Rubin Eszter: Árnyékkert (Jaffa, 2019)

Rubin Eszter: Árnyékkert

Írta : Rubin Eszter
Eredeti cím : Árnyékkert
Eredeti kiadás : 2019
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2019
Terjedelme (oldalszám) : 341
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Egyszerre nehéz és könnyű is erről a nagyszerű regényről írni, mert már mindjárt az elején minősíteni kell. Úgy gondolom, családról szóló regényt megírni, de még azelőtt megformálni, végigvezetni nem lehet egyszerű, mégis annyi tapasztalat adott hozzá, hogy bőven akad nyersanyag, amiből inspirálódni lehet. Ezt maga a szerző is vallja, több helyen is. Egy család valóságát a családtagok közötti, sokrétű és bonyolult, generációkat is átszövő, titkokkal, fájdalmakkal teli kapcsolati minta határozza meg. Jelen esetben Stark Gyuri és Molnár Kornélia, azaz Lia kapcsolata indítja el azt a gépezetet, amely a későbbiekben megrajzolja az egyre bonyolultabb és szövevényesebb családi rendszert.


Gyuri és Lia szerelme kamaszkorban kezdődik, és bár vannak másfelé történő próbálkozások, mégis házassággá növi ki magát, amelyben szép lassan mindketten megtalálják a helyüket. Lia nagyon ragaszkodó, ezzel szemben Gyuri önállóbb életre vágyik, de hiúságának hízeleg talán a legjobban, hogy a gyönyörű lány őt akarja. Apróbb nehézségekkel tűzdelt közös életük kezdeti csúcspontja a pillanat, amikor felépítik a házukat egy, a kíváncsi szemektől elrejtett domboldalon, mindezt a nyolcvanas évek elején, Budapesten. A ház olyannyira kultikussá és hatalmassá sikerül, hogy mindenki róla beszél, mindenki látni szeretné, mindenki része akar lenni a Gyuri–Lia-féle varázslatnak, álomnak. Időközben gyerekeik is lesznek, akik boldogsággal és teljességgel töltik be az amúgy is tökéletesre szabott életük napjait, amelyben a jólét is egyre inkább felfelé kapaszkodik.

Gyuri rengeteget dolgozik, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek egy luxusélethez kellenek: autó, partik, exotikus ételek, fodrász és manikűr, nyaralások. Lia pedig a szépségével és szociális érzékenységével gondoskodik arról, hogy mindezek a helyükre kerüljenek, hogy a vendégeik a legcsodálatosabb, csúcsminőségű ellátásban részesüljenek az otthonukban. Az otthonukban, amely kikezdhetetlen, akárcsak az ő kapcsolatuk. Mígnem egy nap egy apró repedés keletkezik a falon, amely szinte napról napra egyre csak növekszik. A Stark-ház falán megjelenő repedés azonban mintha csak egy szimbóluma, vagy inkább előfutára lenne annak a repedésnek, amely különös módon ezzel egy időben keletkezik az életükben és a kapcsolatukban. A csillogó életvitel kezd megkopni, a láthatatlan, egymás közé emelt falakon beszivárog az elégedetlenség, vádaskodás, és a legborzalmasabb: a kapcsolati játszmák. Mintha egy mágikus szál elemi erővel rombolná le, amit felépítettek, és megállíthatatlanul taszítja őket a fizikai és lelki pusztulásba. Ennek azonban nem akarnak tudatában lenni, legalábbis nem azon a szinten, amely lehetővé tenne bármilyen változást az életükben. Inkább csak hozzászoknak az új és új helyzetekhez, megtanulnak együtt élni a megváltozott körülményekkel, mint a megcsalás, a titkolózás, a kontrollvesztés, vagy a családfő, Stark Gyuri hetekre történő mozdulatlanná válása és vegetálása. Nem gondolva a következményekre, a saját érzelmeik és vágyaik börtönében ragadnak, miközben körülöttük lassan és módszeresen széthull az életük.

Rubin Eszter harmadik kötete az Árnyékkert, a Barhesz és Bagel cimű könyvek után. A szerző az ELTE Társadalomtudományi Karán szerzett diplomát, majd művészeti iskolát végzett és cukrászdiplomát is szerzett. Regényeinek témaválasztásában személyes történetek játsszák a legfontosabb szerepet, a szerző maga is dolgozott egy családterápiás központban, ahol a családon belüli kommunikációs zavarokról, manipulatív magatartásról, egyéb diszfunkciókról szerzett tapasztalatai nagy mértékben hatottak az írás folyamatára. Nemcsak a szöveg, hanem a közvetített érzelmek, gondolatok és helyzetek, illetve az azokhoz való viszonyulás is rendkívül részletgazdag, fokozatosan dolgozik és tárja fel azokat a rétegeket, ahol egyre inkább láthatóvá válik az, hogy melyek azok a pontok, ahol olyan szintű csúsztatás és tagadás történik, ami már a lelki egészség kérdésébe ütközik. A manipuláció és a másik becsapása Gyuri és Lia történetében egyre szembetűnőbb, mégsem ragadható meg egyértelműen, ahogy ez lenni szokott. A barátok elvileg ebből semmit nem látnak az elején, később azonban vállvonogatva állnak tovább, nem kérnek a beteg családfőből és az egyre megcsappanó luxusból sem. Csak kevesen vannak, akik visszajelzést adnak, ezek segíthetnék a családfőt abban, hogy döntést hozzon az életéről. Gyuri és Lia azonban nem foglalkoznak egymással és a gondjaikkal, mindketten féltik a biztonságot és a látszatot, a repedés a falon azonban egyre nagyobb lesz.

A szerző: Rubin Eszter (fotó: Márton Merész; fotó forrás: a szerző Facebook-oldala)
A szerző: Rubin Eszter (fotó: Márton Merész; fotó forrás: a szerző Facebook-oldala)

Bár a mű olyan valóságos, hogy néha szinte fájdalmas a leírt dolgokkal szembesülni, mégis tele van misztikus elemekkel. A ház az árnyas kertben, ahol a liánok elszaporodtak, és köztudottan élősködő növényként lassan megfojtják (akárcsak Lia Gyurit) a termékeny gyümölcsfákat, a dolgozó szoba fala, amely lassan eltűnik, vagy legalábbis áttetszővé lesz, az asztal fiókjába fészkelő madarak – olyan elemek, amelyekkel leginkább a mesékben találkozunk, mégis tökéletesen megfestik a belső világ kuszaságát, a kétségbeesés fel nem vállalását, az igazságtól való elszigetelődést. Ugyanakkor ahhoz is hozzá segítenek, hogy túlélhetővé tegyék azokat a helyzeteket, amelyeket szinte nem lehet ép ésszel túlélni. Maga a ház is a kapcsolat szimbóluma, a regény meg annak a folyamatnak az elbeszélője, amely ennek a kapcsolatnak a széthullását eredményezi. Hogy a szereplők hány rossz döntést hoznak meg, azt már egy idő után nem is érdemes számolni, jobb kérdés ennél az, hogy mi ennek a következménye, hogyan válik torzzá egy személyiség a maga és mások felé rendszeresen gyakorolt hazugságok miatt. Hogy valójában ez egy minden oldalról táplált bántalmazó kapcsolat, az a fizikai tettek hiányában kevésbé fogalmazódik meg, vagy talán csak szakavatott szemek számára. A regény olyan mértékben vonultat fel különböző pszichológiai kórképeket, hogy szakmai tananyagnak is tekinthető lenne.

Rubin Eszter történetében a társadalmi beágyazás is nagyon fontos, lényegesen meghatározza a szereplők sorsának alakulását. Összegzésképpen elmondható, hogy egy jelentős , fordulatos, mély és pszichológiailag is precíz olvasmány, amely olyan mértékben hat az olvasóra, amilyen mértékben az hajlandó őszinte lenni. Kendőzetlenül tárja fel mindazokat a kapcsolati játszmákat, amelyek egy boldogtalan élet alapjait teremtik meg, és végső soron nem nevez meg tetteseket és áldozatokat, hiszen minden felnőtt felelős azért a helyzetért, amiben van. A végső feloldás nem is igazi feloldás, hanem egy olyan váratlan fordulat, amely felveti a kérdést az olvasóban, hogy vajon mi a valóságos és mi az álomszerű, illetve milyen módon lehet az elhibázott döntéseket helyre hozni. A könyv érdekes, jelképekkel tűzdelt olvasmány, a lélektant kedvelők és a kapcsolati drámáktól nem rettegők igazi kedvence lehet.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •