Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
80

Nathan Filer: A zuhanás sokkja

Matthew Homes kilenc éves kisfiú, amikor egy nyaralás során, akarata ellenére, imádott bátyja halálát okozza. Fiatal, huszas évei elején járó felnőttként és pszichiátriai gondozottként emlékszik vissza a történtekre, látszólag teljesen véletlenszerűen, már-már szinte kaotikusan és mozaikszerűen összekapcsolva őket. Nathan Filer Costa Book-díjas regénye magyarul a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

Tovább
Kritika
|
100

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

Nehéz megfogalmazni, mitől igazán különleges és nagyszerű olvasmány A láthatatlan fény. A történet valójában szomorú, mégis olvasás közben és után egy belső, csendes nyugalom uralkodik a bennünk. Valószínű, hogy nem csupán a történeti tények bemutatása volt a szerző célja, valami mélyebb szándék is sejthető. Bár az is lehet, hogy nincs semmiféle szándék, csak az író lelkivilágának vegytiszta megnyilvánulásának vagyunk tanúi.

Tovább
Kritika
|
80

Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája

Hilde Østby műve néha nehezen olvasható, néha az az érzése az olvasónak, hogy sokkal többet is bele lehetett volna vinni, de az ritkán, hogy kevesebb is bőven elég lett volna. Aztán az az érzésünk, hogy a történetek és a szereplők valami kusza véletlen folytán lettek kiválasztva, később mégis inkább az látszik, hogy nem. Érdekes folyamat ez, és mindenképpen egy egyedülálló alkotás születik a végén.

Tovább
Kritika
|
95

Marc Dugain: Óriások útja

Marc Dugain regénye tökéletesen megragadja a skizofrénia lényegét: az értelem és az érzelmek közötti kapcsolat elvesztését. Dugain nyilván azok számára írta, akiket érdekel a téma, és akik képesek szembenézni olyan borzalmakkal, mint amiket Edmund Kemper elkövetett. Vagyis csak erős idegzetűeknek ajánlom, és olyanoknak, akik tudják, mennyire nem felfogható és megérthető a megszokott megközelítéssel élve egy ilyen ember belső világa. De azoknak nagyon ajánlom.

Tovább
Kritika
|
70

Leena Krohn: Hotel Sapiens

Leena Krohn regényét azok számára ajánljuk, akik szeretnek a dolgok mögé nézni és feszegetni a lét és tudat határait. Számukra érdekes és jelentésgazdag olvasmány lehet. Nem elvont és nem túlzottan filozofikus, mégis elgondolkodtató. Szenzációhajhászok kerüljék, meglehetősen belső életterű műről van szó, amely igazából az olvasóban születik meg.

Tovább
Kritika
|
80

Claire North: Harry August csodálatos élete

Harry August képtelen meghalni. Meghal ugyan, mint minden más rendhagyó ember, de abban a pillanatban újra megszületik, és újra nekifut az életének. Claire North regényében az elbeszélések cseppet sem lineárisak. Folytonosságra alapozott vagy arra vágyó gondolkodásunknak ez az elején elég kuszának tűnhet, és csak lassan áll össze a kép arról, hogy ki kivel van az idő és a történések labirintusában.

Tovább
Kritika
|
100

Iselin C. Hermann: Dominó

Vajon mit vagyunk képesek feláldozni a szerelemért? Meddig megyünk el az önfeladásban, az önelvesztésben? Van-e a szerelemben felelősség és lojalitás? Mikor kell meghúzni a határokat, és érdemes-e feladni szerelmet a szerelemért? Létezik-e szerelem megfontoltság nélkül? Vajon a vágyakozás ugyanaz, mint a szerelem? És vajon mitől szerelem a szerelem?

Tovább
Kritika
|
90

Olivier Truc: Sámándob

Olivier Truc regénye nem egyszerűen csak egy krimi. Ennél sokkal több. Egy olyan nép sorsáról szól, amelyet itt felejtett az északi fény, amikor tovalibbent a tündöklő égbolton. Egy nép, amely évszázadok óta harcol azért, hogy megmaradhasson azon a területen, amely mindig is az otthona volt. Hogy ne csak megtűrjék ott, hanem úgy élhessen, ahogy ősei éltek és dolgoztak.