Annak ellenére, hogy Octavia E. Butler disztópiája, ‘A magvető példázata’ közel harminc éve jelent meg, 2020-ban New York Times bestseller lett. Aktualitását nem utolsósorban annak köszönheti, hogy szinte napjainkban (2024–2027 között) játszódik. Ez nyilván óhatatlanul is adja magát egy összehasonlításra, szerintem kevesen vannak, akiket nem foglalkoztat a könyv kapcsán a gondolat, hogy vajon ma hogyan néz ki a valóságban az, amit Butler harminc évvel ezelőtt elképzelt.
Szerző: Jance
Tim Marshall: Falak
Akárcsak korábbi könyvében, a szerző itt is a múlt, a jelen és a jövő hármas idődimenziójában járja körül a kérdést az egyes fejezetekben: jelentős hangsúlyt fordít a történelmi előzményekre, a törésvonalak kialakulásának múltban gyökerező körülményeinek ismertetésére; részletesen tárgyalja ezek hatását az érintett országok, társadalmak, közösségek mindennapi életére; illetve foglalkozik a lehetséges megoldásokkal, jövőképekkel.
Clare Mackintosh: Húsz óra a halálig
Clare Mackintosh élvezhető nyelvezetben ír, kellőképpen felkészültnek tűnik bizonyos, a regény szempontjából fontos kérdésekben, és a szerkezeti felépítésnek valamint az ebből kínálkozó írástechnikai lehetőségek kihasználásának köszönhetően sikerült magát a történetet izgalmassá tenni; mindezek pozitívumai a regénynek, de nem válik tőlük kiemelkedővé a ‘Húsz óra a halálig’.
Liz Moore: Hosszú, fényes folyó
A Hosszú, fényes folyó egyfelől egy szívszorongató és elgondolkodtató családi történet, másfelől megrázó – társadalomkritikától sem mentes – portré az opioid-válság áldozatairól, akik számára a közeg, amiben felnőnek és élnek, szinte a kitörés legkisebb esélyét sem adja meg, harmadrészt pedig egy nagyon érzékletes városleírás.
Tim Marshall: A földrajz fogságában
‘A földrajz fogságában’ egy tartalmas, információgazdag és szórakoztató mű, igazi csemege a földrajz és politika, illetve a kettő közötti kapcsolat iránt érdeklődőknek. Témaválasztása inspiráló, a nyelvezete közérthető, mégis szakszerű, megközelítésmódja az elfogultságtól mentes, a tartalma jól strukturált.
Ian Kershaw: A pokolba és vissza. Európa 1914–1949
Ian Kershaw könyve a maga nemében hiánypótlónak számít, és ha valaki szeretné jobban megérteni a XX. századot, anélkül, hogy szakirodalmi művek sokaságát kellene átböngésznie, vagy be kellene érnie a hivatalos oktatási rendszer keretei között hozzáférhető tankönyvek biztosította lehetőségekkel, annak a polcán ott a helye.
Szergej Lebegyev: Augusztus gyermekei
Bár Lebegyev regénye helyszíneiben, történeteiben és hangulatában is nagyon erőteljesen kötődik Oroszországhoz, illetve a posztszovjet térséghez, nem nehéz felfedezni az analógiát saját közép-kelet-európai valóságunkkal. Nálunk is ugyanúgy elmaradt az elmúlt évtizedekkel és tulajdonképpen az egész XX. századdal való őszinte szembenézés.
Joe Hart: Obscura
Műfaját tekintve az Obscura sci-fi és thriller keveréke. A témaválasztást illetően nekem kissé merésznek tűnt Joe Hart, legalábbis abban az értelemben, hogy a regényben legalább két olyan tudományos kérdést is boncolgat, amelyek önállóan is megállnák a helyüket egy-egy regény témájaként: egyfelől a Losian-kórt, másfelől a tudományos fantasztikus irodalomban kissé elcsépeltnek számító teleportálást. Bár tartottam tőle, a két téma nem kioltja, hanem kiegészíti egymást.
Blake Crouch: Menekülj
A sztori a maga módján izgalmas, és a szerző is törekszik, hogy ezt, illetve az amúgy is eléggé nyomott hangulatot még tovább fokozza egy-egy váratlan fordulattal, vagy egy-egy brutálisabb, erőteljesen naturalisztikus jelenettel, de összességében véve ez mind kevés, a történet időnként ötlettelen, már-már ismétlésként ható folytatását, a menekülő család által hozott észszerűtlen döntéseket, vagy a mélyebb mondanivaló hiányát ezek nem képesek elsimítani.
Hannibal atyja: Thomas Harris
1940. április 11.-én született Thomas Harris. Az író Hannibal Lecter megalkotásával vált ismertté, akit Anthony Hopkins alakított – nem kis sikerrel – három filmben is a filmvásznon. Jóllehet Harris nem tekinthető nagyon termékeny szerzőnek – legismertebb regénye, A bárányok hallgatnak című mellett mindössze öt további könyvet írt –, ennek ellenére vitathatatlanul beírta nevét az elmúlt évtizedek bűnügyi irodalmába.