Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
84

Douglas Preston: Becsapódás

Ha az emberiség sorsa a tét, nem lehet elég komolyan venni egy küldetést. Egy alig hihető történés lát napvilágot, amelyben fokozatosan kiderül, hogy a baj jóval nagyobb, mint ahogy látszik. A végzetes sors elkerülhetetlennek tűnik, szerencsék és balszerencsék sorozatán keresztül a főhősnek azonban mégiscsak sikerül megoldani a talányt, bár ezúttal az érdem nem csak az övé, a szerencsés véletlen jócskán bekavar a dologba.

Tovább
Kritika
|
80

Helen Bryan: A háború jegyesei

Helen Bryan ezúttal jobban választott. A háború jegyesei, bár jóval összetettebb a téma, mégis egyszerűbben megírt alkotás, mint a későbbi műve. Sehol nem hiányzik belőle a számomra is oly lényeges következetesség, emellett pedig reális, nyers, életszerű, mégis megható és mély történet. Sem írásmódban, sem történetben nem jellemzőek rá a túlzások, ez ad neki egy hitelességet.

Tovább
Kritika
|
80

Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója, Magyarország-szakértő 1983 óta él Budapesten családjával. Riporterként kiválóan ismeri ezeknek a tájegységeknek a történéseit, rendszerváltozásait, politikai és gazdasági zűrzavarait. Egyszer csak úgy gondolta, végigjárja a folyó útját magával a folyóval együtt, az utolsó ponttól, Sulinától kiindulva egészen a forrásig, Donaueschingenig, ahol a Breg es a Brigach patakocskák összefolyásából megszületik a Duna.

Tovább
Kritika
|
80

Nathan Filer: A zuhanás sokkja

Matthew Homes kilenc éves kisfiú, amikor egy nyaralás során, akarata ellenére, imádott bátyja halálát okozza. Fiatal, huszas évei elején járó felnőttként és pszichiátriai gondozottként emlékszik vissza a történtekre, látszólag teljesen véletlenszerűen, már-már szinte kaotikusan és mozaikszerűen összekapcsolva őket. Nathan Filer Costa Book-díjas regénye magyarul a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

Tovább
Kritika
|
100

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Nehéz megfogalmazni, mitől igazán különleges és nagyszerű olvasmány A láthatatlan fény. A történet valójában szomorú, mégis olvasás közben és után egy belső, csendes nyugalom uralkodik a bennünk. Valószínű, hogy nem csupán a történeti tények bemutatása volt a szerző célja, valami mélyebb szándék is sejthető. Bár az is lehet, hogy nincs semmiféle szándék, csak az író lelkivilágának vegytiszta megnyilvánulásának vagyunk tanúi.

Tovább
Kritika
|
80

Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája

Hilde Østby műve néha nehezen olvasható, néha az az érzése az olvasónak, hogy sokkal többet is bele lehetett volna vinni, de az ritkán, hogy kevesebb is bőven elég lett volna. Aztán az az érzésünk, hogy a történetek és a szereplők valami kusza véletlen folytán lettek kiválasztva, később mégis inkább az látszik, hogy nem. Érdekes folyamat ez, és mindenképpen egy egyedülálló alkotás születik a végén.

Tovább
Kritika
|
95

Marc Dugain: Óriások útja

Marc Dugain regénye tökéletesen megragadja a skizofrénia lényegét: az értelem és az érzelmek közötti kapcsolat elvesztését. Dugain nyilván azok számára írta, akiket érdekel a téma, és akik képesek szembenézni olyan borzalmakkal, mint amiket Edmund Kemper elkövetett. Vagyis csak erős idegzetűeknek ajánlom, és olyanoknak, akik tudják, mennyire nem felfogható és megérthető a megszokott megközelítéssel élve egy ilyen ember belső világa. De azoknak nagyon ajánlom.