Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
94

E. K. Johnston: Ezer éjszaka

E. K. Johnston könyveinek nagy része régi tündérmesék, fantáziák újratárgyalása, ilyen az Ezer éjszaka is. Valahogy sikerül neki nem elcsépeltté tenni, hanem felemelni mindazt, amit már más formában hallottuk, olvastunk. Ez a történet arról szól, hogy egy lány a nővére iránti szeretetből táplálkozva hogyan erősödik meg a meséken, szavakon keresztül, hogyan alakul varázslattá minden, amit elmesél és megálmodik, és hogyan menti meg a férjét a szörnyetegtől, aki az elméjét fogva tartja.

Tovább
Kritika
|
92

Száraz Miklós György: Írd fel házad kapujára

Száraz Miklós György alapos munka, de még inkább valami belső, alig érezhető humoros kedvesség nyomán egy rövid, de annál tartalmasabb írást ad az olvasónak. A kezdetektől indít, és meglehetősen gyakorlatiasan: a földet nevezi meg, amely bölcsője volt e különös, ellentmondásos nép születésének. Ebben az írásban sokkal inkább tematikailag, mint időrendi sorrend szerint követhetjük nyomon a zsidó nép és kultúra különböző állomásait.

Tovább
Kritika
|
84

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

A Szolgálólány meséje egy különös világba visz bennünket, ahol egy önkényesen megdöntött kormány nyomában a hatalom olyan tehetős férfiak kezébe kerül, akik rendre átértékelik a nők szerepét a társadalomban, elveszik a munkájukat, megfosztják őket a bankszámlájuktól, a joguktól, hogy önállóan rendelkezhessenek az anyagi javaik, a gyermekeik és végül a saját testük felett.

Tovább
Kritika
|
76

Arundhati Roy: Az apró dolgok istene

Arundhati Roy regénye nagyon élethűen mutatja be a gyermeki lélek vívódásait, a szeretet utáni sóvárgást, a sebeket, amelyeket az élet velejárójaként szerzünk, majd felnőttként újra és újra megélünk, feldolgozunk, vagy elszenvedünk. A könyv olyan belső mozzanatokkal van tele, mint a kisgyermekek értelmetlennek tűnő, önmaguk megnyugtatására szolgáló mondókázása, vagy mint a szerelem keletkezésének megfoghatatlan pillanata. Ezek az olvasóban emlékeket és részvétet ébresztenek, felkavarnak, feldühítenek, elvarázsolnak és sokkolnak.

Tovább
Kritika
|
94

Jodi Picoult: Apró csodák

Ezzel a regénnyel nem lehet melléfogni, ha szeretünk provokatív témákon emberbarát megközelítésben elmélkedni. Az értékét emeli az is, hogy a szerző maga számol be a folyamatról, amely a könyv megírását megalapozta, Jodi Picoult semmit nem bíz a véletlenre és a valótlan ábrázolásra: börtönt látogat, feketékkel, orvosokkal, nővérekkel és jogászokkal beszélget, előítéletekkel kapcsolatos kutatásokat folytat, szóval szereti belülről ismerni és felforgatni a dolgokat, nem csak a felszínt kapargatni.

Tovább
Kritika
|
80

Toni Morrison: Könyörület

Toni Morrison 2008-ban megjelent kilencedik regénye a rasszizmus kialakulásának gyökereit keresi. Az 1600-as évek végének fiatal Amerikájában játszódik, New York közelében, a rabszolgatartás kezdeti időszakában. Nők és férfiak kapcsolatáról szól, mely mindig a nők bántalmazásával végződik egy olyan világban, melyben a nők a “férfiból és a férfiért” vannak, melyben a nők “nem alakíthatják a világot, csak tűrhetik, ahogy a világ alakítja őket.”

Tovább
Kritika
|
80

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Félelmeink és csapdáink jönnek szembe velünk a sorokat olvasva, kimondva olyan kínosan igaz és elevenbe vágó kérdéseket, amelyekre ezekben a helyzetben feltétlen szükség van az ébredéshez és a továbblépéshez. A regény nem ígér egyértelmű és boldog beteljesülést, inkább azt mutatja meg, hogy hogyan lehet túlélni, és új emberként, tapasztalatokkal gazdagodva belelépni a holnapba.

Tovább
Kritika
|
100

Susan Abulhawa: Az ég és a víz kékje

Susan Abulhawa különös értékkel ruházza fel a mű szereplőit és élethelyzeteiket is. Ez azonban kevés lenne ahhoz, hogy megrendítő, magával ragadó olvasmányhoz juttassa az olvasót. Ő valami olyasmire is képes, amire csak kevesen: tiszta lelkülettel, átható szellemiséggel, reális és eleven módon beszél az olyan rettenetes dolgokról is, mint a nemi erőszak, vagy egy tragikus halál. A színek és érzelmek, karakterek és sorsok a szavai által életre kelnek és egymásba fonódnak.

Tovább
Kritika
|
98

Diane Ackerman: Menedék

A regény egy gyönyörűen megszerkesztett és megírt mű, részletgazdag, mélyreható elbeszélő stílusával a háborús irodalom egy igen értékes darabja. Nemcsak azt tudjuk meg belőle, hogy mi történt egy állatkerttel és annak állataival a második világháborúban, hanem azt is, hogyan fonódnak össze egymástól idegen emberi sorsok a közös cél és közösen átélt események kapcsán.