Murakami Haruki korunk egyik legünnepeltebb szerzője, akinek regényeiben a mágikus realizmust átszövi a popkultúra, a mély önvizsgálat és a szürreális elemek. Miközben művei világszerte elismerést váltottak ki, életének és írói pályafutásának számos olyan lenyűgöző aspektusa van, amely viszonylag ismeretlen az alkalmi olvasó számára. Íme 10 meglepő tény Murakami Harukiról:
Mielőtt regényíró lett, egy jazzbárt üzemeltetett
Murakami és felesége, Yoko hét éven át üzemeltette a „Peter Cat” nevű kávéházt és jazzbárt Tokióban, amelynek a tulajdonosa is volt. Ez a tapasztalat nagy hatással volt az írói munkásságára, elültette benne a zene, különösen a jazz és a klasszikus zene iránti rajongást; regényeiben gyakran szerepel mindkét műfaj.
Japan létére angolul kezdett írni
Murakami első írói próbálkozásai angolul történtek, egy olyan nyelven, amelyet egyszerűsége és közvetlensége miatt csodált. Végül azonban áttért a japán nyelvre, mert rájött, hogy anyanyelvén hitelesebben tudja kifejezni magát.
Nem tudja a története végét, amikor írni kezd
Murakami ritkán tervezi meg előre regényei cselekményét. Ehelyett hagyja, hogy a történet a maga természetes módján bontakozzon ki, és írás közben fedezi fel a szereplőket és sorsukat. Úgy hiszi, hogy ez a legszórakoztatóbb módja az írásnak. Ez az improvizatív megközelítés eredményezi elbeszéléseinek álomszerű és kiszámíthatatlan jellegét.
Szigorú rutin mentén ír
Murakami fegyelmezett munkamoráljáról ismert. Minden nap hajnali négykor kel, és szigorú rutint követ: több órán át, általában délig ír, délután pedig szalad és a zenét hallgat. Este kilencig igyekszik lefeküdni. Úgy véli, ez a fegyelmezett hozzáállás elengedhetetlen ahhoz, hogy a hosszú regények megírásához szükséges koncentráció és kitartás megmaradjon.
Lelkes futó
Murakami elkötelezett hosszútávfutó, számos maratont és még egy ultramaratont is teljesített. A futást az írás metaforájának tekinti, mivel mindkettő olyan magányos tevékenység, amely kitartást, fegyelmet és hajlandóságot igényel. A futás iránti szenvedélyéről még egy memoárt is írt Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? Címmel. (A könyvet Nagy Anita fordította magyarra.)
Kerüli a japán irodalmi köröket
Murakami mindig is kívülállónak érezte magát a japán irodalmi életben. Kritizálták nyugatias stílusa és a hagyományos japán irodalomtól eltérő, kortárs témákra való összpontosítása miatt. Japán kritikusok azt állították róla, hogy nem törődik a nemzetiségével.
Felesége az első olvasója
Yoko döntő szerepet játszik férje írói folyamatában. Ő az első, aki elolvassa a vázlatokat, és felbecsülhetetlen értékű visszajelzéseket ad neki. Murakami F. Scott és Zelda Fitzgerald kapcsolatához hasonlította kettejüket, hangsúlyozva felesége támogatásának és kritikus szemléletének fontosságát.
Első regényéhez az ihletet egy baseball-meccsen találta meg
Noha gyerekkora óta lelkes olvasó volt, arra sosem gondolt, hogy ő író is lehet. Saját elmondása szerint mindez 1978-ben változott meg, amikor a Yakult Swallows és a Hiroshima Carp szezonnyitó baseball-mérkőzését nézte. Pontosan abban a pillanatban, amikor a Swallow első ütője az ellenfél csapatának labdáját a bal mezőnybe ütötte, Murakamit villámycsapásként érte a megvilágosodás: írhatna egy regényt. Ezt követően kezdett el dolgozni első regényén.
Műfordítóként is dolgozik
Murakami a regényírás mellett az amerikai irodalom termékeny fordítója is. Olyan neves szerzők műveit fordította le, mint Raymond Chandler, F. Scott Fitzgerald és John Irving, megismertetve ezeket az írókat a japán közönséggel.
Örökös Nobel-díj-jelölt
Irodalmi tevékenysége számos díjat és elismerést hozott számára, és rendszeresen emlegetik az irodalmi Nobel-díj lehetséges jelöltjeként is (noha az irodalmi Nobel-díj jelöltek kiléte nem publikus). Bár még nem kapta meg a rangos kitüntetést, az irodalomhoz való hozzájárulása tagadhatatlan.