Úgy gondolom, Woody Allen humorának bizonyos szintjét azok is értik és élvezik, akik egyébként nem kedvelik őt, a filmjeit, írásait, megnyilvánulásait. Szókimondó és megosztó személyiség, aki nemcsak a világot, de önmagát is olyan iróniával láttatja, hogy képtelenség megsértődni rá, amikor őt olvasva vagy nézve bizonyos, általa kialakított embertípusban találjuk magunkat. Jellegzetes észjárásáról, woddyallen-es szókészletéről akkor is felismernénk, hogy ő írta ezt a művet, ha kitakarnánk a borítót. Több tíz novellát, esszét, humoreszket sorakoztat fel ebben a könyvben, aminek legfőbb hibája, hogy nagyon rövid, végigolvasva az ember azonnali kényszert érez, hogy olvasson tőle vagy megnézze valamelyik filmjét. Ebben a könyvben is, csakúgy, mint minden másban (legyen az film, színdarab vagy könyv) , mindenki megkapja a magáét; fontos létkérdéseket boncolgat a saját stílusában, legyen szó életről, halálról és annak kijátszásáról, vallásról vagy egyszerű szendvics-készítésről, illetve annak feltalálásáról, amit szintén woodyallen-es stílusban “tálal”.
A novellák már 1971-ben megjelentek angol nyelven, a fordítók pedig eredeti hangulatukban adják vissza az olvasónak a leírtaknak minden sorát, így még inkább élvezhetőek az írások. Szellemi játékok, paródiák követik egymást, egy semmitől, senkitől nem félő, magas intelligenciával, öniróniával rendelkező ember tollából. A rá jellemző iróniával, olykor szarkazmussal ír az elhízásról, fogyi-magazin stílusban, de odaszúrósan, majd kiderül, hogy Hitler miért tett le arról, hogy pofaszakállt növesszen, de bölcs rabbik útmutatásait is megkapjuk.
Hogy a kis kötetnek erdélyi vonatkozása is van, az csak bónusz. Szerepel benne Drakula gróf, akit egy vendégszerető pék családja hív meg vacsorára, természetesen ez sem egyszerű és eseménymentes látogatás. És végül természetesen az ismert aforizmák sem maradhattak ki a könyvből, mert ki ne ismerné a leghíresebb Woody Allen mondásokat, miszerint nemcsak, hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt találni hétvégén (ez egyébként nálam aktuális volt hétvégén, és tényleg igaz). Vagy: Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve.
Ezt a könyvet azok fogják szeretni, akik fogékonyak a fanyar humorra, és akik ismerik a Woody Allen által közvetített érzésvilágot, látták legalább három (na jó, öt) filmjét.
Na, ennyit erről, azaz még annyit, hogy borongós, esős napokra kiváló olvasmány, egy délután alatt kiolvasható a könyv és akkor még marad idő a Manhattanre vagy az Annie Hallra is.