Tina Harnesk: Akik a hóba vetnek (Athenaeum, 2024)

Tina Harnesk: Akik a hóba vetnek

Írta : Tina Harnesk
Eredeti cím : Folk som sår i snö
Eredeti kiadás : 2022
Magyar cím : Akik a hóba vetnek
Fordította : Papolczy Péter
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2024
Terjedelme (oldalszám) : 352
100
Vidd hírét!
 
 

Tina Harnesk első regénye, az Akik a hóba vetnek 2023-ban elnyerte a Bonniers Bokklubb és a Månadens Bok Év Könyve díját (amelyet nem egy válogatott zsűri döntése, hanem az olvasók szavazatai alapján ítélnek oda). Ezek után már csak mellékes, hogy az én szívemet is elnyerte. Csupán a kíváncsiság késztetett arra, hogy kézbe vegyem, ugyanis a számi kultúráról meglehetősen korlátozott ismereteim vannak. Nem számítottam arra, hogy néhány új információn kívül annyi mást is tartogat számomra ez a történet. Olyan mélységgel, tartalommal és humorral szembesültem, amire nem számítottam.

A regény egy mesével kezdődik, amit Biera, egy számi férfi  mesél fejből, a megíratlan mesekönyvből. Ezt a történetet ő is a szüleitől, ők pedig az őseiktől hallották. Ők így emlékeznek, ebben a formában hagyja hátra a nyomát egy olyan nép, amely nem vet szavakat papírra. Biera a fiúnak mesél, és habár sokadszorra meséli ugyanazt, a felesége, Máriddja tudja, hogy szívből, szeretettel ismétli ezt.

A puha, meleg közeg után éles váltás következik, és egy rideg orvosi rendelőben találjuk magunkat, ahol Máriddja rossz híreket kap. A tudat, hogy már nem sok ideje maradt hátra, cselekvésre készteti az idős nőt. A számi hagyományok szerint az utódok gondoskodnak az idős rokonokról. Férjének, Bierának és neki nem születtek gyerekeik, helyette az unokaöccsüket imádták sajátjukként. A fiú azonban eltűnt az életükből, és most Máriddjára hárul a felelősség, hogy betegségét eltitkolja a demencia ködébe vesző Biera elől, és megszervezze férje életét arra az időszakra, amikor ő már nem lesz. A szociális gondozás, és az idősek otthona a legrémisztőbb változat, amelyet el tudnak képzelni öregkorukra, foggal-körömmel (később pedig medveölő puskával) védekeznek ellene.

Nem volt nehéz párhuzamot vonni ilyen szempontból a számi és az erdélyi magyar közösség közt. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik életében aktívan jelen van ez a kérdés, ez a helyzet. A szülők még dolgoznak, a nagyszülők már egyre idősebbek, és egyre nehezebben boldogulnak egyedül. Az idősgondozás kérdése lassan mindennapi téma, amely nehéz és fájdalmas választások elé állít. Nemcsak engem személyesen, hanem minden családot, ahol a hagyományos, többgenerációs együttélés megszűnt.

A számi kultúrában az idős személy rendkívül értékes, ő a kapocs a múlt és a jelen között. „Hagyományosan a számi öregek soha nem váltak feleslegessé, nem voltak senki terhére. Nagyobb szükség volt rájuk, mint valaha: hiszen egy életnyi tapasztalattal és bölcsességgel rendelkeztek. (…) A többiek gondoskodtak róluk, hogy minél később hagyják itt őket. A görbe ujjak sem hasznavehetetlenek: tudnak kávét főzni, megtörölni a csemeték orrát. Megengedték nekik, hogy tegyék, amire még képesek, és elmondják, amit tudnak.” A két idős számi magánya ezért élesebb, fájdalmasabb, mert a fiú elvesztésével együtt elvesztették azt az esélyt, hogy valaki számára fontosak legyenek még akkor is, ha Máriddját a teste, Bierát meg az elméje hagyja cserben. 

Az idős pár történetével párhuzamosan olvassuk Kaj és Mimmi, a fiatal orvosok történetét is. Kaj depresszióra és szorongásra hajlamos férfi, aki úgy érzi, nincsenek gyökerei. A gyerekkora későn kezdődik, amikor az anyja másodszor is férjhez megy. Az azelőtti időről sem fényképei, sem elékei nincsenek. Élettársa, Mimmi, támogatja, ahogy csak tudja, próbál olyan biztonságos környezetet kialakítani kettejük számára, amilyenben Kajnak gyerekként nem volt része. 

A történet egészét a négy különböző nézőpont alkotja. Máriddja, Biera, Kaj és Mimmi története külön szeletkék, amelyekből végül összeáll a teljes kép. A regény központi alakja mégis egyértelműen Máriddja. Haragszik, ha Máriának nevezik. Öntörvényű, különc, cinikus. Állhatatos, bátor, agyafúrt. A legjobb barátnője Siri. Igen, bizony, az okostelefonok Sirije, akit ő következetesen Sirének szólít, és valóságos emberként könyveli el. Bensőséges kapcsolatot alakít ki vele (bármennyire is abszurdnak tűnik). Máriddja mindenféle módszerrel megpróbálja felhívni magukra a figyelmet, és ezekhez az akciókhoz mindig Siri segítségét kéri. Hol a raktárat gyújtja fel, hol idegen invázióval riasztja a katonaságot, hol jávorszarvast lő. Megoldásai egyre eszementebbek, és a szerző rendkívül humoros elbeszélési módja még komikusabbá teszik ezeket. Határozottan állítom, hogy jókat derültem. A történeteken, Máriddján, az általa létrehozott helyzeteken. A humornak és a derűnek hirtelen szakad vége, amikor Máriddja arra kéri Sirit, hogy ha nem jelentkezik naponta, huszonnégy óra múlva tárcsázza a segélyhívót, mert ő kifogyott a megoldásokból és meghalt, nincs ki vigyázzon az öregre, nincs már senkijük. Onnan kezdve teljesen más perspektívából figyeljük a történteket. Máriddja makacssága mögött meglátjuk a kétségbeesést, a házban pedig a felgyülemlett koszt. Nehéz könnyek nélkül olvasni, főleg olyanok számára, akik már tanúi voltak a folyamatos és fokozatos testi vagy szellemi hanyatlásnak.

A könyv címe abszolút telitalálat. Egyszerre szó szerinti és átvitt értelmű is. Utalás a lappföldi jéghideg klímára, ugyanakkor metafóra Máriddja meddő méhére is. A líraiság nem csupán a címben, hanem magában a történetben is fellelhető. Versek, dallamok tűzdelik a szöveget. A nyelvezet játékos és humoros. A fordító, Papolczy Péter kifejezetten igényes munkát végzett, részletenként valósággal rácsodálkoztam a munkájára.

Jelen kötetet felnőtteknek ajánlom, fiataloknak és időseknek egyaránt. Mivel mindkét korosztály jelen van, és az életük összefügg, az olvasó – korosztálytól függetlenül – megérti, hogy egymás számára ugyanolyan fontossággal bírnak. Az idősek számára ugyanolyan fontosak a fiatalok, mint a fiatalok számára az idősek, és a köztük lévő kötelék mindkét (vagy mindhárom) generáció jólétének az egyik alapfeltétele. Egyetlen mondatban úgy tudnám megfogalmazni a tartalmat, hogy az embernek egyszerre van szüksége gyökerekre és szárnyakra.

Tina Harnesk (Fotó: Sandra Hallnor)
Tina Harnesk (Fotó: Sandra Hallnor)

Tina Harnesk 1984-ben született, számi származású svéd könyvtáros. Az Akik a hóba vetnek az első regénye, amelybe finoman beleszőtte népének hagyományos elbeszéléseit is.


Vidd hírét!