Szerző: Elike

Tovább
Kritika
|
100

Brett Velicovich – Christopher S. Stewart: Drónharcos

A legújabb típusú hadviselés egyik nagyon fontos ismérve, hogy a magasan fejlett technikai eszközök beépítésével szinte szemünk láttára zajlanak a háborúk. Brett Velicovich erre rátesz még egy lapáttal a kiválóan megírt Drónharcosban, hiszen a nagyon közeli múlt történéseit írja le. Sokszor olyan eseményeket tár elénk, amelyeknek a mai napig sem került pont a végére.t

Tovább
Kritika
|
70

Janne Teller: Macskaköröm

Vajon képes-e az egyén oly módon feldolgozni a múlt történéseit, hogy esetenként tanuljon belőle, és ne kövesse el folyamatosan ugyanazokat a hibákat: történetesen a minduntalan visszatérő háború útjára lépés helyett inkább a békét élje meg mindennapjaiban. Janne Teller maga is felveti, hogy bármit teszünk is, azt a történelem diktálja, és a történelem senkit nem tud megváltoztatni. Ugyanakkor állítja, hogy folyamatosan szembe kell néznünk a múltunk kegyetlenkedéseivel, esélyt adva a folyamatos tanulásnak.

Tovább
Kritika
|
80

Elizabeth Enslin: Amíg az Istenek aludtak

Az antropológus szerző beleszeret egy nepáli férfiba, és választottja hazájába költözik, egy isten háta mögötti nepáli faluba. Egy szigorú erkölcsi és szokásrenddel rendelkező bráhman családban találja magát olyan életkörülmények között, amilyenekre sosem gondolt volna. A könyvben ugyanakkor mindvégig érezni lehet, hogy a szerző nem tudja sajátjának tekinteni második otthonát: mást jelent az antropológus szerepében megfigyelőként részt venni a közösség életében, és egészen mást a közösség befogadott tagjaként.

Tovább
Kritika
|
100

Antti Tuuri: A téli háború

Antti Tuuri háborús naplók, visszaemlékezések és a háborúban egykoron részt vevők interjúinak alapján írta meg A téli háborút. Noha a történet fiktív, a szereplők sem valósak, a leírások nagyon is élethűek és pontosak. A finn szerző annyira hitelesen rajzolja meg a valóságot, hogy rövid időre magunkat is a lövészárokban érezhetjük, a szüntelenül röpködő gránátszilánkok és lövedékek közepette, néha az olvasó is azt érzi, hogy rászakad az ég.

Tovább
Kritika
|
80

Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal

Vajon mit jelent a szülőföldből kiszakadva elvándorolni, és egy teljesen idegen kulturális- , nyelvi- vagy – ha úgy tetszik – társadalmi közegben (újra)szocializálódni? Mit jelenthet az önmagát, az önazonosságát újraalkotni kényszerülő egyén számára szakítani a gyökerekkel, elengedni a sóvárgásra ítéltetett múltat, elfogadni az emlékezés irányíthatatlanságát, és az alapoktól építeni újra mindent, többek között a részben megsemmisült egyént? Bodrožić művét olvasván választ kaphatunk a fentebb megfogalmazott kérdésekre.

Tovább
Kritika
|
100

Donnie Eichar: Halálhegy

1959 februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban.

Tovább
Kritika
|
100

Beck Weathers – Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet

Beck Weathers számára nem az az igazi tragédia, ami 1996 tavaszán történt az Everesten, hanem lelke sérült és életképtelen világa, aminek egyik folyománya a fizikai értelemben vett, az empíria szintjén is értelmezhető baleset volt. És nem akkor győzött, amikor felért a Seven Summits néhány csúcsára, de nem is akkor, amikor tetszhalálából visszafordulva lejött az Everest halálzóna körüli pontjáról, hanem amikor a világot bejárva, saját beteljesülését keresvén megtalálta bensője békéjét.