Emlékeztek még a múltkori bejegyzésünkre, amelyikben arra hívtuk fel a figyelmeteket, hogy Dean R. Koontz egy 1981-es regényében megemlített egy Wuhan-400 nevezetű vírust, amelyet Wuhan városában állították elő, mint biológiai fegyvert? Mielőtt ebből bárki is messzemenű következtetésekre ragadtatná magát, sietek aláhúzni, hogy Dean R. Koontz nem jósolta meg a jövőt, és a mostani járvány nem Koontz miatt van, mindez csak a véletlen műve. Viszont meglehetősen bizarr.
Ha azt hitted, Dean R. Koontz víziója hátborzongató, akkor most kapaszkodj meg. 1997-ben az izraeli Hamutal Shabtai publikált egy regényt, amelynek 2020 a címe, a cselekménye 2020-ban játszódik, és a történet szerint egy halálos vírus pusztít a Földön. A hatóságok a híreket ellenőrzik, az egészséges zónákat elszigetelték, az egészségügyi dolgozók futurisztikus védőöltözetben járnak, a halottakat pedig elégetik, hogy elejét vegyék a további fertőzésnek.
Az írónő a történetet a nem túl távoli jövőbe szerette volna helyezni, hogy egyszerre legyen realisztikus és futurisztikus. A Haaretznek elmondta: azért választotta a 2020-as évet, mert angolul jól hangzik, kerek szám és könnyű megjegyezni. Január elején Izraelben a vezető hírek a közelgő választásokról szóltak, meg a klímaváltozásról, és ő arra gondolt: lám, semmi sem következett be abból, amit ő egy regény lapjain 2020-ra elképzelt. Most, áprilisban pedig…
A regényben a vírus egyébként testnedvekkel terjed, akár a HIV, és a történet szerint már az 1980-as évek óta létezik. New Yorkban (ahol a főszereplő, dr. Andy Roberts is él, és kutatja a vírus ellenszerét) naponta több száz fertőzöttet küldenek egy szigorúan őrzött, rejtélyes gyógyközpontba, de nem tudni, hogy ott mi történik a betegekkel, és a központból még soha senki sem tért vissza. Az intézet falain kívül orwelli állapotok uralkodnak: minden nap tesztelik az embereket; tilos a drog, az alkohol és a homoszexuális kapcsolatok; a házasságon kívüli kapcsolat súlyos higiéniai kihágásnak minősül; a pszichoterápia obszcénnek lett bélyegezve, mert elfogadhatatlan erotikus gondolatok kerülhetnek a felszínre; az embereket megfigyelik, a telefonhívásokat és az elektronikus kommunikációt rögzítik. Dr. Roberts évek óta egy hatékony vakcina fejlesztésén dolgozik. Egyszer csak a kísérletéhez használt tengerimalacok a korábbiaknál tovább élnek, ami reménykedésre ad okot. Amikor viszont a tesztelés klinikai fázisában embereket is bevonnak, különös dolgok kezdenek történni.
A szerző a könyvet 1987-ben kezdte írni, pontosan 10 évvel azt követően, hogy megkezdte orvosi tanulmányait a Tel-Avivi Egyetemen. Eredetileg filmforgatókönyvet akart írni, de rájött, hogy abban a formában egy fiókban fog kikötni, így regénnyé gyúrta át. Később egy teljes évet szánt rá: kivett egy éves szabadságot, hogy befejezhesse a regényt. A könyv egyébként eddig csak héber nyelven jelent meg. Talán most lesz rá kereslet, és más nyelvre is lefordítják.
Hamutal Shabtai 30 évig dolgozott pszichiáterként. Az édesapja, az egykori Yaakov Shabtai, nemzetközileg is elismert izraeli író volt.