Gladwell napjaink egyik legfelkapottabb tényírója, jó érzékkel választja meg történeteit, kiválóan bánik a szavakkal, tudja, hogyan kell megragadni az olvasók figyelmét. A befolyásolható, ne adj` Isten tájékozatlan, esetleg az empátiára képtelen olvasót gyakorlatilag az orránál fogva vezeti. Ünnepelt író, miközben a társadalomtudósok minden bizonnyal a nyakának ugranának a “tudományos” módszerei miatt.
A Kérdezz meg egy észak-koreait! lapjain olyan interjúkat szed csokorba a szerző, melyek a sztálinista rezsimből származó disszidensekkel készültek. Tizenkét részből áll, és gyakorlatilag az élet minden fontosabb kérdését, problémáját érinti a klasszikus kérdezz-felelek stílusában.
Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) játékosa a kiemelkedő tudásúak között is a legjobbak egy szűk csoportját képviseli. Köszönheti ezt részint jellemének, részint munkamoráljának, s nem kevésbé tudatosságának. Tudatosság, ami alapvetően határozta meg a pályán kívül elért eredményeit is.
Lenyűgöző ahogyan Irvin D. Yalom ír: érthető, érett, választékos, lényegre törő. Nagyon szépen vezeti a történetét, apró részletekben mutatja meg nekünk életének legfontosabb állomásait, kronologikus sorrendben. Sokat foglalkozik gyermekkorával, és annál is többet szakmájával, karrierjével, a terápiával, csoportterápiával.
A K2 fekete napjának utólagos megelevenítésére tett kísérletük során Padoan és Zuckerman rengeteg nyersanyagot halmoztak fel, többek között a túlélők beszámolóit. Bevallásuk szerint a temérdek mennyiségű információból minden esetben a leginkább ellenőrizhetőt emelték be munkájukba. A teljes történetet a maga valóságában képtelenség lenne utólag bemutatni, ennek ellenére is igyekeztek a lehető legpontosabban összerakni a csúcstámadás előkészületeinek eseményeit, a mászás történetét, valamint a tragédia éjszakájának ismerhető mozzanatait.
Matt Fitzgerald a maguk teljességében mutatja be az eseményeket, kiemelkedő színvonalú szakmai- és tudományos magyarázatokkal ellátva, néhol már-már zavarba ejtő részletességgel és pontossággal. A szerző elképesztő mennyiségű energiát fektetett abba, hogy szakmailag igényes, hiteles munkát tegyen le az asztalra.
A legújabb típusú hadviselés egyik nagyon fontos ismérve, hogy a magasan fejlett technikai eszközök beépítésével szinte szemünk láttára zajlanak a háborúk. Brett Velicovich erre rátesz még egy lapáttal a kiválóan megírt Drónharcosban, hiszen a nagyon közeli múlt történéseit írja le. Sokszor olyan eseményeket tár elénk, amelyeknek a mai napig sem került pont a végére.t
Vajon képes-e az egyén oly módon feldolgozni a múlt történéseit, hogy esetenként tanuljon belőle, és ne kövesse el folyamatosan ugyanazokat a hibákat: történetesen a minduntalan visszatérő háború útjára lépés helyett inkább a békét élje meg mindennapjaiban. Janne Teller maga is felveti, hogy bármit teszünk is, azt a történelem diktálja, és a történelem senkit nem tud megváltoztatni. Ugyanakkor állítja, hogy folyamatosan szembe kell néznünk a múltunk kegyetlenkedéseivel, esélyt adva a folyamatos tanulásnak.
Az antropológus szerző beleszeret egy nepáli férfiba, és választottja hazájába költözik, egy isten háta mögötti nepáli faluba. Egy szigorú erkölcsi és szokásrenddel rendelkező bráhman családban találja magát olyan életkörülmények között, amilyenekre sosem gondolt volna. A könyvben ugyanakkor mindvégig érezni lehet, hogy a szerző nem tudja sajátjának tekinteni második otthonát: mást jelent az antropológus szerepében megfigyelőként részt venni a közösség életében, és egészen mást a közösség befogadott tagjaként.
Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával.
