Ivan Krasztev - Stephen Holmes: A fény kialszik (Park Könyvkiadó, 2021)

Ivan Krasztev – Stephen Holmes: A fény kialszik

Írta : Ivan Krasztev - Stephen Holmes
Eredeti cím : The Light that Failed. A Reckonging
Eredeti kiadás : 2019
Magyar cím : A fény kialszik
Fordította : Széky János
Kiadó : Park Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2021
Terjedelme (oldalszám) : 365
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

A második elemi osztályt már a demokráciában kezdtem, és jól emlékszem azokra a felfokozott várakozásokra, amelyek minket, kis elemistákat is magukkal ragadtak. A szocializmus építésébe belefáradt szüleink szűnni nem akaró, őszinte lelkesedéssel vetették bele magukat a liberális demokrácia alapjainak megerősítésébe, hogy aztán néhány év alatt a felhőtlen optimizmust kiábrándulás és fásult közhangulat váltsa fel. Hamar kiderült, hogy az áhított nyugati szintre való felzárkózás nem egyik évről a másikra fog bekövetkezni, a szétnyíló társadalmi és jövedelmi olló kinyílásának megtapasztalása rövid idő alatt kiábrándította a tömegeket a demokráciából. 


Ez, valamint a 2008-as gazdasági világválság és a 2015-ös menekültválság együttesen oda vezetett, hogy a kelet-közép-európai társadalmak, ha különböző mértékben is, de elfordultak a Nyugat utánzásától. Innen indul Ivan Krasztev és Stephen Holmes könyve, amely több szempontból is újszerű perspektívából vizsgálja a liberális demokrácia válságához vezető folyamatokat. 

Az első, hogy a két szerző ugyan liberális alapon közelít a kérdéskörhöz, nóvumként mégis számos ponton bírálják a magát a liberális demokrácia abszolút letéteményesének tartó, a pluralizmusról a dominancia kedvéért lemondó Nyugatot. Az önkritika eddig nem igazán volt jellemző a témával foglalkozó liberális szerzők diskurzusában. A második a szerzők által előszeretettel használt szociálpszichológiai fogalmi keret. Hipotézisük René Girard francia filozófus gondolatmenetére épül, aki a mások utánzását lelki traumák eredőjeként azonosította. 

Szerintük ez a modell írja le a legjobban az 1989 utáni kelet-közép-európai korszellemet, amelyben egyre halmozódtak a számon kérő, folyamatosan elvárásokat támasztó és nagyképűen bíráló Nyugattal szembeni egyéni és kollektív kisebbségrendűségi komplexusok. A harmadik és talán legfontosabb újdonságként a szerzők azon őszinte vágya, hogy értsék és feltárják az illiberális demokráciák és populista politikusok felemelkedésének szerteágazó okait, annak ellenére, hogy számos ponton nem tudnak azonosulni azokkal. Ez a fajta megértés-orientált megközelítés nagyon hiányzik úgy a tudományos életből, mint a közösségi médiában zajló közéleti diskurzusokból, amelyek résztvevőinek túlnyomó többsége a politikai meggyőződésének megfelelő oldal előzetesen legyártott és kritikátlanul átvett sablonjait alkalmazza gondolkodás nélkül a politikai történések interpretálására. 

Legjobb könyvbéli példa erre Donald Trump volt amerikai elnök politikai öröksége, amelyről sok esetben lehetetlen konstruktív vitát folytatni, mivel a bírálók nagy többsége képtelen túljutni Trump személyiségén, holott a politikus elnökké választása is az antiliberális korszellem jegyében fogant, és távolról sem a szerencsés véletlennek köszönhető. De ugyanez elmondható az Orbán Viktor magyar kormányfő, a Vlagyimir Putyin orosz elnök által képviselt politika és a kínai különutasság legtöbb esetben felszínes, ideológiavezérelt, egyoldalú megítélése esetében is. A magyar olvasó számára ugyancsak kuriózumszámba mehet, hogy egy nemzetközi elismertségnek örvendő szerzőpáros világpolitikai nagyesszéjének középpontjába helyezi a magyar miniszterelnököt, aki kapcsán elismerik, hogy éles szemmel ismerte fel és csatornázta be a társadalom részéről felmerülő, a liberális demokráciával szembeni sokszor jogos ellenérzéseket. 

A fenti példák részletes elemzését követően a szerzők arra jutnak, hogy sem az illiberális demokrácia, sem a putyini Oroszország, hanem a pragmatikus Kína lesz képes olyan globális dominanciára, amely végérvényesen lezárja a Nyugat által diktált utánzás korszakát. Kína tanult a Szovjetunió széteséséből, politikájának nem része a kínai értékek globális terítése, szemben a Nyugattal, amelynek mára a legfőbb exportcikke a liberális demokrácia és a tőle elválaszthatatlan, egyre bővülő emberi jogok. Aki nyugativá akar válni, annak az eszközök mellett e célokat is át kell vennie. Kína ellenben csak az eszközöket kölcsönözte, az ezekhez rendelt célokat határozottan elutasítja, így nem sodorta veszélybe kulturális identitását. A szerzők fogalmazásában: „Kölcsönözni lelkesen kölcsönöztek, de nem hajlandók megtérni.” Ezt másoktól sem várják el, innen származik a legnagyobb versenyelőnyük. 

A szerzőpáros és a Lionel Gelber-díjas könyv angol borítója
A szerzőpáros (balról Stephen Holmes, jobbról Ivan Krasztev) és a Lionel Gelber-díjas könyv angol borítója

Annak ellenére, hogy szigorú értelemben vett politikatudományi munkáról van szó, a kötet nagyon olvasmányos, távol áll a száraz, hűvös és szakzsargonoktól hemzsegő tudományos nyelvezettől. Ugyanakkor egy folyamatosan érvelő, a megértés vágyával született tanulmányról beszélünk, amelynek korszakos jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A hozott analógiák, az irodalmi, filozófiai kitekintők is további mankókat adnak az olvasó kezébe, így bárki számára érthető, aki kicsit is jártas a közélet, politika, történelem világában, és élénken érdeklődik a közelmúltban lezajlott globális politikai változások iránt.


Vidd hírét!
  •  
  •