Szerző: Emőke

Tovább
Csigó Katalin: Átkelők (Jaffa, 2023)
Kritika
|
94

Csigó Katalin: Átkelők

Az író annak a kettősségét domborította ki a könyv lapjain, hogy a terápiában a terapeuta arra törekszik, hogy a pácienst a lehető legközelebb hozza a valósághoz, ugyanakkor a szerelem éteri, misztikus, költői oldalát se tagadja meg, így ebben az esetben olyasmit is el lehet mondani a szerelemről, amit terapeutaként nem. Ennek köszönhetően a leírások nem túl szakmaiak, és tartalmazzák a terapeuta saját ki nem mondott gondolatait, megfigyeléseit, testi érzeteinek leírását is.

Tovább
Jodi Picoult & Jennifer Finney Boylan: Bódító méz (Athenaeum, 2023)
Kritika
|
96

Jodi Picoult & Jennifer Finney Boylan: Bódító méz

Jodi Picoult könyvei a szerelemről, barátságról, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szólnak, gyakran igazi, mély tragédiákkal átszőve. A szereplői hétköznapi emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, és teljesen szokványos érzelemvilággal és megoldásokkal próbálkoznak boldogulni az életben. A szerző mégis minden alkalommal sikerrel lépi túl a korábbi könyvei által felállított mércét, és lepi meg az olvasóit egy olyan témaválasztással, amiről kevés lenne csupán annyit mondani, hogy eddig még nem volt ilyen. Mindez a Bódító mézre is igaz.

Tovább
Meriel Schindler: Az elveszett Schindler kávéház (Európa Könyvkiadó, 2023)
Kritika
|
100

Meriel Schindler: Az elveszett Schindler kávéház

„Az elveszett Schindler kávéház” Meriel Schindlertől inkább elbeszélés, emlékezés és elmélkedés, mint történelmi regény, amely közben nemcsak a Schindler család boldog és viszontagságos időszakait, hanem az igazsághoz, a traumákhoz, az összetartozáshoz fűződő viszonyunkat is nagyító alá veszi. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy miért is nagyszerű ez a mű, részben a befektetett munka, a személyes érzelmek, a hiteles történetmesélés, részben pedig a mindannyiunkat érintő felelősség miatt az.

Tovább
Mikki Brammer: Minden, amit megbántam (Helikon, 2023)
Kritika
|
80

Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

A harmincas évei közepén járó Clover haláldúla. Érzelmi, fizikai és lelki támogatást nyújt az életvégi problémákkal küzdőknek. Clover egyes szám első személyben mesél, ettől személyesebb és hitelesebb lesz a könyv hangulata. Lényegében az ő pszichológiai fejlődésének vagyunk szemtanúi, és annak, ahogy a haldoklók megváltoztatják az életét és a saját magához fűződő viszonyát. A könyv tehát sokkal inkább egy fiatal nő belső utazásáról szól, mint magáról az elmúlásról.

Tovább
Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei (Jelenkor, 2023)
Kritika
|
86

Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei

Yoko Tawada írásaiban a szokatlan és a megszokott, az elfogadott és az elutasított, a normális és az abnormális között alig észrevehető feszültség bújik meg. Meglehetősen meredek gondolat az ember kihalásának ténye, még inkább az erről diskuráló állatok csoportjának fantáziaképe, azonban a sorok között fájdalmas, ki nem mondott igazságok lapulnak. Ennek köszönhetően a mű egyszerre lehangoló és elgondolkodtató.

Tovább
Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában (Alexandra, 2022)
Kritika
|
99

Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában

A Moszkva-trilógia befejező részében Montefiore szépen ívelve kerekíti a történetet, valahogy az az érzése az olvasónak, hogy minden a helyére kerül, pedig cseppet sem ideális az események alakulása. Van a regény végén egy feloldás, az lehet az érzésünk, hogy a dolgok úgy voltak jól, ahogy voltak. Aztán van egy pont, ahol a múlt összeér a jelennel..

Tovább
Sue Monk Kidd: Vágyak könyve (21. Század Kiadó, 2022)
Kritika
|
97

Sue Monk Kidd: Vágyak könyve

Sue Monk Kidd igazán merész történetszövést követ, alapjaiban rengeti meg a klasszikus elméletet arról, hogy mi volt az asszonyok szerepe a jézusi időkben. És természetesen akkor még nem is említettük Jézust, akinek személye köré olyan megdönthetetlen kultusz épült, hogy elképzelhetetlennek tartjuk, hogy szerelmes is lehetett, mindenféle egyéb emberi vonásokkal együtt. A regény célja azonban nem a több ezer éves vallásos hit provokálása.