Az idők során rengeteg háborús és háborúellenes regény született. Mind közül a ‘Nyugaton a helyzet változatlan’ az egyik leghangsúlyosabb. Harsogó, kétségbeesett figyelmeztetés: ilyen a háború! Vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Közel egy évszázada jelent meg először, és azóta számtalanszor belesodortak. Mintha falra hányt borsó lenne Remarque regénye.
Douglas Murray a ‘Háború a Nyugat ellen’ című könyvében azt vizsgálja, miként hódoltak be a nyugati intézmények, kormányok, a tudományos élet, a média és a nagyvállalatok egy kicsi, de annál hangosabb kisebbségnek és az általa képviselt ideológiai ámokfutásnak, amely folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a fehér ember az eredője minden rossznak, és a múltbeli bűnökért szakadatlan önostorozás az osztályrésze.
A második világháború szövevényes kapcsolatrendszerében mindenki harcolt valamiért. Az érdekek összecsapása furcsa és méltatlan helyzeteket is szült, így az emberség bármilyen kis megnyilvánulása is áldásos volt, bárki részéről is jött. Ez a regény jól megmutatja azt, hogy az embereket nem lehet egyértelműen valamilyennek megbélyegezni, a jó és gonosz fogalma bizonyos esetekben meglehetősen árnyalt képet mutat. Így nézve mindenki hős, aki csak egyetlen gesztussal is fentebb emelkedett a túlélési ösztönén. Meglehet, Montefiore regénye is ezt az üzenetet közvetíti.
