Jack Colclough és családja (felesége, tizennégyéves lánya és hétéves fia) az új-mexikói Albuquerque-ből kényszerülnek menekülni, miután egy októberi napon egy rádiócsatornán elhangzik a férfi neve azok sorában, akik ellen gyilkosságra buzdítanak. Az őrület néhány nappal korábban kezdődött eleinte elszórt, majd Amerika-szerte egyre gyakoribbá váló brutális gyilkosságokkal, amelyek rövid idő alatt egyre szervezettebbé válnak. Gyakorlatilag két részre szakadt a társadalom: a gyilkosokra, akik egy természeti jelenség szemtanúiként kiválasztottnak érzik magukat, és (a potenciális) áldozatokra, akik a fenti vizuális élményben nem részesülve, előbbiek célpontjaivá válnak.
Jack családja nem sokat ért az egészből, egyszerűen csak próbálnak túlélni a rémálomszerű helyzetben. Nehezíti dolgukat, hogy minden összeomlóban van, nincs áram- és energiaellátás, a boltokat országszerte kifosztották, a városok jelentős részét felperzselték, lakóikat kiirtották – egyszóval mindenhol egyre jobban eluralkodik a káosz. Észak felé menekülnek, eleinte teljesen esetlegesen, majd, miután sikerül némi információhoz jutniuk, tudatosan célozzák meg Kanadát – állítólag az északi határon túli területeket nem sújtja ez az őrület. Az út veszélyes, hiszen nem tudhatják, hogy akikkel találkoznak, melyik oldalhoz tartoznak. Próbálják elkerülni a lakott vidékeket, de egyrészt tartalékaik végesek, így néha utánpótlást kell szerezniük, másrészt a természeti erőkkel való állandó birkózás is komoly erőfeszítéseket okoz számukra. A folyamatos életveszély mellett egyre gyakrabban kényszerülnek nélkülözni, és segítő szándékú emberből csak nagyon keveset sodor útjukba a sors. Egyre reménytelenebb helyzetekbe kényszerülnek, és bár folyamatosan közelednek a határhoz, erősen kétséges, hogy elérik-e céljukat, és ha igen, sikerül-e egyben tartani a családot.
A Menekülj Blake Crouch egy viszonylag korai, 2011-es regénye – a szerző életművében sorrendben a hetedik, az önálló, tehát nem sorozathoz tartozó regényei közül pedig a negyedik –, és ez szinte minden szempontból erőteljesen érződik is rajta. Bármennyire is próbálkozom, nehéz úgy értékelni a regényt, hogy teljesen eltekintek az általam olvasott többi könyvétől. Ha egyben tekintek a magyarul eddig megjelent hét regényére, akkor elég jól tetten érhető a fejlődés, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy ezek közül egyértelműen a Menekülj a leggyengébb regénye – legalábbis szerintem. Témáját és műfaját, de kidolgozottságát tekintve is leginkább a magyarul 2017-ben megjelent Véres aranyhoz áll közelebb, mintsem a szerző számára az igazi sikert meghozó Wayward Pines-trilógiához, vagy az utóbbi években megjelent két tudományos fantasztikus thrilleréhez, a Sötét anyaghoz és a Hamis emlékekhez. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit tudnék egyértelmű pozitívumként kiemelni, ami egyebek híján is képes lenne elvinni a hátán a regényt, de sajnos ki kell mondanom: nem igazán találtam ilyent.
Az alapötlet – miszerint egy eléggé szokatlan kontextusban ábrázolt természeti jelenség, a sarki fény hatására egyesek féktelen gyilkolászásba kezdenek – szerintem se nem eléggé eredeti, se nem eléggé izgalmas. Ráadásul olyan nagyon sokat nem is tudunk meg róla: egészen pontosan a regény kb. 90–95 százalékáig csak annyit, hogy akik látták a jelenséget, megvilágosodtak és késztetést éreztek, hogy megtisztítsák a világot azoktól, akik nem voltak szemtanúi a jelenségnek. Ami a történet vége előtt derül ki, attól sem leszünk sokkal okosabbak: nagyjából annyit tudunk még meg, hogy akik nem látták, azok úgy sem érthetik meg igazából a dolgot. Szóval olyan nagyon nem töri magát a szerző, hogy az olvasóban esetleg felmerülő kérdéseket megválaszolja, de számomra mégsem ez volt a legzavaróbb. Inkább azt furcsállottam, hogy akik látták a sarki fényt, egyfajta pozitív megvilágosodásként élték meg, aminek mégis az lett a hatása, hogy emberi mivoltukból kivetkőzve, kegyetlen gyilkosokká váltak. Valahogy én ebben érzek egyfajta ellentmondást – bár nem ez lenne az első a történelemben, amikor valakik egy (vélt vagy valós) jó cél vagy eszme érdekében ezt az utat választják.
A karakterek szintén nem eléggé érdekesek ahhoz, hogy a hátukon elvigyék a regényt – ez egyébként Crouch legtöbb regénye esetében igaz. Jack és családja hétköznapi értelmiségiek (a férfi egyetemi filozófiatanár, a nő háziorvos), teljesen hétköznapi problémákkal (többek között egy szétesőben levő házassággal), akik néha ezeken a szerepeken elég látványosan túlnőve olyan dolgokat tesznek és olyan megpróbáltatásokat viselnek el, ami minden, csak éppen nem hihető. Ezt az állandóan visszatérő hitelességi problémát pedig nem ellensúlyozza semmi és senki, a többi szereplőnek az alaphelyzetből fakadóan eleve annyira csak a statisztaszerep jut – képviseljék a jó vagy a rossz oldalt –, hogy igazából az ő esetükben fel sem tevődhet, hogy nagyon sokat hozzátegyenek a regényhez.
A harmadik elem maga a történet lehetne, de erre szintén nem érdemes túl sok szót vesztegetni: egy lineáris, többnyire egy szálon futó cselekmény, amelyet keretbe foglal egy-egy, a történet idővonalához képest mintegy két évtizeddel később játszódó, elő- és utóhangként felfogható rövid fejezet. Igazságtalanság lenne kijelenteni, hogy maga a sztori a maga módján nem izgalmas, és a szerző is törekszik, hogy ezt, illetve az amúgy is eléggé nyomott hangulatot még tovább fokozza egy-egy váratlan fordulattal a cselekményben, vagy egy-egy brutálisabb, erőteljesen naturalisztikus jelenettel, de összességében véve ez mind kevés, a történet időnként ötlettelen, már-már ismétlésként ható folytatását, a menekülő család által hozott észszerűtlen döntéseket, vagy a mélyebb mondanivaló hiányát ezek nem képesek elsimítani. Talán egy sokkoló végkifejlet képes lehetett volna megmenteni az egészet (titokban reménykedtem is ebben), de ennyire azért nem volt merész a szerző. A Menekülj egy átlagos, sőt mondhatni középszerű thriller a – számomra mindenképpen – felejthető kategóriából.
Blake Crouch 1978-ban született az észak-karolinai Statesville-ben. Angolból és kreatív írásból diplomázott az Észak-Karolinai Egyetemen. Több novellája is megjelent az Ellery Queen’s Mystery Magazine és az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine hasábjain, illetve különböző antológiákban; első regényét 2004-ben publikálta. A Wayward Pines-trilógiából a Fox 2015–16-ban két évados, húszrészes sorozatot készített. Crouch-ot a 21. századi amerikai thriller egyik legtehetségesebb szerzőjének tartják, akinek munkabírása sem utolsó, hiszen 2004-ben megjelent első regénye óta majdnem sikerül tartania az évi egy regényes átlagot, emellett több novellája, kisregénye is megjelent.