Bár Kosinski sose állította, hogy műve önéletrajzi ihletésű, személyes élményeit dolgozza fel, a regényben foglaltak sok ponton megegyeznek Kosinski gyermekkori eseményeivel. Akárhogy is, a mű döbbenetes drámaisággal ragadja meg a második világháború eddig (számomra) ismeretlen aspektusait, betekintést adva abba a világba, amely a háttérben, az erdők és völgyek rejtekében vészelte át a háborút.
Iturbe regénye, ha egészben nézzük, az első oldalaktól az utolsókig a reményt idézi meg, annak ellenére, hogy nem kíméli az olvasót a legalantasabb, méltatlan és visszataszító, nem ritkán brutális helyzetek bemutatásától sem. Hogy miért kell egy olyan helyen, ahol egy darab kenyér vagy fonnyadt krumpli héja felbecsülhetetlen kincseket ér, néhány haszontalan könyv miatt egy fiatal lány életét kockáztatni, azt csak az érti meg, aki felismeri, hogy a túlélés több az életben maradásnál.
A Rabolt szerelem egy nyolc elbeszélést tartalmazó kötet, amelyben különböző korú, állapotú, karakterű, alkatú nők változatos történeteit meséli el, ezekben azonban egyvalami közös és megkérdőjelezhetetlen, és ez a bántalmazás ténye. Ezzel a változatos esetbemutatással a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy bárkiből lehet áldozat, akár minden előzetes figyelmeztetés vagy jel nélkül is.
Jakob és Moses története szinte meseszerű; olyan, mintha egy kalandregényt olvasnánk, amelyben a főhősöknek különféle mesebeli alakokkal kell megküzdeniük, útjukat a jó és a rossz állandó harca szegélyezi, amíg célba érnek. Bár a történetük egy kegyetlen világban zajlik, mégsem ez az, ami átütően érezhető a regény olvasása közben, sokkal inkább egy eszményi, tiszta és emberséges világ felé való törekvés hatja át.
Az eugenika meglehetősen erős befolyással bírt a második világháború holokauszt-kérdésére. A könyvben szereplő történet bizonyos szempontból ennek a kérdéskörnek a központi részéhez kapcsolódik, valós alapokon és történelmi tényeken nyugszik.
A női test és más összetevők egy szokatlan, felkavaró, érdekes és provokatív mű, amely arra késztet, hogy tovább lássunk annál, mint amit már begyakoroltunk és megszoktunk. Nem moralizál, helyette inkább megjelenít, majd magára hagyja az olvasót, hogy maga döntsön a látottak és a hallottak felől.
Linda Boström Knausgard hatalmas érzelmi hatást elérő regényében nincs élesen körvonalazva a múlt és a jelen, sőt, az sem teljesen világos, hogy hol van a határ az élők és a holtak világa között, mégis valahogy egyértelmű, hogy mi történik. Apró mozzanatokból, utalásokból, jelenetekből és szeretetből vagy az utána való vágyból áll össze az egész történet, amelyben valahogy egy kicsit mindenkivel együtt lehet érezni.
Egyszerű és mégis lélekhez szóló hangvételű történetszövésen keresztül látjuk és tapasztaljuk meg, hogyan képes egy gyerekből felnőtt válni egy súlyos mértékben és sok oldalról korlátozott környezetben úgy, hogy közben végig képes megőrizni önmagát. Egy kicsit az az érzése is lehet az olvasónak, hogy ez a könyv a hála könyve is, mert többször előfordul közvetve vagy közvetlenül ennek kifejezése különböző helyzetek, tárgyak kapcsán.
A regény komoly kutatómunka eredménye, részteles és alapos megrajzolása mindazoknak a körülményeknek, amelyek a Gulagon uralkodtak a második világháború után. Szépirodalmi értéke mellett történelmi értéke sem csekély, szereplőin keresztül komoly társadalmi rajza annak a kornak és állapotnak, amely ezen a hideg, sarkköri vidéken meghatározó volt. Cilka sorsát követve láthatóvá válik, hogy mennyi minden határozza meg egyetlen ember sorsát, és olykor mennyire törékeny és vissza nem térő alkalmakon múlik az életünk.
‘Az ehető nő’ Atwood első regénye; stílusában és szerkezetében már jól kivehetőek a szerzőre jellemző jegyek, a témát nem is említve. Margaret Atwood nem csupán szépirodalmi, hanem filozófiai és szociológiai tanulmánynak is beillő regénye értékes és elgondolkodtató darabja a feminista prózának, amelyet akkor is érdemes kézbe venni, ha egyik oldal mellett sem foglalunk állást.
