Atwood kisregénye tükröt tart a férfiak uralta kemény és erőszakos világnak, ahol nincsenek érzelmek, csak versengés, ahol a nők szinte észrevétlenek, nincs joguk dönteni saját életük kérdéseiben és rengeteg feladat hárul rájuk. Épp ideje, hogy megváltozzanak a narratívák, helyet és lehetőséget adva a hősök fogalmának más értelmezésére, világrendek és szemléletek gyökeres változására.
A napokban ünnepelte a 82. születésnapját Margaret Atwood, és éppen 60 évvel ezelőtt jelent meg az első kötete, amelynek tiszteletére a kanadai posta egy különleges bélyegre nyomtatta az arcképét.
‘Az ehető nő’ Atwood első regénye; stílusában és szerkezetében már jól kivehetőek a szerzőre jellemző jegyek, a témát nem is említve. Margaret Atwood nem csupán szépirodalmi, hanem filozófiai és szociológiai tanulmánynak is beillő regénye értékes és elgondolkodtató darabja a feminista prózának, amelyet akkor is érdemes kézbe venni, ha egyik oldal mellett sem foglalunk állást.
A Testamentumok életre hívása méltó módon tetőzi be A szolgalólány meséjének záró mozzanatát, amelyben úgy tűnik még, hogy Gileád stabil, elkülönült, független és sikeres állam. A szerző remek ismerője az emberi természetnek, és nem utolsó sorban az isteni törvényeknek is.
Hosszas vitát követően a zsűri a díj történetében harmadszor is úgy döntött, hogy két szerzőnek adja a Booker-díjat: a kanadai Margaret Atwood és a nigériai-brit Bernardine Evaristo megosztva vehette át hétfő este Londonban az idei elismerést.
Szokásos éves esélylatolgatás: kit tartanak a legbiztosabb befutónak a fogadóirodák három nappal az eredményhirdetés előtt? Az élen 2019-ben három nő áll, Murakaminak ugyanakkora esélyt jósolnak, mint Krasznahorkai Lászlónak vagy Nádas Péternek.
A Margaret Atwood: Live in Cinemast a Londoni Nemzeti Színházból közvetítik majd a The Testaments megjelenése napján. A kanadai írónőt Samira Ahmed, a BBC munkatársa fogja kérdezni a karrierjéről és arról, hogy miért tért vissza 34 év után a Szolgálólány meséjéhez.
2019-ben olyan szerzők jelentkeznek új regénnyel, mint Don Winslow, Stephen King, James Ellroy, Margaret Atwood vagy John le Carré. A könyvek többsége még az idén megjelenik magyarul is.
Látszólag a regény három szálat fon össze, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.
Shakespeare halálának 400. évfordulóján a Hogart Press arra vállalkozott, hogy korunk legnevesebb, legsikeresebb íróinak újratolmácsolásában jelentesse meg a nagy drámaíró műveit. Margaret Atwood Boszorkánymagzata – ahogy az a Shakespeare-ismerők számára már a címből kitalálható – a Vihar újraértelmezése. Atwood csodálatos érzékenységgel helyezi át a hangsúlyokat úgy, hogy mai élet- és világszemléletünk maximálisan érvényesüljön, és mutatja fel a társadalom és az egyén legnagyobb problémáit anélkül, hogy pesszimizmusba fulladna.
