Li-yan még jóformán kislány, de már felnőtt módjára vesz részt a családja mindennapi életében. A falu, amelyben lakik, egy meredek hegyoldalban fekszik, távol a civilizációtól, ám Li-yan még azt sem érti, hogy ez a szó pontosan mit is jelent. Hallott már nagyvárosokról, autókról, tévéről, mert az iskolában a tanítója sokszor beszélt ezekről a dolgokról, számára azonban nem sokat jelentenek. Boldog, mert úgy tűnik, otthon végre komolyan veszik, és fél, mert úgy érzi, nem elég jó ahhoz, hogy majd megfelelő feleség és háziasszony legyen belőle. Mindemellett szorong, mert tudja, hogy eljön a nap, amikor a-mája, vagyis az édesanyja, aki a falu bábája, magával viszi, hogy jelen legyen egy szülésnél, hogy később majd ő is bába lehessen.
Élete, akárcsak a falu többi lakójáé, generációkon átívelő hagyományok, szokások, rituálék és hiedelmek köré épül. Itt mindennek rendje van, és elég szigorú büntetés vár azokra, akik nem tisztelik azt. Mivel a többség teatermesztésből él, és a megélhetés az éghajlattól függ, a jövedelem nem állandó, és folyton dolgozni kell. Nem sok idő marad arra, hogy fiatal lányok másfajta életről ábrándozzanak, de egy szülésnél való segédkezés elég sok mindent képes megváltoztatni egy serdülő lány életében. Ez a tapasztalat ugyan még nem mozdítja ki teljesen sarkaiból a világot Li-yan számára, az idegen férfi érkezése a faluba viszont már igen, és lassan mindenki szembesül azzal, hogy az élet megváltozik Forráskúton.
Ha még sosem kóstoltunk zöld teát vagy bármilyen más, Kínából származó teát, e regény olvasása közben nagy valószínűséggel meg fogjuk tenni. (Én ezeket a sorokat is jázmin tea szürcsölgetése közben írom.) A teának ugyanis olyan meghatározó szerepe van ebben a könyvben, hogy lehetetlen ellenállni vonzerejének. Azt persze tudjuk, hogy Kína ma is nagy teatermelő ország, de Lisa See könyvének segítségével egy másfajta tudással is gazdagodunk. A második világháborút követő években az ország nagy ütemű változásokon ment keresztül. Mao Ce-tung elnöksége alatt Kína erőltetett iparosítása zajlott, ami gazdasági katasztrófához vezetett, és a kínai történelem egyik legnagyobb éhínsége több mint húszmillió ember életét követelte. Az elszigeteltségben élő földművesek, teatermelők nemcsak megélhetésbeli, hanem civilizációs károkat is szenvedtek, többségük ugyanis írástudatlan volt, és jobbára olyan közösségekben élt, ahol erőteljesen jelen volt a népi vallásosság. Ennek köszönhetően olyan babonás nézetek határozták meg az emberek mindennapjait és ünnepnapjait, amelyekben nagy szerep jutott a szellemeknek, az állatoknak, a halottaknak, a különböző bajelhárító szertartásoknak, természeti erőknek. Miközben ezek az emberek az évszázados hagyományokhoz való makacs ragaszkodással zárták ki az idegeneket és az újításokat a falvaikból, a nagyvárosok sebesen haladtak a változás és fejlődés útján. Nos, Lisa See könyvében egy ilyen világ tárul elénk, megismerjük a teatermesztés bonyolult módját és a köréje fonódó történeteket.
Amikor Li-yan kudarcot vall az első bábáskodás során egy szülésnél, már érzi, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozik benne. Bár minden erejével küzd, mégsem sikerül teljesen azonosulnia az ősi akha hagyományokkal, amelyek gyakran a kegyetlenkedés határát súrolják. Úgy érzi, valami többre vágyik, valamire, ami túlmutat a mindennapi falusi élet korlátain, a cölöpökre épített ház alatti egyszerű léten. Kénytelen elviselni az édesanyja és a sógornői megvetését alkalmatlannak vélt teljesítménye miatt a szüléskor, de örömét leli abban, hogy a családban egyedüliként iskolába járhat. Egy nap egy idegen férfi jelenik meg a faluban, aki egy különleges tea után érdeklődik, azonban úgy tűnik, hogy senki sem hallott erről. Itt veszi kezdetét egy olyan történet, amely nagy ívet írva később ugyanide tér vissza.
Li-yan első személyben meséli el az eseményeket, eleinte gyermekként, gyermeki érzelemvilággal, félelmekkel és vágyakkal. Ahogy telik az idő, szavai választékosabbak lesznek, már egy fiatal felnőtt nő belső világát mutatják, aki elég sokat szenvedett ahhoz, hogy tudja, az életben mindennek megvan az ára, így a félelemből meghozott döntéseknek is. Két erőtér vonzásában áll, egyrészt kötik, sőt kényszerítik a hagyományok, másrészt a saját józansága, érzelemvilága hívja egy szabadabb és öntudatosabb lét felé. Az idegen férfi érkezése megadja neki ez utóbbinak a lehetőségét, mert tanult lányként a falubeliek egyedül rá támaszkodhatnak, ha tolmácsra vagy információra van szükségük. Li-yan megismerkedik egy titokzatos teafajtával, más teatermesztőkkel, és megbarátkozik a gondolattal, hogy el fogja hagyni a faluját, hogy segíthessen a családján. Ez az utazás váratlan fordulatokban bővelkedik, de végül sikeres életet biztosít számára, amelyben az alázatossága és a kitartása nagy szerepet játszik. Látszólag tökéletes életében csak egy múltbéli cselekedetének árnya nyugtalanítja, és ez arra készteti őt, hogy több év után visszatérjen szülőfalujába, Forráskútra. Kissé keserűen tapasztalja, hogy az életvitel gyökeresen megváltozott, de örömmel tölti el, hogy a-mája megőrizte az ősi hagyományokat, személyiségének sajátosságait és a közös titkukat is. Elégedettnek érzi magát, de úgy tűnik, az élet még tartogat számára meglepetést, és helyrehozhatja a múltban elkövetett hibát.
Lisa See nagyszerűen megírt történetet ad az olvasó kezébe. Regényének központi alakja egy zárt, mai szóhasználattal élve elmaradott társadalomban élő fiatal lány, aki, miután házasságon kívüli gyermeket fogan, nem tud megbirkózni az ilyenkor megszokott eljárásokkal. Bár azt hiszi, hogy a legerősebb érzés benne a szégyen, rádöbben, hogy létezik ennél erősebb érzelem is a szívében, az, amelyet a gyermeke iránt érez. A szégyen fogalma szinte uralkodó módon jelen van a regényben, eleinte feldolgozatlan, sorsszerűnek tekintett események kapcsán, később érettebb megközelítésben. Elgondolkodtató, milyen erős hatással bír az életben, és elrettentő, hogy a szégyenérzet elkerülése érdekében mire képes az ember, beleértve akár a gyilkosságot is. Megkapó a bátorság, amivel egy fiatal lány szembeszáll mindazzal, amit ismer, és vállalja az ismeretlent, ezzel erőt és reményt adva a változásra azoknak is, akiknek köreiből eltávozik, anélkül, hogy ezt bárki tudatosítaná. Vannak kimondott és ki nem mondott kérdések is a regényben, mindegyik egyformán jelentős, bár a kimondott kérdések kevesebb elmélkedést igényelnek. A ki nem mondott kérdések között számomra az a legmeghatározóbb, amely körülbelül így fogalmazható meg: miből táplálkoznak a hagyományok és létezik-e olyan erő, elszakíthatatlan kötelék, amely képes felülírni ezeket? A szerző jól bánik ezekkel a kérdésekkel, akár megválaszolja azokat, akár nem, és végső soron azok a kérdések hatnak mélyebben az olvasóra, amelyekre talán még a regény elolvasása után sincs végső válasz.
Lisa See kínai-amerikai családból származik. A Tealevelek szárnyán című könyvében mélyrehatóan foglalkozik az Amerikában élő kínaiak sorsával és társadalmi helyzetével, de korábban saját családja történetét is írásba foglalta az On Gold Mountain: The One Hundred Year Odyssey of My Chinese-American Family című könyvében. A New York Times sikerlistás szerzőjeként elnyerte a Dél-Kaliforniai Kínai Történelmi Társaság Golden Spike Díját, és a Kínai Amerikai Nők Szervezete 2001-ben az Év Asszonyának választotta. A kínai nők sorsával kapcsolatos kérdések munkásságának központi témáját képezik, legyen szó az anyaország határain belül vagy külföldön élő nőkről. Regényeiben szereplő nőalakjai küzdenek a társadalmi elnyomás, a műveletlenség, a kényszerházasság, a babonák és a kizsákmányolás ellen.
Végül érdemes néhány szót ejteni a teáról, amely szintén főszereplője a regénynek. Nagyon találó a könyv címe, úgy érezhetjük, hogy a történet tényleg tealevelek szárnyán születik, érik be és szüretelődik le. Sokat megtudunk a teatermesztésről, ami részben annak köszönhető, hogy a szerző is jelentős kutatásokat végzett a témában, így meglehetősen részletesen és érzékletesen ír róla. A tea egyfajta rituális eszköz ebben a bemutatott közösségben, de nem csak ebben, hanem a világ azon tájain is, ahol ismerik és fogyasztják, beleértve a nyugati országokat. Lisa See olyan módon közvetíti a tea ízét, fajtáit, a teafák jellegzetességeit, betegségeit, a szüret, a feldolgozás és érlelés folyamatát, miközben egy drámai, veszteségekkel és gyásszal átszőtt történetet mesél, hogy kedvet érzünk a tea megkóstolásához. Talán elsőre nem fogjuk érteni, miről beszélnek a könyvben megszólaltatott teaszakértők és teamesterek, de érdemes egy kis időt szentelni ennek az élménynek, megéri – akárcsak a regény elolvasása.