Címke: Helikon Kiadó

Tovább
Jeroen Olyslaegers: Védőr (Helikon, 2019)
Kritika
|
100

Jeroen Olyslaegers: Védőr

Wilfried Wils idős korában napló formájában számol be dédunokájának a második világháború alatti viselt dolgairól – egyszer zsidót bújtat, máskor tevőlegesen részt vesz a zsidók elleni razziában –, amelyeket magyarázni próbál. Hibáztatható-e azért, amiért egy a feje tetejére állt világban élni, túlélni próbál, miközben rátalál a szerelem?

Tovább
Viktor Pelevin: Generation ,P' (Helikon Kiadó, 2019)
Kritika
|
100

Viktor Pelevin: Generation ,P’

A kötet nyelvezete nem egyszerű, a gondolatok sokrétűsége, a számos mitológiai, kultúr- és vallásantropológiai, filozófiai és szociálpszichológiai kitérők alapos odafigyelést követelnek, viszont megéri a ráfordított energiát, hisz egy olyan sajátos, eredeti kontextusban helyezi el az – 1989 után a volt kommunista országokban is – kialakuló fogyasztói társadalmat, ami garantáltan fejbe kólintja a gyanútlan olvasót.

Tovább
Kritika
|
95

Ackermann Sándor: Putyin játéka

Az orosz kultúráról, társadalomról, politikáról, illetve magáról Putyinról is számos könyv jelent meg magyar nyelven, az orosz sportról és különösen a fociról viszont alig lehet bármit is olvasni. Ackermann Sándor könyve már akkor is hiánypótló lenne, ha csak a sporttal foglalkozna, de az orosz futball és a politika szoros összefonódását bemutatva különösen színes folt az Oroszországról szóló tényirodalmi könyvek sorában.

Tovább
Kritika
|
93

Dmitry Glukhovsky: Text

Az orosz irodalom ifjú fenegyereke, a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Dmitry Glukhovsky új, 2017-ben (Magyarországon 2018-ban) megjelent könyvében, a Textben a fantasztikum nem kap szerepet, a szerző azonban a tőle megszokott módon komoly és aktuális társadalmi kérdéseket boncolgat. A már megszokott orosz társadalomkritika mellett érdekes, ötletes módon hívja fel a figyelmet arra, hogy okostelefonokba zárt létünk mennyire személytelen és sebezhető.

Tovább
Kritika
|
76

Arundhati Roy: Az apró dolgok istene

Arundhati Roy regénye nagyon élethűen mutatja be a gyermeki lélek vívódásait, a szeretet utáni sóvárgást, a sebeket, amelyeket az élet velejárójaként szerzünk, majd felnőttként újra és újra megélünk, feldolgozunk, vagy elszenvedünk. A könyv olyan belső mozzanatokkal van tele, mint a kisgyermekek értelmetlennek tűnő, önmaguk megnyugtatására szolgáló mondókázása, vagy mint a szerelem keletkezésének megfoghatatlan pillanata. Ezek az olvasóban emlékeket és részvétet ébresztenek, felkavarnak, feldühítenek, elvarázsolnak és sokkolnak.

Tovább
Kritika
|
90

Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Minden idők legviccesebb búcsúszentlászlóija nagynevű írókat parodizál pár oldalas írásokban, ahogyan azt anno Karinthy Frigyes is tette. Bödőcs Tibor humora elég ahhoz, hogy az is jól szórakozzon, aki előtt egyébként mondjuk Hamvas Béla, Bodor Ádám vagy Ottlik Géza munkássága ismeretlen, de határozottan jobban fogja élvezni az, aki olvasta a szerzők egy vagy több művét.

Tovább
Kritika
|
98

Orhan Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

Az ártatlanság múzeuma sokkal bonyolultabb annál, semhogy egyetlen szóval megjelölhetném a témáját. Attól függően ki, milyen céllal, milyen okból és milyen élettapasztalattal veszi kézbe, a regényt egyaránt értelmezhetjük az ártatlanság, a szerelem, a csalódás, a boldogság, az élet értelmének keresése, a család, vagy éppen az írás művészetének könyveként.

Tovább
Kritika
|
95

Jurij Poljakov: Szökni szeretnék

A regény főszereplője Oleg Trudovics Basmakov. Jó orosz szokás szerint apja nevét örökölte, akinek a fellendülő szocializmus valamiféle diadalaként a sokatmondó, munkát és munkaerőt egyaránt jelentő Trud nevet adták az eszmék változásával feltétlenül és kötelezően lépést tartó szülei. A basmak szó rossz, koszlott cipőt jelent. A felesége csak úgy bizalmasan Tapocskinnak – Papucsnak nevezi.