Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek (Park, 2024)

Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek

Írta : Mohamed Mbougar Sarr
Eredeti cím : De purs hommes
Eredeti kiadás : 2018
Magyar cím : Ugyanolyan emberek
Fordította : Balla Katalin
Kiadó : Park Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2024
Terjedelme (oldalszám) : 168
100
Vidd hírét!
 
 

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már a kirekesztés valamilyen formájával. Talán azért, mert nem illettünk bele a közösség normarendszerébe, vagy mert kicsit máskép szemléltük a világot, mint a körülöttünk élők. Mohamed Mbougar Sarr Ugyanolyan emberek című regényében éppen ezt a kirekesztést állítja műve középpontjába, olyan témákat feszegetve, mint a másság elfogadása, a társadalmi normák megkérdőjelezése és áthágása, és a közösség reakciója mindezekre.

Sarr mélyre ás a szexualitás, a gender és az önazonosság rétegeiben, a történet mélyen belenyúl a társadalmi és lélektani struktúrákba, elénk tárva az előítéletek, a félelem és a társadalmi elvárások bonyolult rendszerét, amelyben kegyetlenül bánnak azokkal, akik eltérnek a megszokottól. Mindezt egy fiatal értelmiségi férfi szemén és lelkén keresztül láttatja egy nehéz útkeresés közepette. A történet központi, fájdalmasan aktuális kérdése, hogy mit jelent önmagunkkal szembenézni egy olyan közösségben, amely mindenféle másságot bűnnek tekint, és mindez hogyan hat a társadalomban betöltött szerepeinkre és személyes kapcsolatainkra. A regény lassan, de biztosan arra kényszerít minket, olvasókat, hogy elgondolkodjunk azon, hogy milyen árat fizetünk, ha hagyjuk, hogy társadalmi előítéletek uralkodjanak fölöttünk.

Egy sokkoló képpel indul a történet, egy erőteljes szimbólummal, amely a társadalom által kirekesztett, elutasított emberek sorsát sűríti magába. Sarr egy kiásott és meghurcolt test látványán keresztül tulajdonképpen megragadja a regény teljes mondanivalóját. Ez a szimbólum egyetlen jeleneten, de tulajdonképpen egyetlen képen keresztül meg tudja mutatni a közösség brutalitását és merev elutasítását minden olyannal szemben, ami kívül esik a megszokott társadalmi kereteken. A holttest megjelenése nemcsak magára a halálra utal, hanem a társadalmi megsemmisítés szimbóluma is. Egyszerre jelképezi a társadalmi bűnbak szerepét és az áldozatot, akinek a puszta létezése provokálja a fennálló rendet.

Ezt a sokkoló képet a szerző egy rejtélyes videóval vezeti be a regénybe már a történet elején, amelyben meggyaláznak egy eltemetett halottat, Amadout: kiássák és kihurcolják a temetőből. A regény főhősét, Ndénét ez a megrázó videó indítja el a kételkedés és az önvizsgálat útján. A videóra egy számára fontos nő, Rama – akivel intim és lelki viszonyt ápol – hívja fel a figyelmét. A látvány nem hagyja nyugodni, ezért elindul feltárni a videó rejtélyét, és megismerni az áldozatot. Nyomozása során egyre inkább azzal szembesül (de ezt valahol mindig is sejtette), hogy a közösségében mélyen gyökerezik a félelem és az intolerancia. A regény így egy személyes és társadalmi szinten is zajló útkeresés története, amelyben Ndéné kénytelen újragondolni a világhoz való viszonyát és a ránehezedő elvárásokat. Miközben próbálja megérteni az erőszak és a kirekesztés forrását, olyan emberekkel találkozik, akik segítik vagy akadályozzák ezen az úton, és közben egyre mélyebben elmerül a társadalmi normák szövevényes hálójában és saját személyes küzdelmeiben. Ezek a szereplők különböző módokon viszonyulnak a közösségi elvárásokhoz és a kirekesztés problémáihoz. Mindannyian más-más perspektívából mutatják be a nemi és társadalmi identitás komplexitását.

A regény központi alakja Ndéné, az irodalomtanár, aki a legközvetlenebbül tapasztalja meg a kiközösítés fájdalmát, miközben egyre mélyebbre jut saját önismereti útján. Nehéz útja során két erős nő segíti vagy éppen provokálja abban, hogy továbblépjen a keresésben. Egyikük Rama – akit már említettem –, egy egyszerű, ám végtelenül szabad gondolkodású lélek, aki saját igazságkeresésével inspirálja Ndénét, és segít neki szembenézni önmagával és a vele szemben támasztott elvárásokkal, miközben csendes támogatást nyújt. A másikuk pedig Angela, aki ugyancsak fontos szerepet játszik Ndéné fejlődésében. Ő inkább intellektuális és végtelenül provokatív alkat. Folyamatosan és kemény szavakkal provokálja Ndénét, hogy bizonytalanságai és félelmei ellenére minél mélyebbre ásson önmagában. Mindkét nő a maga sajátos módján mutatja be Ndénének, hogy a szexualitás és az identitás kérdése sosem fehér vagy fekete.

Fontos még megemlíteni Samba Avát, a titokzatos transzvesztita figurát, aki szintén a nemi szerepek és az identitás kérdésében kínál egy újabb értelmezési lehetőséget, ugyanis transzvesztitaként különös helyet foglal el ebben az erősen konzervatív környezetben. Samba Ava jelenléte a regényben arra utal, hogy a társadalomban létező nemi normák újragondolása nemcsak időszerű és szükséges, hanem elkerülhetetlen. Megjelenése révén a regény a nemi identitás kérdését mélyebb szinten is megközelíti.

Ndéné családjában, ahogy az sok muszlim közösségben jellemző, a vallásosság, a hagyományok tisztelete, a nemi szerepek és a társadalmi elvárások szigorú normákként érvényesülnek. Az apja által támasztott elvárások komoly nyomást gyakorolnak rá, mivel a család hírnevének megőrzése és a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kiemelten fontos számukra. Ndéné viszonya a családjával nagyon ellentmondásos. Miközben vágyik arra, hogy a család büszkesége lehessen, egyre inkább úgy érzi, hogy nem találja a helyét ebben a környezetbe. Egy idő után már képtelen azonosulni ezzel a merev értékrenddel, ami végül teljes elszakadáshoz vezet mindattól, ami addig meghatározta.

A regénynek van egy másik fontos szereplője is, akit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a meggyilkolt és kiásott homoszexuális fiú anyja. Ő testesíti meg az anyai veszteség fájdalmát és a hiábavaló küzdelmet a társadalmi elvárásokkal szemben. Általa érthetjük meg, hogy a társadalmi kirekesztés és a homofóbia egész családokra hat, fontos emberi kapcsolatokat téve tönkre. Felveti a társadalmi tabuk lebontásának fontosságát és sürgősségét is, hiszen ez a jelenség kevés kivételtől eltekintve szinte minden közösséget érint. Összességében a regény szereplői nemcsak egyéni történeteket mesélnek el, hanem egy összetett társadalmi szövetet alkotnak. A szereplők közötti kapcsolatok rávilágítanak arra, hogy a változás nem csupán egyéni, hanem kollektív felelősség is.

Sarr regénye fontos mű, mely sokat segíthet a közbeszéd elindításában és önmagunk kérdéshez való viszonyának vizsgálatában. A kirekesztés ugyanis nem csupán marginális probléma, hanem széles körben elterjedt társadalmi jelenség. Mindannyiunk felelőssége, hogy tegyünk ellene, és elinduljunk a megértés és elfogadás útján, hiszen közösségünk ereje azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni és támogatni egymást, különbségeinktől függetlenül.

Sarr prózája szimbolikus, mélyen elgondolkodtató és provokatív. Mélyen elkötelezett a társadalmi kérdések iránt, leggyakrabban az afrikai valóság specifikus problémáira reflektál, ezeket a témákat azonban univerzális érvényességgel és érzékenységgel dolgozza fel. Irodalmi munkásságával hozzájárul a nyitotabb és elfogadóbb társadalmi párbeszédhez. Stílusában ötvözi a szimbolizmust, a lírai hangvételt és az afrikai történetmesélés gazdag hagyományait. Ezzel írásaiban egy különleges, sajátos atmoszférát teremt. Mély empátiával és gyakran provokatív megközelítéssel mutatja be, hogyan fonódnak össze a helyi kulturális sajátosságok és a globális problémák. Így írásai nemcsak egzotikusak, hanem rendkívül aktuálisak is, hiszen univerzális kérdéseket érintenek.

Ajánlom mindazoknak, akik provokatív, gondolatébresztő történetekre vágynak, akik érdeklődnek a társadalmi igazságtalanságok mélyebb megértése iránt, és akik erősíteni szeretnék magukban a rugalmasságot az emberi sokszínűség elfogadásában, mert bár különbözőek vagyunk, mégis ugyanazok az emberi érzések kötnek össze bennünket.

Mohamed Mbougar Sarr (Antoine Tempé fotója)
Mohamed Mbougar Sarr (Antoine Tempé fotója)

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban. Egy szenegáli faluban, Diourbelben nőtt fel, majd Franciaországban folytatta tanulmányait. Írásaiban leginkább a társadalmi egyenlőség, a nemi szerepek, az identitás és a gyarmati örökség kérdéseivel foglalkozik. Az áttörést számára a Terre Ceinte című regénye hozta meg, de a magyarul is megjelent Az emberek legtitkosabb emlékezete (fordította Bognár Róbert) című regénye nyerte el a legnagyobb elismerést, a rangos Goncourt-díjat.


Vidd hírét!