Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
70

Mary Jo Putney: A kém szerelme

Mary Jo Putney regényében nincsenek váratlan fordulatok, mert mindenki szép, mindenki hős, mindenki boldog, még a boldogtalanságot is boldogságra fordítva, és már a könyv közepén tudjuk, hogy Lady és Lord Kirkland összetartoznak, aztán várunk, hogy ők mikor jönnek erre rá. Amolyan túl szép, hogy igaz legyen az egész. Pedig az ötlet jó, érdekes, csak túl sekély a kivitelezés.

Tovább
Kritika
|
100

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált

Leon Leyson hatvanon túl írta le az első sorokat, története mégis a legegyszerűbb, legtisztább megfogalmazás, amit erről a témáról valaha olvastam. A téma érdekessége és izgalmassága sajnos vitathatatlan, ezért nem is igényel további hozzáfűznivalót. A módszer azonban mentes mindenféle sallangtól és szenzációkeltő erkölcsi prédikációtól, ítélkezéstől és felesleges érzelmi ömlengéstől.

Tovább
Kritika
|
90

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Guylain Vignolles életkorát tekintve a harmincas évei elején járó fiatalember. Gépkezelőként dolgozik egy könyvzúzdában, és titokban kiszabadítja és magával viszi a gép fogaskerekei közé szorult könyvlapokat, hogy aztán reggel a 6:27-es járaton felolvassa azokat. Csak úgy, egymás után, ahogy jönnek sorban. És cseppet sem törődik azzal, hogy hasznára válik-e valakinek, hogy tetszik-e valakinek és főleg, hogy hallgatja-e a felolvasást valaki.

Tovább
Kritika
|
100

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Az, ahogyan Antoine megszerzi, majd elveszíti, végül pedig ismét megszerzi a nőt, akit csak épp meglátott és meg is szeretett, nem szokványos, mégis valamennyi részletében emberi, komikus és öniróniával színezett. Furcsa kettőség jellemzi a regényt: nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy komolyan vehető-e az egész felhajtás egy ismeretlen nő miatt, vagy inkább valami szarkasztikus társadalmi kritika sejlik ki az egészből.

Tovább
Kritika
|
85

Douglas Preston és Lincoln Child: Az elveszett sziget

Gideon Crew-t ezúttal arra kérik, hogy lopja el a híres és unikumnak számító Kellsi Kódex egyik lapját, a küldetés teljesítése után a szokásos diszkréció helyett a kérdezést választja. Glinn, a kerekesszékbe kényszerült megbízója elárulja, hogy ő maga is egy megbízott, és a kódex lapja nem csupán egy illegálisan fellépő műkincs-rajongó hóbortos birtoklási vágyának a tárgya, hanem valami, ami ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír.

Tovább
Kritika
|
80

Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom

Bár első látásra úgy tűnik, hogy egy izgalmas szerelmes regény történetét olvassuk, néhány fejezet után teljesen egyértelművé válik számunkra, hogy a cselekmények valódi tárgya Egyiptom geopolitikai arculata és gazdaságpolitikai helyzete a huszadik század elején. Minderről Ahdaf Soueif a Szerelmem, Egyiptom című regényében egy szerelmi szál zsinórján végigfutva ír.

Tovább
Kritika
|
80

Brigitte Riebe: A boszorkány és a herceg

Brigitte Riebe A boszorkány és a herceg című regénye mind stílusát, mind tartalmát tekintve igazi remekmű. Minden apró részlete komoly hozzáértésről tanúskodik, érződik, hogy tények és belső ismeretek tartják az alapokat. A kerettörténet jól kidolgozott. A középkorra oly jellemző vallási fanatizmus, amely a boszorkányüldözésben és boszorkányperekben tetőzik, ebben a műben is visszaköszön. A mű hitelességét leginkább az adja, hogy bizonyos szereplői és történései valós történelmi vonatkozásúak…

Tovább
Kritika
|
80

Mitch Albom: Hívások a mennyből

A michigani Coldwaterben minden a megszokott rendben zajlik, a városka lakói hétköznapi életüket élik. Egészen addig a napig, amikor a baptista gyülekezet egyik hölgytagja, Katherine az egyik istentiszteleten bejelenti a csodát: halott nővére hívta fel őt a mennyországból. A tiszteletes csupán néhány másodpercig csodálkozhat a megnyilvánulásán, mert a hátsó sorban egy férfi emelkedik fel, és közli: hozzá is befutott a hívás a mennyből.

Tovább
Kritika
|
90

Pettigrew őrnagy utolsó csatája

Ha sztereotipíákban gondolkodnánk és azon keresztül néznénk a történéseket, mindent megtalálnánk, ami ezeknek a sztereotípiáknak eleget tenne: az angol tea kultuszát, az angol úriember jellemrajzát és természetesen a nyirkos őszi időjárás valósághű érzékeltetését. A mű azonban mégsem sztereotíp, épp ellenkezőleg, a maga egyszerű, gondolatgazdag közegteremtő erejével eredeti, könnyed, következetes, élvezetes.

Tovább
Kritika
|
70

Helen Bryan: A medál rendje

Helen Bryan regénye, A medál rendje egy könnyű, izgalmas olvasmány azoknak, akik szeretik a sorsszerű fordulatokat, a gondviselésszerű véletleneket, és nem akarnak túl sokat gondokodni azon, hogy hová vezetnek az utalások. Az egész történet úgy alakul, mintha végig egy nagy fináléra készülne, a nagy titok felfedésére, az összefüggések megtalálására és bemutatására. Végig az az érzésünk, mintha egy szuperizgalmas amerikai kalandfilmet néznénk.