létkérdések állnak. 

Tatarszkijt idővel reklámkampányok tervezésével is megbízzák, e közben viszont nem kezdi érteni saját társadalmát, a szakmáját illetően is egyre több kérdőjel fogalmazódik meg benne. A reklámiparról, marketingről tanult és alkotott elképzelései egyre kuszábbak lesznek, és felteszi a posztmodern ember nagy kérdését: mi a különbség a valóság és fikció között? Főhősünk újabb és újabb cégeknél próbálja ki magát, végül egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol a politikai szféra virtuális valóságát és szereplőit teremtik, ami egy végső felismerés megfogalmazására készteti. A „homo zapiens” tulajdonságainak leírása a kötet egyik legerősebb fejezete, a posztmodern emberrel való analógia nemcsak a képzelet szüleménye. 

A fogyasztói civilizáció az anyagi javak megszerzésének tulajdonított fontossága mellett a nap huszonnégy órájában emberek milliárdjaiba sulykolja a saját értékeit, eszméit, a lét hétköznapi és végső kérdéseire adott válaszait. Fő jelszava az önmegvalósítás, az élet kiteljesítése, a vágyak szabad kiélése, a siker, a fogyasztás és az immár a bűntudatot levetkőzött ember ártatlansága. Az 1989 utáni közép-kelet-európai társadalmakra azonnal hatottak a fogyasztói civilizáció termékei, a folyamat azóta is tart, hatásai pedig már az élet minden területére begyűrűztek, ezt kíméletlenül ki is használja a reklámipar. Erre számos példát találni a kötetben, amelynek szerzője alaposan kiismeri magát az orosz társadalom mélyrétegeiben. Posztszovjet korrajzában a közép-kelet-európai olvasó számos ismerős, nosztalgikusként ható motívumot találhat. A kötet nyelvezete nem egyszerű, a gondolatok sokrétűsége, a számos mitológiai, kultúr- és vallásantropológiai, filozófiai és szociálpszichológiai kitérők alapos odafigyelést követelnek, viszont megéri a ráfordított energiát, hisz egy olyan sajátos, eredeti kontextusban helyezi el az – 1989 után a volt kommunista országokban is – kialakuló fogyasztói társadalmat, ami garantáltan fejbe kólintja a gyanútlan olvasót. Ütős mondatai a legritkább esetben hatnak megkérdőjelezhetetlen szentenciaként, ellensúlyként ott a humor, a helyzetkomikum, az irónia és a mindent átható sajátos atmoszféra. PR-szakembereknek, leendő és jelenlegi marketingguruknak kötelező olvasmány, de mindenki élvezettel olvashatja, aki kellő nyitottságot és érdeklődést tanúsít a posztmodern ember magatartása, értékrendje és az őt körülvevő világ iránt.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •