Szerző: Emőke

Tovább
Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
88

Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc

A párbeszédek és éles helyzetek tipikusan „maiak”, nehéz lenne elvonatkoztatni attól, hogy a regény története napjainkban játszódik. A történet azonban sok pontján érinti az örökös kérdések körét: mivé változtatnak bennünket a fájdalmaink, félelmeink, el nem gyászolt kapcsolataink, lelki sebeink, és mivé tud változtatni valaki, akinek jelenléte, szeretete, figyelmének módja elemi erővel rombolja le veszteségből épített falainkat?

Tovább
Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal (Kossuth Kiadó, 2019)
Kritika
|
84

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

A náci haláltáborokba zárt roma nemzetiségűek sorsáról jellegzetesen kevesebb szembeötlő leírás jött létre, hiszen ők voltak kevesebben, Mario Escobar regénye ezt a hiányt pótolja nem kevés sikerrel. Főhősének, Helene-nek alakját egy német áplónő igaz története mintázta, akit öt gyerekével és cigány származású férjével Auschwitzba deportáltak.

Tovább
Rubin Eszter: Árnyékkert (Jaffa, 2019)
Kritika
|
100

Rubin Eszter: Árnyékkert

Rubin Eszter harmadik regénye egy jelentős , fordulatos, mély és pszichológiailag is precíz olvasmány, amely olyan mértékben hat az olvasóra, amilyen mértékben az hajlandó őszinte lenni. Kendőzetlenül tárja fel mindazokat a kapcsolati játszmákat, amelyek egy boldogtalan élet alapjait teremtik meg, és végső soron nem nevez meg tetteseket és áldozatokat, hiszen minden felnőtt felelős azért a helyzetért, amiben van.

Tovább
Sheila Heti: Változások könyve (Libri, 2019)
Kritika
|
84

Sheila Heti: Változások könyve

Anyának lenni életfeladat, és épp ettől ilyen sokoldalú, sokrétű a dolog. Ez az, ami ebben a könyvben egy valóságos, átélhető harc a főszereplő belső világában. Néhol humoros és szinte felszínes, máshol meg véresen komoly (a szó legszorosabb értelmében is akár), és olyan mély, hogy meg kell állni egy pillanatra az olvasásban, és végig gondolni a kérdést.

Tovább
Kal Pintér Mihály: Atyvilág (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
76

Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Az Atyavilág egy okosan megírt, szatírikus vonásokkal teletűzdelt olvasmány, ahol a gúny és irónia sem mindig nyíltan érhető tetten, hogy a társadalmi kritikáról ne is beszéljünk. Ezzel együtt van valami bonyolultság az egészben, néha úgy tűnik, hogy túlszínezett és elvont, annyira, hogy számos gondolatmenetet kell végigvinni, amíg kikerekedik valami értelmes üzenet az elolvasott szövegből.