A női test és más összetevők egy szokatlan, felkavaró, érdekes és provokatív mű, amely arra késztet, hogy tovább lássunk annál, mint amit már begyakoroltunk és megszoktunk. Nem moralizál, helyette inkább megjelenít, majd magára hagyja az olvasót, hogy maga döntsön a látottak és a hallottak felől.
Linda Boström Knausgard hatalmas érzelmi hatást elérő regényében nincs élesen körvonalazva a múlt és a jelen, sőt, az sem teljesen világos, hogy hol van a határ az élők és a holtak világa között, mégis valahogy egyértelmű, hogy mi történik. Apró mozzanatokból, utalásokból, jelenetekből és szeretetből vagy az utána való vágyból áll össze az egész történet, amelyben valahogy egy kicsit mindenkivel együtt lehet érezni.
Egyszerű és mégis lélekhez szóló hangvételű történetszövésen keresztül látjuk és tapasztaljuk meg, hogyan képes egy gyerekből felnőtt válni egy súlyos mértékben és sok oldalról korlátozott környezetben úgy, hogy közben végig képes megőrizni önmagát. Egy kicsit az az érzése is lehet az olvasónak, hogy ez a könyv a hála könyve is, mert többször előfordul közvetve vagy közvetlenül ennek kifejezése különböző helyzetek, tárgyak kapcsán.
A regény komoly kutatómunka eredménye, részteles és alapos megrajzolása mindazoknak a körülményeknek, amelyek a Gulagon uralkodtak a második világháború után. Szépirodalmi értéke mellett történelmi értéke sem csekély, szereplőin keresztül komoly társadalmi rajza annak a kornak és állapotnak, amely ezen a hideg, sarkköri vidéken meghatározó volt. Cilka sorsát követve láthatóvá válik, hogy mennyi minden határozza meg egyetlen ember sorsát, és olykor mennyire törékeny és vissza nem térő alkalmakon múlik az életünk.
‘Az ehető nő’ Atwood első regénye; stílusában és szerkezetében már jól kivehetőek a szerzőre jellemző jegyek, a témát nem is említve. Margaret Atwood nem csupán szépirodalmi, hanem filozófiai és szociológiai tanulmánynak is beillő regénye értékes és elgondolkodtató darabja a feminista prózának, amelyet akkor is érdemes kézbe venni, ha egyik oldal mellett sem foglalunk állást.
Bár tele van félelemmel, kegyetlenséggel, fájdalommal, veszteséggel, azt lehet mondani, hogy ez a könyv a megbocsátás könyve is. Valahogy nem érezhető, hogy harag vagy ítélkezés jönne a sorokból, sokkal inkább feloldás és elengedés járja át.
A szerző az erdélyi kisvárosok tipikus hangulatát hozza elénk, teljes tükröt tartva a mindennapi élet elé. A pletykákat elmesélő Elvira néni személye valójában egy kollektív tudat kivetülése is, amelyben mindazok a valós és valósnak hitt történések szerepet kapnak, amelyek megragadják az érdeklődésünket.
A Piciny csodák kávézója egy könnyed, és kissé bonyolult szerelmi történet, pontosan olyan, amilyennel gyakran találkozni az életben is. Végső soron ez a lényeg, szórakoztató és figyelemelterelő, de nem kell túl nagy mélységekre és magasságokra számítani. A borítékolható végkifejletet csupán a hogyan kérdése teszi izgalmassá, a leírások viszont szépek, emberiek, és még reményteljesek is.
A mű az egyik legmegrendítőbb beszámoló, ami a hírhedt náci koncentrációs tábor eseményeit dolgozza fel. Rendkívül sokrétű, rengeteg valós eseményt érintő írás, amely kidomborítja a sokat vitatott és körüljárt témát, hogy hogyan képes az ember mindezekre a kegyetlenségekre, másrészt hogyan képesek az áldozatok olyan mértékű alkalmazkodásra, hogy a súlyos alultápláltság és végkimerülés állapotában is hatalmas energiákat mozgassanak meg a túlélés érdekében.
A Testamentumok életre hívása méltó módon tetőzi be A szolgalólány meséjének záró mozzanatát, amelyben úgy tűnik még, hogy Gileád stabil, elkülönült, független és sikeres állam. A szerző remek ismerője az emberi természetnek, és nem utolsó sorban az isteni törvényeknek is.
