Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
70

Leena Krohn: Hotel Sapiens

Leena Krohn regényét azok számára ajánljuk, akik szeretnek a dolgok mögé nézni és feszegetni a lét és tudat határait. Számukra érdekes és jelentésgazdag olvasmány lehet. Nem elvont és nem túlzottan filozofikus, mégis elgondolkodtató. Szenzációhajhászok kerüljék, meglehetősen belső életterű műről van szó, amely igazából az olvasóban születik meg.

Tovább
Kritika
|
80

Claire North: Harry August csodálatos élete

Harry August képtelen meghalni. Meghal ugyan, mint minden más rendhagyó ember, de abban a pillanatban újra megszületik, és újra nekifut az életének. Claire North regényében az elbeszélések cseppet sem lineárisak. Folytonosságra alapozott vagy arra vágyó gondolkodásunknak ez az elején elég kuszának tűnhet, és csak lassan áll össze a kép arról, hogy ki kivel van az idő és a történések labirintusában.

Tovább
Kritika
|
100

Iselin C. Hermann: Dominó

Vajon mit vagyunk képesek feláldozni a szerelemért? Meddig megyünk el az önfeladásban, az önelvesztésben? Van-e a szerelemben felelősség és lojalitás? Mikor kell meghúzni a határokat, és érdemes-e feladni szerelmet a szerelemért? Létezik-e szerelem megfontoltság nélkül? Vajon a vágyakozás ugyanaz, mint a szerelem? És vajon mitől szerelem a szerelem?

Tovább
Kritika
|
90

Olivier Truc: Sámándob

Olivier Truc regénye nem egyszerűen csak egy krimi. Ennél sokkal több. Egy olyan nép sorsáról szól, amelyet itt felejtett az északi fény, amikor tovalibbent a tündöklő égbolton. Egy nép, amely évszázadok óta harcol azért, hogy megmaradhasson azon a területen, amely mindig is az otthona volt. Hogy ne csak megtűrjék ott, hanem úgy élhessen, ahogy ősei éltek és dolgoztak.

Tovább
Kritika
|
70

Mary Jo Putney: A kém szerelme

Mary Jo Putney regényében nincsenek váratlan fordulatok, mert mindenki szép, mindenki hős, mindenki boldog, még a boldogtalanságot is boldogságra fordítva, és már a könyv közepén tudjuk, hogy Lady és Lord Kirkland összetartoznak, aztán várunk, hogy ők mikor jönnek erre rá. Amolyan túl szép, hogy igaz legyen az egész. Pedig az ötlet jó, érdekes, csak túl sekély a kivitelezés.

Tovább
Kritika
|
100

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált

Leon Leyson hatvanon túl írta le az első sorokat, története mégis a legegyszerűbb, legtisztább megfogalmazás, amit erről a témáról valaha olvastam. A téma érdekessége és izgalmassága sajnos vitathatatlan, ezért nem is igényel további hozzáfűznivalót. A módszer azonban mentes mindenféle sallangtól és szenzációkeltő erkölcsi prédikációtól, ítélkezéstől és felesleges érzelmi ömlengéstől.

Tovább
Kritika
|
90

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Guylain Vignolles életkorát tekintve a harmincas évei elején járó fiatalember. Gépkezelőként dolgozik egy könyvzúzdában, és titokban kiszabadítja és magával viszi a gép fogaskerekei közé szorult könyvlapokat, hogy aztán reggel a 6:27-es járaton felolvassa azokat. Csak úgy, egymás után, ahogy jönnek sorban. És cseppet sem törődik azzal, hogy hasznára válik-e valakinek, hogy tetszik-e valakinek és főleg, hogy hallgatja-e a felolvasást valaki.

Tovább
Kritika
|
100

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Az, ahogyan Antoine megszerzi, majd elveszíti, végül pedig ismét megszerzi a nőt, akit csak épp meglátott és meg is szeretett, nem szokványos, mégis valamennyi részletében emberi, komikus és öniróniával színezett. Furcsa kettőség jellemzi a regényt: nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy komolyan vehető-e az egész felhajtás egy ismeretlen nő miatt, vagy inkább valami szarkasztikus társadalmi kritika sejlik ki az egészből.