Minden gondolatomat, érzelmemet felkavarta, és pont azokkal a szavakkal tudnám jellemezni, mint egy valódi hurrikánt: szörnyű, borzalmas, lenyűgöző, brutálisan vad, erős – behunyt szemmel menekülnünk kellene előle, de csak állunk megbabonázva, beszippantva. Az egész szöveg pörög, tolakodva siet, a szemünk szélsebesen halad a sorokon, nincs idő lassítani, átgondolni, hogy be tudjuk-e fogadni az olvasottakat. Csodálkozunk hát, hogy úgy érezzük, nyomja valami a mellkasunkat és nem tudunk mélyeket lélegezni?
